Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Kányádi Sándor - Elment a nyár (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:25:16
Elment a nyár,
itt az ősz,
reggelente párát lehel
a kis őz.

Elment a nyár, megjött az ősz,
fosztogat,
gyéríti a sápadozó
lombokat.

Reszket a lomb, remeg az őz:
fél, de fél:
pedig nem jár vad erre más
csak az őszi szél.
(saját vers) - Tudom (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:24:16
Tudom Édesem,hogy
szerelmes
vagy!
(saját vers)
(saját vers) - S (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:21:41
Senki más csak
Te vagy
nekem!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:21:20
Nagyon szeretlek
Téged,
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - Várom (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:21:02
Várom,hogy
jelentkezz
Drága Picim!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon hálás lennék (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:20:34
Nagyon hálás
lennék Páromra,
ha velem
lenne!
(saját vers)
Ady Endre - A türelem bilincse (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:20:13
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás bilincsét
S ha talán rossz a zár,
Várj, míg megigazíthatom.
Bilincsem voltál,
Bilincsed voltam,
Bilincs volt egész életünk,
Szerelmünk és Napunk,
Kikapóságunk és h?ségünk,
Csókunk, elernyedésünk, lángunk,
Téves, sok esküvésünk,
De jó bilincs volt,
Derék béklyó
S rabok voltunk volna mindétig,
Ha nincs rabság és nincs bilincs.
Vedd hát az utolsót,
A legszerelmesebbet,
A türelem bilincsét
S várd, hogy mihamar
Kegyetlenül lezárom,
De várd,
De akard a végső rabságot,
Minden élet s öröm tetejét:
A türelmet,
Akarom,
Üzenem.
Ady Endre - Párisban járt az ősz (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:19:50
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Ady Endre - Elbocsátó, szép üzenet (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:19:19
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsúztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott diszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben.
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzámtartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
Kányádi Sándor - NYÁRI ZÁPOR (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:18:48
Virágon lepke,
tarka pillangó,
körüle zümmög,
donog a dongó.
Fű, virág, minden
áll mozdulatlan.
Izzad a lepke,
olyan meleg van.
"Borul, beborul,
Vigyázz, pillangó!
Bújjunk, bújjunk el" -
dongja a dongó.
Felhő az égen,
borul a napra.
Megáll a lepke
egy pillanatra.
Libbenne szárnya,
jaj, de már késő.
Dördül az ég, és
zuhog az eső.
Zuhog a zápor,
ázik a lepke.
Szorítja szárnyát
nagy dideregve.
Aztán a felhő
ahogyan támadt,
fordít a tájnak
hirtelen hátat.
Kisüt a nap, és
a kis pillangó
szárítja szárnyát,
s donog a dongó.
Kányádi Sándor - NYÁRI ALMA ÜL A FÁN (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:18:06
Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.
Kányádi Sándor - MÁJUSI SZELLŐ (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:17:44
Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.
Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.
Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.
Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.
Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.
Kányádi Sándor - ÁPRILIS HÓNAPJA (Beküldő: VENDÉG)
2016-01-31 10:17:25
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.
(saját vers) - Ma (Beküldő: mama)
2016-01-31 10:16:58
Ma veled
töltöm
estére!
(saját vers)
(saját vers) - Végre együtt (Beküldő: mama)
2016-01-31 10:16:39
Végre együtt
leszünk
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Várom,hogy végre (Beküldő: mama)
2016-01-31 10:16:12
Várom,hogy végre
barátkozunk
egymással!
(saját vers)
(saját vers) - Nyáro (Beküldő: mama)
2016-01-31 10:15:51
Nyáron veled
leszek
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Te (Beküldő: mama)
2016-01-31 10:15:22
Te vagy nekem
a szívem
csücske!
(saját vers)
(saját vers) - Boldog (Beküldő: mama)
2016-01-31 10:15:01
Boldog lennék,
ha Férjem
lennéd!
(saját vers)
(saját vers) - Imádom veled (Beküldő: mama)
2016-01-31 10:14:41
Imádom veled
lenni
Szívem!
(saját vers)