Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Boldog (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:22:34
Boldog házasember
vagyok,
boldog vagyok!
(saját vers)
(saját vers) - Imádott (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:22:03
Imádott Nőm
szebbé teszi
éltemet!
(saját vers)
(saját vers) - Hiányzik (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:21:34
Hiányzik a
Te csókod
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - Hi (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:21:14
Hiányzol,
hogy nem vagyunk
együtt!
(saját vers)
(saját vers) - F (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:20:56
Fáj,hogy nem
látlak
Téged!
(saját vers)
(saját vers) - N (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:20:35
Nagyon fáj,
hogy mindig
egyedül vagyok!
(saját vers)
(saját vers) - Légy (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:20:14
Légy velem
szerelemben
Kicsim!
(saját vers)
(saját vers) - M (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:19:57
Mai napig szerelmes
vagyok
beléd Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - J (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:19:38
Jó volt együtt
lenni,
szerelmesnek lenni!
(saját vers)
(saját vers) - A (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:19:21
Amikor szerelmes
voltam beléd,
nagyon szerettelek!
(saját vers)
(saját vers) - Nem (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:19:00
Nem hagylak
el,mert
szép vagy!
(saját vers)
(saját vers) - Bom (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:18:41
Bomba nő
és szép
vagy!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon s (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:18:23
Nagyon szép nő
a
Szerelmem!
(saját vers)
(saját vers) - I (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:17:48
Imádlak
Drága
Édesem!
(saját vers)
Bajza József - A BAJNOK NŐJE. (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:16:46
?Hős fiad ha él-e,
Hol van, merre tért,
Anyja kedvesemnek!
Tőlem ah ne kérdd.
Mondanom ha kell, hogy
Halva gyermeked,
Anyja kedvesemnek,
E szív megreped.
Nézz körűl a rónán
Megtalálhatod,
Domb alá temetve
Nyugszik magzatod.
Váró hű nejéhez
Száguldó lován
Nem jött a sereggel
Vissza harc után.
Összejártam érte
Völgyet, tért, mezőt,
S holtak közt a téren
Halva leltem őt,
Bajtársak könyeztek
A hű társ felett,
Kit korán a hadvész
Sírba fektetett.
Lakj a most rideg domb,
Rajta hősjelek:
Dárda, kópja, zászló
Búsan intenek.
A bajnak jutalma
Vérsebek, halál,
És hideg dicsőség
Sír márványinál.
Oh mért szülte anyja,
Mért a mostohát?
Aki feltalálta
A fegyvert, csatát:
Most nem volna halva
Ifju kedvesem,
Nem borongna gyászban
Sírig életem.?
Bajza József - A VISSZATÉRT. (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:16:21
Eltemette honját
A mohácsi vész,
Vissza vércsatákból
Tér a bús vitéz.
Föltekint, s hol a nap
Nyúgodóba száll,
Kék hegyeknek ormán
Sziklavára áll.
Sziklavára csendes
Mint a temető,
Benne egy harang kong,
Mély gyászt hirdető.
Fenn a várteremben
Fáklyák fénylenek,
Bánatos karének
Hangi rezgenek.
A teremközépen,
Magos gyászpadon
Kiterítve fekszik
A szép hajadon.
Arca, keble halvány
Mint a bérc hava,
Húnyva szép szemének
Ég csillaga.
És belép a bajnok,
És reá borúl
A kedves halottra,
Keblén mély kin dúl:
?Mindent elvesztettem,
Mindent - jaj nekem! -
Harcon a hazámat,
Itthon kedvesem.
Ah fekünném inkább
Én e gyászpadon,
Mint te, szép virágszál,
Ékes hajadon!?
Bajza József - SZÉP JOLÁNKA. (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:15:24
I.
Hóvihar zúg, fúja éjszak,
A metsző hideg szelet,
Káldi a vadászsereggel,
Járja künn a bérceket;
Vára csendes és körötte
Nyugszik a sötét vidék,
Egy teremnek ablakában,
Csillog a bús lámpa még.
?Nincs, ki a rabló kezéből
Engemet kimentene,
Hozzád esdeklem, tekints rám,
Irgalomnak Istene!?
Így sohajtoz a teremben,
S álmatlan virasztva ül,
Szívrepesztő gyötrelem közt
Szép Jolánka egyedűl.
Szép Jolánka, kit, bolyongván
Egykor a Vág partjait,
Koszorúba fűzve dal közt
A tavasz virágait,
Káldi lángoló szerelme
Vad dühében elrabolt,
S évet sír le néma búban
Mint felhők között a hold.
Gondolatja messze szállong
Honvidéke halmain,
Apja ősi csarnokában,
A Vág bájos partjain;
S ott, hol vért áldoz honáért
Kendi a harc bajnoka,
Aki szívének szerelme,
Aki élte csillaga.
S ím a várnak udvarában
Tompa nesz kél s zaj riad,
És fülébe lónyerítés,
Patkók dobbanása hat.
A sötét előteremben
Férfiléptek konganak,
Ajtó nyílik, és berobban
Egy magas vitéz-alak.
Felsikolt a lyány ijedve:
?Kendi, Kendi, szent egek!?
S a bajnokra dől, szemében
Forró cseppek rezgenek.
?Lelkem sírt, epedt utánad,
Mély, ah mély kínt szenvedék!
Mennyi éjem volt virasztva
Látta hű tanúm, az ég.
Ámde itt vagy, és enyém vagy -
Boldogító gondolat! -
Egy pillantat karjaid közt
Meggyógyítja kínomat.
Honnan, oh te kedves, honnan
Hajt e zordon förgeteg?
Fürtiden mint csillog a fagy,
Arcod, ajkad mily hideg!?
?Fürtimen bár csillog a fagy,
S arcom és ajkam hideg,
Hagyd, oh hagyd leányka, kedves:
Bennem a szív lángmeleg.
Jöttem érted, hogy kezéből
Rablódnak kimentselek;
Jer, ne késsél, míg a zordon
Éj homályi rejtenek.?
?Jaj nekem, szivem szerelme,
Jaj nekem, ha itt talál
Rablóm, a vad, a kegyetlen,
Sorsod rablánc vagy halál,
Tagjaimban mint hül a vér!
Szívem mint szorúl, remeg!
Fuss! veszélyt hoz minden óra -
Lesnek áruló szemek.?
?Lyány, azért küzdék viharral
Futva messze földeket,
Hogy zsarnok kezekbe' tudjam
Hervadozni éltedet?
Lyány, szerelmem lángja gőz-e,
Melyet szellő elfuvall?
Bajnokodnak nincs-e lelke
Víni érted százakkal?
Ülj nyeregbe, hajnalig még
Messze száll velünk a mén;
Szűn a vész is, csillagokból
Int felénk a jó remény!?
Mond a bajnok, és nyeregbe
Tenni ölbe vette őt,
Haj de késő! - lárma zúg már,
S kürt rivall a vár előtt.
Megjövének - s hallja Káldi:
Udvarán egy mén nyerít,
Hallja s bosszulángra lobban
S felriasztja emberit.
?Fel, legények, a kapukra,
Rabló dúlja váramat!?
S gyorsan szökken a nyeregből
Mint felhői csattanat.
?Isten, Isten, itt a vég!? mond
S összeroskad a leány.
S már rohan be Káldi népe
A teremnek ajtaján.
Felbőszűlt tigrist ha láttál
Párducokkal küzdeni,
Kendi úgy ví rablókézből
Kedvesét megmenteni.
Gyászvilága a teremnek
Mérges harcaikra süt;
Látni vérnek áradását,
Látni dúlást mindenütt;
Kendi rakva már sebekkel,
Ámde karja még erős,
S holtakat holtakra hányva
Bástyaszirtként áll a hős.
Hajh de aki többek ellen
Víni győzne harcvihart,
Ércből Isten nem teremte
Törhetetlen férfikart:
Gyorsasága végre lankad,
Lángja csökken és kihűl,
S száz csapások záporában
A holtakra halva dűl.

II.
Mit jelent e víg zajongás?
Ki ül fényes ünnepet?
Mért lepé meg ennyi vendég
A magas vártermeket?
Nász van, táncosok sürögnek
Szívderítő víg zenén,
Szép Jolánka a menyasszony,
Büszke Káldi vőlegény.
A termek fölékesítvék,
Száz szövétnekfény ragyog;
Jöttek nagy számmal leventék,
Hölgyek és országnagyok.
Minden arc örömben úszik,
Villogók a szép szemek;
Szűzek, ifjak boldogító
Mámorban merengenek.
Egy arc van csak ennyi sok közt,
Melyen gyászjel látható:
A menyasszony arca oly szép,
Melyhez nincsen fogható;
Lelke mintha messze vágyna,
Messze égiek felé,
Mert földön reményvirágit
Balsors összetépdelé.
Rég imádság tárgya ő már
A szelíd pórnép között;
Régi hit, hogy földi létből
Égi honba költözött.
Élhet-e utált karok közt
Ily felsőbb világi lény?
Élhet-e mátkája szörnyű
Gyilkosának kebelén?
Mint vésztől letört virágszál
A nap hervasztó hevén,
Fáklya elhaló világa
A sötét bolt éjjelén:
Egy kicsiny szellőfuvallás,
És a fény többé nem ég:
Olyan ő; vélnéd szivének
Minden dobbanása vég.
Nagy zsivaj van a teremben,
Zajlik a tánc és zene;
A menyasszony szép fejével
Pamlagára pihene.
Környezői szétmenének,
Kímélvén a szenvedőt,
Egy vagyon csupán, ki folyton
Vizsga szemmel nézi őt.
E körben hivatlan vendég,
Senki őt nem ismeri,
Harcfinak mutatja módja,
Öltözéke, fegyveri.
Réz sisak borúl fejére,
Mellét vas páncél fedi,
Tőrszemével a menyasszonyt
S vőlegényt kémlelgeti.
Most egyszerre elsötétül
A lovag tekintete,
S felnyúlván ülőhelyéből
Daliás szép termete,
A menyasszony pamlagánál
Ünnepélyesen megáll,
Vége táncnak és zenének,
Minden szem feléje száll.
?Szép Jolánka vőlegénye!
Merre andalog szemed?
Jer kedves menyasszonyodhoz,
Nézd meg mesterművedet!
Itt fekszik némán, halottan,
A kezed-rabolta nő;
Most lehelte végfohászát
Szíve, a rég vérező.
A szülék szemfénye volt ő,
Tőlök durván loptad el;
És miatta bánatában
Megszakadt két agg kebel.
Mátkáját megöldökölték
Udvarodnak őrei,
Őt magát halálra kínzák
Zsarnokságod tőrei.
Megkondúlt halálharangod,
Vérrel élő szörnyeteg!
Bűneid menyasszonyodnak
Bátyja bosszulandja meg:
Váradat hadam keríti,
Téged kardom éle vár:
Nyúlj fegyverhez! vétkeidnek
Eddig terjed a határ.?
Elszörnyedve e szavakra
Szétfut a vendégsereg,
Káldi s a lovag kezében
Már villognak fegyverek.
Forr a két bajnok haragja
S bőszülten egymásra csap,
Mint midőn két hím oroszlán
Martalékon összekap.
A lovag harcol szilárdan,
Ámde társa már remeg,
Egy csapás még s a lovagnak
Karja Káldit ölte meg.
Ajka nyílt, de szólni többé
A halál már nem hagyott,
Völgybe roskadó szoborként
Omlott össze a halott.
Káldi vára puszta rom lőn.
Kő kövön alig maradt;
Szerteszórvák omladéki
Vad bokrok s cserjék alatt.
Élő lény nem jár körűle
Gyakran hosszu éven át,
Néha a völgy fülmiléje
Sírja ott el gyászdalát.
A várról a táj lakói
Több regéket mondanak;
Vannak, akik ott az éjben
Zokogást hallottanak.
Egy igaz csak: életen túl
Gyűlölők és szeretők,
Ha egy hant fedezte is be,
Békében nyugosznak ők.
Bajza József - ILONKA. (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:14:42
?Porosz király s Terézia
Viseltek háborút,
Megnyílt a vad halálmező,
Megnyílt a véres út.
Huszárruhába öltözék
A barna szép legény,
Elment zajos csaták közé -
S csatán veszett szegény.
Ki mondja meg, bús lyány neked,
Mint hívják a helyet,
Melynek földén hősálmait
Alussza kedvesed?
Boldog levél, jó Istened
Egy hű szívhez kötött,
Szemed mégis könnyel telik
Imádságod között:
Hajh gyászvirággal a helyet
Meg nem jegyezheted,
Hol sír ölébe' hamvadoz
Szegény volt-kedvesed.?
Bajza József - A DALNOK. (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-01 05:14:08
Száll az est, arany sugára
A hegyek megé borong,
A vándor dalnok magára
Egy sötét erdőn bolyong,
Szirtre áll, néz, merre honja,
Hol mosolyg a bájvidék,
Mely felé szerelme vonja,
Mely után sohajtozék.
Átutazván nagy világot
Nyughajlékra nem lele,
S bár ott dicstetőre hágott,
Visszasóhajt kebele.
Könny remegve hő szemében
Lassudan halad s remél,
Felsohajt, mert ah szivében
Egy leányka képe él!
Ott, hol az lakik, határa;
Ott aranyliget virúl,
Égi kéj leng alkonyára
Béke csendes partirúl.
?A vidékben, melybe vágyom,
Egy kis hajlék mosolyog,
Ott virít az én világom,
Laura! szíved ott dobog.?
?Te, ki a kék láthatárra
Oly szelíden tűnsz elé,
Légy kalauz, oh hold sugára,
A homály közől felé.?
S szél fuvall, zug a magas tölgy,
Melynek andalg árnyain,
Estbagoly nyög a sötét völgy
Rengeteg magányain.
Megy továbbra, lant kezében,
Kémlelődve meg-megáll,
S egy hárs csendes éjjelében
Egy magányos sírt talál:
?Utas, hol lépsz, szent hely ez,
Halma egy kegyest fedez:
Laura hamva nyugszik itt,
Kit szerelme sírba vitt.?
Néz a dalnok, és szivére
Sújt halálos borzalom,
Könny nem áradoz szemére,
Hajh de benn a fájdalom!
S hol szerelme vesztet ére,
Némán dől a sír kövére.
A kies hajnalsugár
Dalra őt nem kelti már.
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: RÉKA)
2016-02-29 16:53:42
Köszönöm mindent
neked,
szeretlek!
(saját vers)