Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Tompa Mihály - A KIKIRCSHEZ. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-10 11:30:12
Ne várd, mig a magas tetőrűl
A hó lassúdan elmegyen;
Mig a pázsit és bokor kizöldűl,
S szellő csapong a völgyeken!
Ne várd az emlényt, gyöngyvirágot:
Az alvó szép testvéreket!
Mi üdvözlünk, mihelyt kitárod
Bársonnyal óvott kelyhedet...
- Csak jőjj ki, jőjj ki már!
A tél olyan hosszú, kietlen,
A szép világra köd borúl;
Megint elcsügged a szivekben
A vágy, ha tán felbátorúl. -
Mint a húr első pendülése,
Amellyet a dallam követ:
Az érzést hívjad ébredésre,
Első virág, nyájas követ!
- Csak jőjj ki, jőjj ki már!
Téged látván, gyorsan kitárúl
A tündér kép lelkünk előtt;
Jó illat száll fel a virágrúl,
Dal tölti bé a levegőt...
A szem mulat hosszú gyönyörben,
A fényes tágas látkörön;
Földön, égen és a kebelben:
Megifjulás, élet s öröm
- Csak jőjj ki, jőjj ki már!
1861
Tompa Mihály - A TAVASZHOZ. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-10 11:29:37
Jövel, jövel lágy szellők szárnyán,
Kékelő ég arany sugárán
Te várt, mosolygó hatalom!
Hajolj ébresztve fához, fűhöz,
Tépd el a láncot, ami nyűgöz
A völgyeken s a halmokon!
Hogy míg az ember sokat képzel,
Míg tervez, s alkot gyarló kézzel
És alkotmánya összedűl:
Láttassék itt még felépűlve
Az erős Isten csodaműve,
Mely nagy, szép s igaz egyedül.
1861
Tompa Mihály - FORR A VILÁG. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-10 11:28:56
Forr a világ, forr, mint a tenger,
Amelyet a vész ostromol;
Küzd a hajós, hogy partra kössön;
S nem tudja, mint? nem tudja, hol?
Im itt tátong az éhes örvény,
Ott bősz habok torlása van...
Forr a világ, forr, mint a tenger,
Izgalmasan, borzalmasan.
S mi járunk bátran, csüggedetlen
Ez ingatag, vészes mezőn,
Ezer szem függ a messzeségen,
Ezer kéz nyom az evezőn.
Hajónk nyugodtan állt sokáig,
Vagy kémkedett a part körűl:
A mélyre most, isten nevében!
Vagy révbe jut, vagy elmerűl.
Meg-megkerestük jó tanácsért
A büszke észt, a tudományt;
De óva-intve tett sugalma
Vont jobbra, balra egyaránt.
Magunk gyujtsunk-e fényt, vagy várjunk,
Mig jő a lassu virradat?
Kérdők nagy hírű bölcseinket;
De nyelvök ínyökhez ragadt.
S mig nincs határ, irány, vagy ösvény,
Mit a bölcseség újja húz,
Tűzoszlopként, a titkos ösztön,
Az érzelem lett kalaúz,
Mely nem merül mély számitásba
S tán a magast nem éri fel,
De annyi szívet lángra lobbant,
És arra int, hogy menni kell!
S megyünk, megyünk! hozzánk az élet
S halál nem volt még ily közel.
Tudjuk, hogy vész van a villámban,
Mely útainkra fényt lövel...
Szellőt, orkánt felfog vitorlánk,
Arcunk fagyott, szivünk repes,
E lenni vágyó s veszni kész nép
Oly szép, nagy és rettenetes!
S ha a viharban tépve, rontva,
Elérjük majd a kikötőt.
És a mienk leend örökre
Az ígéret szerinti föld,
S mely tétlenül szemlélte harcunk,
Hévvel jön a világ felénk:
Némán esünk egymás nyakába
S megborzadunk, hogy mit merénk...
S ha tán minden hiába lészen,
A köny s a vér s az áldozat;
Akkor, ha győző és legyőzött
Az itéletben számot ad:
Történetünk megrenditő lész,
Mint a sir-írat a kövön:
Ezek a sorssal birkozának,
Örök dicsőség nevökön!
1861
Tompa Mihály - RÓZSAFÁMHOZ. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-10 11:28:20
Vége van már a tavasznak,
Hosszu a nap és heves;
Hallgat a dal - a madárka
Hűvös árnyat bú, keres.
Oly kies volt, oly rövid volt...
S ránk jött a nyár, rózsafám!
Oh, hogy a bájt mindörökre
Rajtad meg nem tarthatám!
