Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Nagyon várom (Beküldő: RÉKA)
2016-02-29 16:53:20
Nagyon várom,
amikor veled
leszek!
(saját vers)
(saját vers) - Várlak h (Beküldő: RÉKA)
2016-02-29 16:52:59
Várlak hozzám,
hogy találkozzunk
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - Édes (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:52:37
Édes Szívem,
nagyon
várlak Téged!
(saját vers)
(saját vers) - Boldog leszek (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:52:10
Boldog leszek
örökre
Veled!
(saját vers)
(saját vers) - Annyira örülök (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:51:52
Annyira örülök,
hogy Feleségem
leszel!
(saját vers)
(saját vers) - L (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:51:31
Légy Feleségem
örökre
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig várlak Téged (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:51:05
Mindig várlak
Téged
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - Várlak Tége (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:50:48
Várlak Téged,
mert szerelmes
vagyok!
(saját vers)
Bajza József - A VIOLA. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:49:18
Ismered a violát, mely illatkincseit osztva,
Bájos körré tesz zord sivatagbeli tájt?
Szívjóságidból így alkosd, lyányka, világod;
Légy angyal körödön, úgy leszen az neked ég.
Bajza József - JÓ ÉJTSZAKÁT. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:48:45
Kedvesid ha elhagyod,
Mondj nekik jó éjtszakát;
Kívánd: ég derítse fel
Rád és rájok hajnalát.
Mert a nap letűn s reád
Zordon éj sötétedik,
S reggelért, mely egybe hoz,
Senki nem kezeskedik.
S ah, ha egy kedves viszony
Búcsuzatlan elszakadt,
A szív kétszer oly nagyon
Sínli a fájdalmakat.
Bajza József - EGY LEÁNYKÁNAK. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:47:47
Szíveket hódítani
Könnyebb mint megtartani.
Hogy te megtartsd, szép leányka,
A hódított szíveket,
Ne mulandó kellemidre,
Rényre építsd érdemed!
Bajza József - TÉL ÉS TAVASZ. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:46:04
Midőn először láttam őt,
Kinn hó borítá a tetőt:
De bennem akkor nyílt vala
Legszebb tavasznak hajnala,
Midőn először láttam őt.
Hogy most utólszor látom őt,
Tavasz vidítja a mezőt:
De szívem mély gyötrelminél
Haldoklik minden, ami él,
Hogy most utólszor látom őt.
Ha majd többé nem látom őt,
Virág borítja a mezőt,
Csermely s madárhang zengenek,
Erdők, völgyek zöldellenek;
De rám nem fénylik bájsugár,
Sötét halomnak éje zár,
Ha majd többé nem látom őt.
Bajza József - KIS LEÁNY DALA. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:45:44
Hogyha házasodni mégy,
Kérlek, nagy leányt ne végy,
Mert a rosszból, mond a pap,
A nagyobb a gonoszabb.
Végy vígat, ne szomorút,
És ne olyat, a ki rút,
Mert ha rút lesz, jaj neked!
Nemsokára megveted.
Barna, karcsu, szép legény!
Halok érted s élek én;
Orcám mint a piros ég,
Szemem kökényszinü kék;
Bánatot, bút megvetek,
Víg vagyok és nevetek.
Ismered rég szívemet,
Végy kicsinkét engemet.
Meg nem bánod, szép legény:
Holtomig szeretlek én.
Bajza József - AZ ELJEGYZETT. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:45:15
Te, ki látva könnyeim,
Oly setét, oly bús valál,
Volna szíved, gyászos éj!
Most reám mosolyganál;
Boldogságom érzenéd,
S áldanád a végzetet,
Mert örökre bírom én,
Akiért e szív epedt.
Lámpaként meggyújtanád
Tündöklő szép holdadat;
Csillagidnak ezrede
Ékesítné arcodat;
Hogy ragyogjon föld s egek
A szerencse ünnepén,
A midőn boldog levék,
Gyászod régi társa én.
De te, mint a néma sír,
Szívtelen vagy és hideg,
Képed zordon, elborúlt,
Kebled puszta, rengeteg.
Víg barátod vagy komor,
Arcod egyképpen setét;
Szánlak, hogy nem értheted
E sziv égi érzetét.
Bajza József - LENKE DALA. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:44:39
Faluvégen erdő,
Erdőben magány,
A magányba' sírdomb
Hársak alkonyán.
Domb körűl csörögve
Omlik a patak,
Hársak közt madár zeng,
Szellők inganak.
Telve illatokkal
A kies vidék,
Mert a dombra szegfűt,
Rózsát ülteték.
Bérceken kel a nap,
Bérceken leszáll,
S engem lát bolyongni
A domb fáinál.
Szellőkben keservim,
Búm sohajtanak,
A patak vizében
Könnyim omlanak.
Én tudom csak, más nem,
Hogy kit elfedett
E domb sírja, egykor
Engem szeretett.
Kis patak ne zúgj a
Sziklán oly nagyon.
Bájos völgyi zengő!
Hallgass bokrodon;
Lengjetek, fuvalmak,
A fán csendesen!
Hadd nyugodjék békén
Megholt kedvesem.
Bajza József - HÓDOLÁS. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:44:07
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú hajak,
Rózsafán termett ajak,
Arcvirágok, melyeket
A szerelem ültetett,
Bérc havából fútt kebel,
Telve égi érzetekkel,
Mely ég, még sem olvad el;
És ti bájoló hatalmak,
Elme! szív!
Játszi egyik és enyelgő,
Enyhe a más, tiszta s hív!
Ostromolni szűnjetek,
Megvallom győzelmetek;
Többé nem harcolhatok
Itt áll örök rabotok!
Bajza József - EMLÉKEZÉS. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:43:43
Hévvel szerettem
S ím szenvedek,
Keblembe' dúlnak
Bús érzetek.
Gyötrelmem enyhet,
Írt nem talál,
Életfáim közt
Zúg a halál,
De bár gyötrelmem
Írt nem talál,
S életfáim közt
Zúg a halál.
Szelíd örömmel
Emlékezem,
Szép napjaidra,
Oh szerelem!
Bajza József - AZ ELHAGYOTT. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:42:40
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.
Bajza József - ÉDESSÉGEK. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:42:10
Kinom mi mély, lángom mi nagy,
Látod, mégis kegyetlen vagy,
Jövél, s elrablád szívemet,
Szólál, s elrablád lelkemet.
Rajtad hó-, rózsa-, égszinek
Egymással harcra keltenek:
E harc között én meghalok,
Ha nem segélnek angyalok.
Szivem dobog a kék szinért:
Egy pár szem fejtse meg: miért?
Kökényszemek, oh húnyjatok!
Sugártokban elolvadok.
Délben vagy éjtszaka,
Reggel vagy estvelen.
Egem szép csillaga!
Mindig te vagy jelen.
Bajza József - A VIOLÁHOZ. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-29 16:41:48
Hervadj, hervadj száradon,
Mit nevetsz reám?
Nincs kinek letörjelek,
Hervadj, violám!
Gondosan neveltelek
Ablakom megett,
Reggel, estve öntözém
Barna földedet:
Felvirúlál, s ég mosolyg
Kéklő kelyheden,
Ah de az, kinek virúlsz,
Elhervadt nekem.
Sír nem vette tőlem el,
Örvény habja nem:
Él, de másnak karja közt
Él a hűtelen.
Néma búba' gyászlom őt
Mint halottamat,
Míg a gyász nem oltja el
Kínos lángomat.
Hervadj, hervadj száradon,
Mit nevetsz reám?
Nincs, kinek letörjelek,
Hervadj, violám!