Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - N (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:59:46
Ne feledd,amikor
szerettelek
Kicsim!
(saját vers)
(saját vers) - Jól esik (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:59:20
Jól esik,ha
nem felejtesz
el!
(saját vers)
(saját vers) - So (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:59:00
Soha ne feledd,
mindig emlékezz
rám!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:58:38
Mindig őrzöm
a szép
emlékünket!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:58:18
Nagyon jó volt
veled
élni!
(saját vers)
(saját vers) - Te mindig (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:58:02
Te mindig
szerelmes
voltál!
(saját vers)
(saját vers) - E (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:57:48
Emlékszem,hogy
Te mindig
néztél rám!
(saját vers)
(saját vers) - Mi szerelmünk (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:57:31
Mi szerelmünkről
soha nem
lehet elfelejteni!
(saját vers)
(saját vers) - Legszebb emlék volt (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:56:58
Legszebb emlék
volt,amikor
megismertelek!
(saját vers)
(saját vers) - Legszebb volt (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:56:34
Legszebb volt,
amikor megcsókoltalak
Téged!
(saját vers)
(saját vers) - Sz (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:56:14
Szép volt,amikor
szerettünk
egymást!
(saját vers)
(saját vers) - N (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:55:55
Nagyon boldogok voltunk,
amikor találkozunk
egymással!
(saját vers)
Petőfi Sándor - A SZERELMES TENGER (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:55:07
Ült a lyányka boldogan tünődve
Sziklaparton a tenger fölött,
És akit várt, akiről tünődék,
Kedvesének koszorút kötött.
Átellenben kelt az esti csillag,
De a tenger nem gondolt vele;
A9 leányra nézett kék szemével,
S így sohajta hullámkebele:
"Oh mi szép vagy, oh miként szeretlek!
Jőj le, ha van benned irgalom,
Jőj s fürödjél bennem... üdvezűlök,
Hogyha kebled megcsókolhatom.
Jőj le hozzám, szépségek leánya,
Jőj le, és szeress, légy hitvesem;
Földiszítlek, mint menyasszonyát még
Nem diszíté egy királyfi sem.
Fürteidre fölhozom dúsgazdag
Mélységemnek minden gyöngyeit;
S elveszíti ragyogásaiktól
Szeme fényét, aki rád tekint.
Nem, nem, oh rád ne tekintsen senki!
Messze viszlek innen téged el
Napkeletre egy szigetbe, amely
Telve a föld gyönyöreivel.
Ottan minden patak egy szivárvány,
S híg gyémánt a tiszta levegő,
S a mezőnek minden órán új s a
Régieknél szebb virága nő.
Ottan szebb az éj, mint itten a nap,
S szebb a tél, mint itt a kikelet,
S madarak a hópelyhek... mig esnek,
Zengedeznek tündéréneket.
Jőj keblemre, szépségek leánya,
Jőj le, és szeress, légy hitvesem;
Napkeletre szigetembe viszlek,
Ott élünk örök-szerelmesen.
Itt a sajka, ülj beléje, lyányka,
Ringatom majd oly szelídeden,
Hogy elalszol; és mire fölébredsz.
Ott leendesz a szép szigeten."
Esdekelve így beszélt a tenger;
A leány nem érté meg szavát,
Nem fejté meg a rengő haboknak
Suttogó, egyhangú moraját.
És akközben kész lett koszorúja,
S akit várt, az ifju megjöve,
És látá az érkezőt a tenger,
S hah miként fölháborult szive!
Hátha még a többit látta volna...
Eltünének sűrü fák mögé,
S őket a sötétzöld lombozat s az
Éj sötét kárpitja elfödé.
Másnap reggel vitorlás hajón a
Boldog ifju a tengerre szállt;
És a tenger jókedvvel, nyugodtan
Vitte őt a messzeségen át.
"Menj, menj, ifju", gondolá magában,
"Sok szerencsét vándorlásodon;
De halálod lesz az óra, mely e
Lyányhoz téged ismét visszavon.
