Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Örülök,hogy boldog vagy (Beküldő: mama)
2015-12-24 09:54:51
Örülök,hogy
boldog vagy
Szerelmem!
(saját vers)
(saját vers) - Jól esett (Beküldő: mama)
2015-12-24 09:54:32
Jól esett nekem,
hogy örültél
neki!
(saját vers)
(saját vers) - Szívemben (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:54:11
Szívemben
csak Téged
őrzöm!
(saját vers)
(saját vers) - Édes Szívem (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:53:48
Édes Szívem,
szeretlek
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon beteg (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:53:28
Nagyon beteg lettem
Szívem,
várlak Téged!!
(saját vers)
(saját vers) - Imádlak (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:53:03
Imádlak,
boldog
vagyok!!
(saját vers)
(saját vers) - Boldog (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:52:41
Boldog Karácsonyi
Ünnepeket Szerelmemnek
és Mindenkinek!
(saját vers)
Petőfi Sándor - KIS MENYECSKE, SZÉP KIS MENYEC (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:52:08
Kis menyecske, szép kis menyecske!
Hej, miért vagy te már menyecske?
Ha te még nem volnál menyecske:
Nem volnék én kétségbeesve.
Nem választottál meg uradnak,
Mert nem vagyok se' szép, se' gazdag.
Van most urad, módos, takaros -
Módos, takaros, de haragos.
Nem tudom, szereted-e őtet?
De tudom, nem szeret ő téged.
Nemcsak hogy szerelmet nem ismer,
Szegény menyecske, még meg is ver.
Ha megunod ezt az életet,
Tedd a kezembe a kezedet,
Menjünk ki a Duna partjára,
Ugorjunk együtt a Dunába!
Pest, 1844. június
Petőfi Sándor - EZ A VILÁG AMILYEN NAGY... (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:51:34
Ez a világ amilyen nagy,
Te, galambom, oly kicsiny vagy;
De ha téged birhatnálak,
A világért nem adnálak!
Te vagy a nap, én az éjjel,
Teljes teli sötétséggel;
Ha szivünk összeolvadna,
Rám be szép hajnal hasadna!
Ne nézz reám, süsd le szemed -
Elégeti a lelkemet!
De hisz úgysem szeretsz engem,
Égjen el hát árva lelkem!
Pest, 1844. június
Petőfi Sándor - NEM NÉZEK ÉN, MINEK NÉZNÉK? AZ (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:51:12
Nem nézek én, minek néznék? az égre;
Belenézek kedvesem kék szemébe.
Kedvesemnek kék szemében van egem,
Onnan süt rám tiszta napfény melegen.
Nekem ez a világ nem is kellene,
Ha nem volna kedvesem két kék szeme;
Ez az egy szép, ami van a világon,
Ezen a rút, ezen a csúf világon.
Ne nézzetek kedvesemnek szemébe!
Ne ejtsetek engemet a kétségbe!
Féltve őrzöm, féltve őrzöm kincsemet,
A leggyönyörűségesebb kék szemet.
Pest, 1844. június
Petőfi Sándor - ELVENNÉLEK ÉN, CSAK ADNÁNAK... (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:50:50
Elvennélek én, csak adnának,
De hiába szólok anyádnak!
Megtagadja tőlem kezedet;
Nem tudom, az oka mi lehet.
Olyan háborodott az elmém!
Sokszor sírnék, ha nem szégyelném.
Mért nem vagyok felhő az égen?
Sírnom akkor nem volna szégyen.
Miért nem termettem búzának!
Aratás van, most levágnának;
Nem kellene soká szenvednem
Ebben a keserves életben.
Pest, 1844. június
Petőfi Sándor - MI FOLYT OTT A MEZŐN... (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:50:29
Mi folyt ott a mezőn?
Patakvíznek gyöngye -
Hát szeretőm arcán?
A búbánat könnye.
Hadd folyjon a patak!
Habjai mentében
Piros rózsa fejlik
A zöld mezőségen.
De könnyed ne folyjon,
Lelkem kisleánya!
Elhervad a könnytől
Orcáid rózsája.
Pest, 1844. június
Petőfi Sándor - ÁRVALYÁNYHAJ A SÜVEGEM BOKRÉTÁ (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:50:07
Árvalyányhaj a süvegem bokrétája,
Árva leány a szerelmem violája;
Azt magamnak kinn a pusztán szakasztottam,
Ezt magamnak a faluban választottam.
Gyönyörű kis szőke leány a kedvesem,
De hogy jó lesz, még abban sem kételkedem.
A kék virág tiszta búza között terem,
Mátkámnak is kék virág van a szemiben.
