Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Ady Endre - NEM ADOM VISSZA (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-29 10:12:24
Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed.
Belőlem fognak nézni
Téged és egy kék tavat
S mit e földön nézni
Még szabad.
Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed.
Ady Endre - A TÜRELEM BILINCSE (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-29 10:12:00
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás bilincsét
S ha talán rossz a zár,
Várj, míg megigazíthatom.
Bilincsem voltál,
Bilincsed voltam,
Bilincs volt egész életünk,
Szerelmünk és Napunk,
Kikapóságunk és hűségünk,
Csókunk, elernyedésünk, lángunk,
Téves, sok esküvésünk,
De jó bilincs volt,
Derék béklyó
S rabok voltunk volna mindétig,
Ha nincs rabság és nincs bilincs.
Vedd hát az utolsót,
A legszerelmesebbet,
A türelem bilincsét
S várd, hogy mihamar
Kegyetlenül lezárom,
De várd,
De akard a végső rabságot,
Minden élet s öröm tetejét:
A türelmet,
Akarom,
Üzenem.
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:50:38
Köszönöm,hogy
mindig nézel
és szeretsz!
(saját vers)
(saját vers) - Békében és szeretetben leszek (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:50:01
Békében és
szeretetben leszek
veled!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon vártalak (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:49:36
Nagyon vártalak,
hogy végre
béküljünk ki
Édesem!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretem (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:49:09
Szeretem,amikor
Te illatos,
szenvedélyes nő
vagy!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig illatos vagy (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:48:44
Mindig illatos
vagy,imádlak
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Te szép vagy (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:48:25
Te szép vagy,
mindig gyönyörű
vagy!
(saját vers)
(saját vers) - Téged soha (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:48:06
Téged soha
nem felejtem el,
imádlak örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Te voltál,aki először (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:47:42
Te voltál,aki
először megcsókolt
engem!
(saját vers)
(saját vers) - Te mellettem voltál (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:47:15
Te mellettem voltál,
imádtál
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - T (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:46:53
Te voltál,aki
mindig szeretett!
Velem éltél!
(saját vers)
Kosztolányi Dezső - Hajnali csók (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:46:07
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.
Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.
1908
Kosztolányi Dezső - Ének a tavasz elé (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:45:17
Kelj bársonylombú, halk lehelletű,
borús tavasz a völgyön és hegyen,
hogy majd ha eljön az idő, legyen
a sebre fű.
Tavaszi erdő, jó szorosra fond
sűrű, sötét lombod hálózatát,
hogy majd ha éjjel elbúvunk alád,
födjön a lomb.
Kegyes Természet, szánd meg a magyart,
adj néki ágyat, sátoros vadont,
nőjön a sebre ír, a búra lomb,
s a sírra hant...
1906
Kosztolányi Dezső - Ki tudja... (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:44:54
Ki tudja?... Mostan is gyakorta
úgy tűn fel, mint egy költemény
az én sirásos nyári éjem,
az én könnyes álom-regém.
Olyan, mint egy ezüstös álom,
mely ifjan hull a sírba le,
s ma sem tudom, hogy az az ifjú
én voltam-e?
1906
Kosztolányi Dezső - Ének a szívemhez (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:44:30
Verj, verj szivem, te gyáva lázadó
saját véredbe fuldokolva, égve,
a természet zavart hangversenyébe
légy egy picinyke, fáradt, lomha szó.
Zenédre lejt az ünnepi menet,
meleg szavadra perceg minden óra,
verj indulót csókos találkozóra
s a temetéshez gyászos éneket.
Az égen ott az alkonyati fátyol,
szegény, szegény szívem, aludni vágyol,
te, ki zajongni nem tudsz semmiért?
Ne még, ne még; ordító viharokba
és néma csendbe fátylasan zokogva
verj bús szivem, s ne kérdd, ne kérdd - miért?
1906
Kosztolányi Dezső - Búcsú (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:44:01
A holdsugárban... a holdsugárban
a lábnyomát megcsókolám.
S izzó fejem a földre nyomva
zokogtam az útnak porán
a holdsugárban.
A napsugárban, a napsugárban
könnyű lesz válni már nekem.
Meghajlok kesztyűsen előtte,
s megyek vidáman, hidegen,
a napsugárban.
1906
Kosztolányi Dezső - Emilia (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:43:11
1
Én nem tudom, hogy mért, de mostan
egy ismeretlen vágy gyötör,
járlálok a rózsás tilosban,
hol a könny, seb merő gyönyör.