Kedvezek most, sebesen röpítlek,
Mert a lyánytól messze távozol;
De ha vissza, a leány felé jősz,
Minden vészemmel találkozol."
A leányka ott állt nemsokára,
Ahol tennap koszorút kötött;
Koszorúja összetépve fekvék
Széteresztett fürtei között.
Ottan állt, a tenger s ég közötti
Végtelenben járt tekintete,
Mint elfáradott galamb, amelyet
A sas helyről-helyre kergete.
"Itt volt. Elment, elment mindörökre,
Megcsalt; megcsalt! Engem itt hagyott.
Itt hagyott, oh, engemet... kettőnket:
Engemet és a gyalázatot!"
Igy panaszlá a leány keservét,
És a tenger meghallotta azt,
És egyszerre nagy birodalmában
Minden alvó habot fölriaszt;
És után küldé a hajónak,
Mely a csábitó ifjút vivé,
S a hullámok a hajót s az ifjut
Egy csapással zúzták semmivé.
S szólt a tenger: "Te szegény teremtés,
Mit teszesz most, mondd, hogy mit teszesz?
Megcsalt téged az, akit szerettél,
Én szeretlek s engem nem szeretsz!
És mit ér az élet már tenéked?
Karjaimba vesd le magadat,
Hadd legyek koporsód... eltemetlek,
Tégedet és gyalázatodat."
Amit egykor nem értett a lyányka,
Most megérté a tenger szavát;
Leugrott a szikláról, s a tenger
Eltemette őt s gyalázatát.
Szalkszentmárton, 1846. április 10-24.
Petőfi Sándor - AZ ÁLOM... (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:54:13
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - MIÉRT HOGY LÁTHATATLANOK... (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:53:20
Miért hogy láthatatlanok
Az ördögök s az angyalok?
Ismerni szeretném őket
Avégett,
Hogy tudja, amit nem tudok:
Mi van ebben és mi van abban?
S az ember melyikhez hasonlít jobban?
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - OH SZERELEM... (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:53:00
Oh szerelem, te óriási láng!
Ki a világot gyujtod ránk,
Aztán ellobansz... tán egy perc alatt,
S örök sötétség és hideg hamvad marad.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - SZERETŐJE-E VAJON... (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:52:43
Szeretője-e vajon a testnek a lélek?
S mint szeretőkhöz illik, együtt enyésznek?
Vagy a lélek a testnek csak barátja?
S ugy tesz, mint rendesen a barát:
Elhordja magát,
Midőn amazt pusztulni látja?
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - SZÉP KEDVESEM... (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:52:21
Szép kedvesem, ha majd az oltár mellett
Dobog felém szerelmes kebled!...
S ha majd körűlünk apró gyermekek
Mosolyganak, enyelgenek!...
S ha majd fölénk a szemfedő borúl,
S kivisznek, s rajtunk a sír domborúl!...
S ha majd hozzánk az unokák kijőnek
Szép alkonyán a sárga, csendes ősznek,
S merengve nézik ákáclombjainkat,
Miket fejfánknál a lég halkan ingat...
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - MÁR SOKSZOR ÉNEKELTEM... (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:51:49
Már sokszor énekeltem rólatok,
Még többször is éneklek, szép csillagok.
Én úgy szeretlek titeket!
Egy szebb világgal hiteget
Sugárotok;
S ti egyre mosolygotok,
S oly jól esik nekem,
Oda tekintenem,
Hol egy kis vidámság van
E szomorú világban.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - AZ ÉN SZIVEM... (Beküldő: VENDÉG)
2016-03-23 09:51:22
Az én szivem egy földalatti lak,
Sötét, sötét!
Az öröm egy-egy fényes sugarat
Csak néha vét
Mélyébe e földalatti háznak.
Ez a fény is csak azért pillant bele,
Hogy lássa a szörnyeket, mik ott tanyáznak,
Mikkel televan, tele!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt