Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Drága Párom! (Beküldő: RÉKA)
2016-04-10 09:19:19
Drága Párom!
Imádlak,
soha nem
felejtem el!
(saját vers)
(saját vers) - V (Beküldő: RÉKA)
2016-04-10 09:18:56
Veled leszek,
nem hagylak
el Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - N (Beküldő: RÉKA)
2016-04-10 09:18:35
Nagyon jól esik,
hogy szeretsz
Édesem!
(saját vers)
(saját vers) - B (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:18:14
Boldog légy
Kicsim,
szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - B (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:17:56
Boldogan élek
Kicsimmel!
Szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - M (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:17:38
Mindig te voltál
nekem
Kicsim!
(saját vers)
(saját vers) - H (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:17:21
Hercegnőm!
Várlak Téged,
hogy találkozzunk!
(saját vers)
(saját vers) - S (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:17:01
Szép vagy
Hercegnőm,
szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Legsz (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:16:35
Legszebb vagy,
imádlak
Téged!
(saját vers)
(saját vers) - T (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:16:08
Te legszebb
és csodálatos
nő vagy!
(saját vers)
(saját vers) - S (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:15:46
Szerelmem!
Imádlak,
várlak!
(saját vers)
(saját vers) - M (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:15:05
Melletted vagyok
Drága
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - S (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:14:43
Soha ne feledd,
hogy mindig
veled élek!
(saját vers)
Petőfi Sándor - Ő, A KEDVES DRÁGA KISLEÁNY.. (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:13:38
Ő, a kedves drága kisleány,
Ő s az élet lakták szívemet;
Mint repkény a fákat, a remény
Átszövé e tündérteremet.
Kisleánykám elment... elvivék...
Most alant a mély házban lakik,
Melynek egyszer elzárt ajtaja
Meg nem nyíl az ítéletnapig.
S a leánnyal elment életem...
Kikisérte... odakinn maradt,
S elfoglalni régi lakhelyét
Nincsen benne semmi akarat.
Igy lett szívem csöndes és üres,
Egy lepusztult ház, bús, laktalan;
Rajt az árva repkény, a remény,
Leng sohajtásim fuvalmiban;
S mert a földön ápolója nincs,
Feltörekszik, fel az ég felé...
Oh, csak a rontó kételkedés
Sarját mindig el nem metszené! -
S ki lesz új lakó szivemben, mely
Nemsokára végkép romban áll?
Legfölebb is egy vén remete,
És ez a remete a halál.
Pest, 1845. január
Petőfi Sándor - MI VOLNA KÜLÖNÖS AZON... (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:13:17
Mi volna különös azon,
Ha néha elmosolyodom
Vidám, tréfás beszéd felett?
Felhős ég is mutat derüt...
Csakhogy, midőn a nap kisüt,
A felhő keble megreped.
Pest, 1845. január
Petőfi Sándor - HOL VAGY TE, RÉGI KEDVEM? (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:12:57
Hol vagy te, régi kedvem?
Te pajkos, vad fiú!
Fölválta lyánytestvéred,
A szótlan, méla bú.
Játékszered volt szívem,
Hová nem hordozád!
Nyilként rohanva, vitted
A nagy világon át,
Míg végre megbotlottál
Egy sírhalom fölött
S estedben a játékszer,
Szivem, kettétörött.
Pest, 1845. január
Petőfi Sándor - LE AZ ÉGRŐL HULL A CSILLAG... (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:12:35
Le az égről hull a csillag;
Szemeimből könnyek hullnak.
Nem tudom, mért hull a csillag?
Könnyeim halottért hullnak.
Csak hull, csak hull könny és csillag;
Egyre hullnak, mégsem fogynak.
Pest, 1845. január
Petőfi Sándor - LÁTTAM KÉT HOSSZU NAP... (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:12:14
Láttam két hosszu nap
Hideg tetemidet,
A szótlan ajakat,
A becsukott szemet;
Csókoltam homlokod
Letarlott édenét,
- Ez első csókom volt,
S te ezt sem érezéd! -
Csókoltam, rombadőlt
Oltárom, homlokod;
És e csókban hideg
Lelkem reáfagyott;
Csókoltam szemfedőd,
E dönthetlen határt,
Min túl nem léphetek,
Mely mennyemből kizárt.
Láttam koporsódnál
A fáklyák lángjait,
És a gyászszekeret,
Mely temetőbe vitt;
Ott voltam magam is,
Hallám, amint a hant
Az ásók éliről
Tompán reád zuhant...
Mindent, mindent tudok!
És mégsem hihetem;
Mindez nem álom-e?
Kétkedve kérdezem.
És hozzátok megyek,
S tekintek szerteszét:
Nem látom-e szemed
Tündökletes egét?
Nem látom, mindenütt
Hiába keresem,
És hazatérek, és
Sírok keservesen.
Pest, 1845. január
Petőfi Sándor - AMOTT FÖNN EGY CSILLAG RAGYOG. (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:11:37
Amott fönn egy csillag ragyog
A tiszta ég legtetején;
De oly gyönyörűen ragyog!
Egy csillagon sincs annyi fény.
És bennem így szól valami:
"Nézd, nézd, Etelkéd e sugár!
Hagyd itt a földi életet,
Menj föl hozzá, ő téged vár."
Fölmennék édesörömest,
De vágyam hasztalan hevit,
Mert, ami fölsegítene,
Eltörve lajtorjám, a hit.
Pest, 1845. január
Petőfi Sándor - TE VOLTÁL EGYETLEN VIRÁGOM... (Beküldő: VENDÉG)
2016-04-10 09:11:17
Te voltál egyetlen virágom;
Hervadt vagy: puszta életem.
Te voltál fényes napvilágom;
Lementél: éj van körülem.
Te voltál képzeményim szárnya;
Megtörve vagy: nem szállhatok.
Te voltál vérem forrósága;
Meghűltél: oh, majd megfagyok.
Pest, 1845. január