Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Reményik Sándor - Csillag a víz alatt (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-02 07:17:24
Ott lenn, a víz alatt
Egy másik, mélyebb ég;
S hogy kisímult a tükör:
Ezernyi csillag ég,
Ragyogj, ragyogj,
Te vízalatti ég!
Ragyogj, ragyogj,
Te örök Ideál,
Tőled el nem választ
Sem élet, sem halál,
Ragyogj, ragyogj, örök-idegenül,
Fenn is, lenn is elérhetetlenül,
Ragyogj, ragyogj!
Ragyogj, ragyogj,
Örökkön tiszta kép
E lélek vízalatti, mély egén,
Én már tudom: Csak azt nem vesztem el.
A miről sose mondhatom: enyém.
Ragyogj, ragyogj
Éjféli Csillag, lelkem mély egén.
Reményik Sándor - Csipkerózsa (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-02 07:17:03
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka elpihent,
Áll az idő s nincs benne óra,
Királyfi, átkozott kezed
A tüskerácsra mér' teszed?
Most boldog Csipkerózsa.
Százévig nőtt a lángsövény,
Mögötte nincs könny, vágy, remény,
Semmi, csak boldog álom,
A gonosz tündér jót akart,
Herceg, ez álmot ne zavard,
Ne lássanak e tájon!
Alszik, tán rólad álmodik,
Lovag, van bátorságod itt
Álmához mérni rongy-magad?
Az Élet vagy, te átkozott,
A bűnt, a bajt, a jajt hozod
S kezedhez szenny tapad
S ha vágynál mégis törni át,
Találj szemben ezer halált,
Szívedbe tüske törjön,
Vérzőn szakítsd a lángfalat
És úgy maradj a vár alatt,
És szomjúság gyötörjön.
S Te csak aludj, kis Csipkerózsa,
Áll az idő, nincs benne óra,
Sorsod nem mostoha,
Az álmod szent,
A rokka elpihent,
Aludj, ne ébredj fel soha!
(saját vers) - Jó (Beküldő: RÉKA)
2015-10-01 09:52:21
Jó veled lenni,
mert boldog
vagyok!
(saját vers)
(saját vers) - Nem (Beküldő: RÉKA)
2015-10-01 09:52:00
Nem akarok elválni
Tőled örökre
Szerelmem!
(saját vers)
(saját vers) - Imádlak (Beküldő: RÉKA)
2015-10-01 09:51:37
Imádlak és ne
hagyjál el
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Téged (Beküldő: RÉKA)
2015-10-01 09:44:18
Téged nem válok el,
mert imádlak
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Reméljük (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:43:58
Reméljük,hogy
együtt leszünk
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Ne hagyjál el (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:43:05
Ne hagyjál el,
hogy egyedül
legyek miattad!
(saját vers)
(saját vers) - Te (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:42:39
Te vagy,aki
mindig megértesz
és imádsz!
(saját vers)
(saját vers) - Téged (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:42:19
Téged imádlak,
soha nem hagylak
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - Úgy szeretlek (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:41:57
Úgy szeretlek,
hogy én örökre
imádlak!
(saját vers)
József Attila - HAJNALI VERS KEDVESEMNEK (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:40:58
A csöndes hajnali égről szeliden száll szét a Holdsugára;
mintha valami eltévedt, kósza lélek küldené sóhaját ismeretlen
útja felé.
A rózsásujjú Hajnal istenasszony előbbre lépeget, amerre
csak feltünik csudálatos nagyszerüsége, daloló kedvvel a
madarak köszöntik.
Ám Holdsugára a szinek e fönséges fakadásában is némán,
halványan ballag, mint éjjeli munkás, ki az átvirrasztott
éjszaka után otthona felé ügyekezik, szerettei körébe.
Az istenes Napfény viruló orcája boldog mosollyal
üdvözli Holdsugára szőke fürteit; éppen most lépett ki
hajnali fürdőjéből, mert aranyos alakját még fátyol födi.
- Ime, fátylát ledobja és pajkos örömmel futkároz a mennyei
pázsiton meg Földanyánk életreébredt virágos kertjében.
Most összeölelkeznek: Napfény meg Holdsugára. Szerelmük
boldogsága itt motoz nyugtalan szivem körül - mily furcsa,
hogy a két égi vándor az élet ébredésén így egymásra talált!
De nézd csak - Holdsugára ajka még vértelenebb lett,
Napfény meg felölti kápráztató öltözékét, még egyszer
megcsókolják egymást és búcsút intenek, mert utaik elválnak:
Sorsuk akarta így.
Napfény az aranyló nyárfák dús lombján keresztül a
diadalmas élet hozsannáját szűri, Holdsugára pedig sápadt
homlokkal keresi útját, mely néki rendeltetett.
Friss hajnali csók után istenhozzádot mondanak, mert
ösvényük elágazik.
De ugye kedvesem, mi soha el nem hagyjuk egymást.
1922. júl. - aug.
József Attila - LEÁNYKÉRŐ ÉNEK (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:40:29
Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifju szivem s kacagok -
Öltsd a karomba, hej, öltsd a karod,
S hagyd a kezed a kezembe örökre.
Érzed-e énekemet? Beköszönne
Most a szivedbe, ha úgy akarod!
Duzzad az ér, meg a vér kavarog
S nem harapok ajakadba - megölne.
Jajj, ez a csókom elölne, tudom,
Ámde ha engeded én megölellek.
Zeng a szivemben a forradalom!
Nézd e kemény kezeket, meg e mellet!
Nászt dalolok Teneked szilajon.
- Jajj, ha fülednek e dal sose kellett.
1922. júl. - aug.
József Attila - EGYSZERŰ VERS (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:39:54
Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
akkor szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném meg-
csókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.
1922. jún.
József Attila - LÉLEKSZIRTEKEN (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:39:18
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
1922. jún.
József Attila - NEM TUDUNK ÉLNI (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:38:51
Bennem betöltetlen szomorúság tátong
S gizgazzal benőve minden istenoltár.
Hajh, vágyak anyja, de mostoha voltál.
Eltévedtem járván erdő-rengetegen.
A félelem sikong zirrenő haraszttal
S vén adós erdő nem űz, nem marasztal.
A fák sudarára szállt az Est, az álnok
És torkom szorongatja valami titok:
Ajkat én miért csak sóhajra nyitok?
Magyar vagyok én is, (rivallnak a kányák)
Ilyen vagyok én és sose leszünk mások.
Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások.
1922. jún.
József Attila - ÁLOMBAN ENYÉM VAGY (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:38:25
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
1922.jún.
József Attila - CSÓKKÉRÉS TAVASSZAL (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-01 09:38:00
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a vágyam
Illatozó
Vészt okozó
Csókba lehelni be lágyan.
Megremegő,
Hű szerető
Karban ölelni igézve,
Édes ölön,
Rózsatövön
Szép szemeket megidézve.
Retten a lomb,
Zöldel a domb -
Arra szaladnánk ketten,
Reppen a szél,
Csókra beszél,
Dalra kel önfeledetten,
Véle dalol
Itt valahol
Szív-körülöttem a vérem:
Csend, Kicsi, csend!
Így, ez a rend -
Most csak a csókod kérem.
1922. jún. 23.
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: RÉKA)
2015-10-01 09:35:41
Köszönöm neked
és hálás
vagyok rád!
(saját vers)
(saját vers) - Légy (Beküldő: RÉKA)
2015-10-01 09:35:17
Légy enyém
és Férjed
szeretnék
lenni!
(saját vers)