Lacháza, 1844. június
Petőfi Sándor - TE SZIVEMNEK SZÉP GYÖNYÖRŰSÉGE (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:49:38
Te szivemnek szép gyönyörűsége,
Mért van szivednek kőkeménysége?
Csakugyan meg akarsz,
Meg akarsz ölni hát?
Vagy mért nem enyhíted
Szeretőd fájdalmát?
Szeretőd vagyok én, hű szeretőd,
Elmondhatom isten, ember előtt;
De azt is mondhatom,
Hogy ez a világ nagy,
S a világon te a
Legkegyetlenebb vagy.
Dunavecse, 1844. április-május
Petőfi Sándor - POHARAMHOZ (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:49:08
Különben én becsüllek, oh pohár!
Csak egy van benned, amit restelek;
Azt restelem csak benned, oh pohár!
Hogy olyan könnyen kihörpentelek.
Ha én tenéked volnék, oh pohár!
Ki nem fogynék a borból sohasem;
Aztán, ha nékem volnál, oh pohár!
Innál belőlem véges-végtelen.
Dunavecse, 1844. április-május
Petőfi Sándor - A FALUBAN UTCAHOSSZAT... (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:48:48
A faluban utcahosszat
Muzsikáltatom magamat;
Tele palack a kezembe',
Táncolok, mint veszett fene.
Huzd rá, cigány, siralmasan,
Hogy magamat kisírhassam,
De majd ott az ablak alatt
Húzzatok valami vigat.
Ott lakik az én csillagom,
Az én bujdosó csillagom,
Aki tőlem elbujdosott,
S világát mással éli most.
Hej cigányok, itt az ablak:
Most a leges-legvigabbat!
Ne lássa az a csalfa lyány,
Hogy búsulok csalfaságán.
Dunavecse, 1844. április-május
Petőfi Sándor - VIZEN (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:48:25
Beszélgetnek sajkámmal
A fecsegő habok;
Feszítem a lapátot,
Hogy szinte izzadok.
Anyám, ha mostan látnál,
Tudom, hogy mondanád:
"Az istenért... ha feldőlsz...
Nem féled a halált?"
Apám, ha mostan látnál,
Tudom, hogy mondanád:
"Az ördög hurcol arra,
Szaggatni a ruhád."
Dunavecse, 1844. április-május
Petőfi Sándor - SÍROM (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:47:54
Hogyha én majd meghalok,
Nem leszen kő síromon;
Egy kis fejfa lesz a jel,
Ahová teszik porom.
De ha megkövűl a kín,
Mely most elhat lelkemig:
Alacsony sirom fölött
Piramíd emelkedik.
Dunavecse, 1844. április-május
Petőfi Sándor - ÉJJEL (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:47:27
Kinézek én, benéz a hold
Szobámnak ablakán:
Sugárait szerelmesen
Mosolygva hinti rám.
Szegény bohó! mit kandikálsz
Olyan szerelmesen?
Avvagy talán azt gondolod,
Hogy képedet lesem?
Eszem ágába' sincs biz a,
Hogy téged nézzelek.
Isten hirével elmehetsz -
Mit gondolok veled!
Ott általellenben lakik
Az én kedves babám;
Azt várom én, ha valahogy
Még megpillantanám.
Dunavecse, 1844. április-május
Petőfi Sándor - HATTYÚDALFÉLE (Beküldő: VENDÉG)
2015-12-24 09:47:04
Bizony, bizony csehül vagyunk!
Mellem szorúl, majd megfulok,
S szivem táján valami rág...
Belőled én, árnyékvilág,
Aligha el nem patkolok.
Hányszor kivántam a halált!
És most midőn már közeleg,
Midőn félig rám lehele:
Olyanformán vagyok vele,
Mint a mesében az öreg.
Hiába! bármi a halál,
Az élet nála többet ér.
Van ottan béke - semmi más;
Van itten bú - de vígadás
Kéjében is pezsg ám a vér.
S én már maholnap elhagyok
Örömeket, fájdalmakat.
Most gomblyukamban a virág,
S ha újra zöldül a világ:
Talán sirom halmán fakad.
S ti majd, ti jó fiúk, kiket
Hozzám barátság lánca köt,
Kikkel most annyi éjszakát
Fölségesen virasztok át:
Gyászoltok a halott fölött.
De én azt mondom, társaim,
Hogy engem ne gyászoljatok;
Természetünktől az elüt -
Mert tudjátok, velem együtt,
Ti mind víg fickók voltatok.
Jertek ki hozzám legfölebb,
S ha állotok sirom körűl:
Vigan hangoztassátok itt
Holt cimborátok dalait
A múlt idők emlékeűl!
Dunavecse, 1844. április-május