Én nem tudom, hogy mért, de csendbe
eszembe jut az ifjuság,
és én fonom, szövöm, merengve
a szűzi vágy hó-mirtusát.
Én nem tudom, hogy mért, de félek,
távolba halkan szól a dal,
könnyezve látom, szép az élet,
és hogy szivem még fiatal.
Én nem tudom mért, s úgy örülnék,
lelkembe búgnak a dalok,
átérezem az üdvök üdvét,
és azt hiszem, hogy meghalok...
2
Legyen tiétek a valóság
itt e világon,
enyémek a bús, néma rózsák,
a lázas álom.
A lánytestek fehér parázsa,
a csók tiétek,
nekem elég, ha őt imádva
árnyába lépek.
Titőletek egy perc, egy óra
már elrabolja,
de én birom, s egy röpke szóra
kiszáll karomba.
S ekkor tejarca fénybe reszket,
szemébe fény gyűl,
s még szebb a rózsás képzeletnek
aranyködétül.
Hagyjátok hát meg búm továbbra
édes vigasznak,
és hadd legyek ily koldus-árva
s ily szörnyű gazdag!
1906
Kosztolányi Dezső - Tavaszelő (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:42:27
Maradj, maradj, bús téli alkony,
ne vond még vissza sugarad!
Ha lábadozva elsötétülsz,
szerelmes szívem megszakad.
A lég oly enyhe, oly fuvalmas,
a nap vígan bukik elő,
tavaszruhában andalog már
az álmodó járó-kelő.
A síma, langyos fuvalomra
kinyílanak az ablakok,
a halk, búcsúzó sárga fényben
sok régi utca s ház ragyog.
Száz édes emlék ébred újra:
a drága múlt, az ifjuság,
gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,
a lázas és dicső tusák.
Mind búsan elmerengve járunk,
szivünk sok emléktől nehéz;
ami szemünkbe forr s cikázik,
a sejtelem ködébe vész.
A jég ropog, s alóla zúgva
ezüst kacajjal jő a víz,
tavasz lesz, úgy mint régen egykor,
s e szó a múlt honába visz.
Szemünk meredt, a múltba réved,
ragyog a kék-sugáros ég,
a sárga hóvizen lebegve
szétpattan egy-egy búborék.
A szél fú s érzi méla lelkünk,
a kikelet fuvalma az...
És nézzük összetett kezekkel,
hogy érkezik meg a tavasz.
1906
Kosztolányi Dezső - Válás (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-28 08:42:04
Ó, a válás tőled, édes,
nékem elviselhetetlen.
Most is érzem azt a bút, mit
reggel, ahogy útra keltem.
A perron körül setéten,
álmos arcú fickók ültek,
némán néztek a borukra,
s ettek marha- s borjúsültet.
Mások víg arccal, mosolygva
a friss hajnalt üdvözölték,
az utasnép a kupékba
tolta útrakész bőröndjét.
Én még álltam mélabúsan
hosszú nagy szalonkabátba,
a fejem fölött füstölve
haldoklott az éji lámpa.
A pénztárnál a kisasszony
elmerengett, szembe vélem,
bú honolt festékes arcán,
tükröztetve dúlt kedélyem.
"Ó, kisasszony, ó, kisasszony!"...
szóltam és felsóhajtottam,
sőt szerettem volna sírva,
némán ráborulni ottan.
"Ó, kisasszony, ó, kisasszony
bánatomban Ön megértett,
tudja, elhagyom a kedvest,
őt, a szőkét, őt, a szépet."
És a pénztáros kisasszony
chartreuse-t és cointreau-t öntött,
s megjegyezte, hogy e szesz már
meggyógyított több bús költőt.
S én könnyezve válaszoltam:
"Ó, kisasszony, szörnyű bú nyom,
s ez - Horatiust idézem -
üldöz a hajón s vasúton".
E találó fordulattal
számlám gyors úton rendezvén,
megható és könnyű pózzal
felhajtottam azt a szeszt én.
Ámde füttyentett a gőzös;
s sírva mentem a vasútra,
én tudtam csak, kit hagyék el...
Meg tán a kisasszony tudta.
És robogva tünt el aztán,
a perron, gépgyár, hegyoldal,
s vágtattunk a sűrű ködben
a fehér bús téli holddal...
1906