Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Légy velem (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:44:59
Légy velem
Hűséges
Társam!
(saját vers)
(saját vers) - N (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:44:40
Nem haragszok,
téged
imádlak!
(saját vers)
(saját vers) - M (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:44:14
Ma is várlak
Téged,
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - S (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:43:58
Szeress és
várlak
Kicsim!
(saját vers)
(saját vers) - Tudom (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:43:38
Tudom,hogy
szerettél
Picim!
(saját vers)
(saját vers) - N (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:43:18
Nem felejtem,
amikor
szerelmes voltál!
(saját vers)
(saját vers) - T (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:43:01
Te voltál,
aki szeretett
engem,Picim!
(saját vers)
(saját vers) - S (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:42:39
Szeretlek Téged,
nem veszíthetek
Kicsim!
(saját vers)
(saját vers) - N (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:42:19
Nem tudok
soha nélküled
élni!
(saját vers)
József Attila - ÓH SZÍV! NYUGODJ! (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:41:17
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 vége
József Attila - (NYÜZSÖG A BOLDOGSÁG...) (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:40:43
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be tőle,
lecsurog szakállam
fonatán a lábaimra.
Kalapom, repülj a mennybe
a kopasz felhő fejére
ha meg prüsszent lebbenhetsz
a kékorru kaparóra.
Pipacsot szedett a kedves,
belefonta fürtjeimbe -
s ha elalszom köd-ölében
a szirmocskák ringatóznak.
1928. okt. 10.
József Attila - MIÓTA ELMENTÉL (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:39:29
Mióta elmentél, itt hűvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s dermed fehéren, ahogy leesett.
A tompa földön öltözik a szél,
kapkod s kezei meg-megállanak,
leejti kebléről az ágakat,
dühödten hull a törékeny levél.
Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felől,
a hajnal nyílik hajam fürtjiből
s a talpamon az alkonyat ragyog!...
Soványan űlök, nézem, hogy virítsz,
világ, kóró virágja, messziség.
Kék szirmaidban elhamvad az ég.
A nagy szürkület lassan elborít.
1928. szept. 13.
József Attila - DERENGŐ RÓZSA (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:39:07
Óh, köd a lelkem, ködben áll
a rózsaszál, a rózsaszál.
Papagáj-hajnal szállt fölötte,
szárnyával hátba is ütötte
és ő mosolygott, a balog
s amikor csendes este volt,
levelén megpihent a hold
és tüskéin a csillagok.
Derengő rózsa, szomorú,
derekán szalmakoszorú.
Derű, de bú a foglalatja.
Tavaszom, hajnalom lakatja.
Szerelmem atyja! el ne dülj!
Bár reszketésre született,
böködik nagycsontú szelek,
hópelyhek zümmögik körül.
1928. szept. 12.
József Attila - GYÖNGY (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:38:34
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
1928. júl. 6.
József Attila - TUDTAM ÉN (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:38:09
Tudtam én, hogy itt leszel közel -
erre fordította kőfejét
minden napraforgó és a lég
salátánkat úgy borzolta fel.
Mormolgattam: szoknyád szele ez!
csermely: pipacsbúborral habos,
aranyhalak raja benn a rozs,
illanásuk mosolyodnyi nesz.
Fürdőm vagy te, csengő italom.
Karod hűs ár, melled kavarog,
fülemben is csupán úgy csobog,
hogyha lélegzel a vállamon.
Zúdulj fogamra! parázsban remeg!
Igyalak én, mert szomjas a halál:
óriási korsó sör a nyár,
habok rajta pufók fellegek.
1928. jún.
József Attila - TEDD A KEZED (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:37:41
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
1928. máj. - jún.
József Attila - LUCÁHOZ (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:36:48
Lucám, hiába válok tőled,
hiába vágok a mezőnek,
baj mindenütt, mit szörnyű csép hadar,
jobban busít sok búsuló magyar.
Gulyáink, kik még terelődnek,
üszökszagú szelektül bőgnek
s a görbült, öreg számadó cseléd
sóhajtva tolja hátra süvegét.
Hátát jegenye támogatja,
fáradt az is, de nem mutatja.
Nem búg lombjáért, az jó földbe hullt,
de az egen, hol alszik a borult,
mindegyre keserűbben zörget.
S köröskörül a megvert földek
összemásznak, hogy motoz a setét,
mind nyögve-súgva kéri istenét.
Hijja van a legjobb kalásznak.
Bosszús parasztok nyargalásznak,
sírból jött lelkük dörgés, förgeteg,
rongyos ködmenjük zsíros föllegek.
Egy keserű nép sír belőlem,
hát ne szeress, de ne félj tőlem,
szövetség ez már, nem is szerelem,
a kezedet add és kiáltsd velem:
Orvosunk, szebb jövőnk szaladj hát!
E bús nép ház előtti padját
letörli: várnak komoly kurucok,
míg pókos lovad mégis bekocog!
1928 tavasza
József Attila - RINGATÓ (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:36:25
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
1928 tavasza
József Attila - CSÜNGŐJE VOLTAM (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:36:04
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s nő előtt.
Fogyó kincsemül, én-mátkámnak,
nem leltem nagyobb szeretőt.
Megpattant, hűvös tűzhelyemhez,
tejecskén nevelt életemhez,
nem leltem másik szenvedőt.
Nagyon kell, most hát Isten óvja,
kis csorba bögréjét, szivem.
Majd féltvén két kezébe fogja,
hisz érte bánattal izen.
Jó volt és rossz volt ő: embernyi,
most nem jó s nem rossz, ám szeretni
ma is lehet még szeliden.
1928 tavasza
József Attila - LUCA (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-27 09:35:41
Menyasszony-mulásban
szerelmem nő mogorván,
üres szél a társam,
gyenge szivem sodorván.
Hétszámra hallgatok,
meg se kérdem istenem -
szerelmet mért adott,
hogyha rossz a szerelem.
Ahogy úr lelkemen,
tán már istenkáromlás.
Ez a bús szerelem
szépnek jónak megromlás.
Jércének éles kés,
békés völgynek hóbika,
hímeknek herélés,
gyászlovaknak bóbita.
S nem halhatok én meg,
amig el nem érhetem,
örökös kényének
örökös életem.
1928 tavasza