Leveled zöld, szirmod hullong,
Az a gyöngéd, fris szirom,
Melynek halvány, hideg mása
Piroslik a bíboron!
De kedves vagy ugy is, igy is,
S bár hullasd el ékeid:
A hű emlék- s képzeletben,
Amint voltál szépen, szebben
Én lelkem fölékesit!

1861
Tompa Mihály - LEVÉL EGY ANYÁHOZ. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-10 11:27:34
Légy üdvöz, asszonyom! kit a családi kör
Boldoggá tőn, - s kimért határa nem gyötör;
Ki nem várod hiú álmakkal a jövőt,
S békén megnyugszol a multon, amelyet letőlt.
A hely vig arcot ölt és felvirúl a ház,
Hová arcok fordúl, hol éber gonddal állsz!
Ugy jársz te, mint a hold, mely nesztelen halad,
Minden megfényesűl körűled, általad!
És mégis arcodon búfelleg árnya van,
S megtér, - bár a mosoly széleszti untalan;
Szemednek a könyűt megfogni oly nehéz,
Ha lopva s hosszasan ifjú lányodra néz.
És a fejlő virág bálványod, mindened...
Mi az: hogy bánattal kell rá tekintened?
Hogy búsithatna el ily gyermek ily anyát?!
Értem... nem oly szép ő, amint ohajtanád.
Oh, oh! ki ért meg és ki fog fel titeket!
Hát nőkké lélek s szív egészen nem tehet?
Szellem, báj és tökély még arra nem elég...?
De kell egy kis szeszély, kell egy kis gyengeség!?
Hiszen kegyes biró az a szülői szem,
A szív törvénye ád inkább, mint elveszen;
S te túlszigor miatt azt sem látod talán,
Mi ott van gyermeked lényén, arcúlatán?
Nem kell szó, - a szótól e gyermek kebele,
Mint a húr, hirtelen búsan megrezgene;
Oh! elég egy titkon szánó tekinteted,
Melyet megérez ő elébb, mint észrevett.
S ki most vigan cseveg, dalol s mosolyg feléd:
Elveszne ajkiról a dal, mosoly, beszéd;
A bú, mely lelkedből láthatlan felmerűl,
Világát, életét, mint kör venné körűl.
És bár ne volna szép, - mit a szó így nevez, -
Lelkedre bánatot miért idézne ez?
Oh a szépség csalárd, gonosz fényű lidérc,
Amely után setét vészes helyekre érsz!
Ki dúsan nyerte e baljós ajándokot,
Kit a sors csábitó tündérnek alkotott:
Ha nincsen a szivben értékesebb vagyon,
Elvész, mint súlytalan hajó, hab- s zátonyon.
Nyárünnep élete, - fénylő, meleg, zajos, -
A lég, melyet beszí, kábító, illatos;
Szivéhez, büszke bár, a hizelgés elér,
S ez álnok tűkörből zsarnok lesz és ledér.
És míg örökre szép, és míg örökre szent
Másnak a perc, midőn a kedves megjelent,
S szerelmet, szívet kért a reszkető ajak:
- Ő a szót, mint üres bókot hallgatja csak.
A költő rabja lész, és báját zengi dal,
A művész álmodik bűvös vonásival;
Ver érte annyi szív, beteg lesz annyi vágy...
S ő hidegen annyit őrjöngni, veszni hágy.
De múlik a tavasz és hullong a szirom,
Az égi tünemény lesz végre földi rom;
Oh, ott az ajk körűl a rendülő vonás...
Hol a kín, mint az ár, magának árkot ás!
Ha volna, aki őt gyötörné, bántaná:
Oh az irgalmatlan sorsot még áldaná!
Hanem, hogy szánja csak, ki nem felejti el:
Ez egy a kárhozott lelkek gyötrelmivel!
Derítsd fel asszonyom, borongó lelkedet:
Magad vagy példa te, hogy a nő mi lehet?
Oh hisz csupán nemed választott lelkei
Tudják jól életünk titkát megfejteni!
Mi jártunk villámként dörögve, fényesen,
Ti jártok szellőként láthatlan, csendesen;
Ahol mi elmenénk, mutatják a romok,
Üdűlés szól, ahol ti megfordúltatok!
Önsúlyától a kő, mely földre vettetik,
Mindig alább sülyed, mindig leebb esik;
Amint hajlik korunk, mi így esünk alább:
S ti magasultok az idővel, mint a fák!
Oszoljon hát a köd, gyógyuljon, ami fájt!
Többet nyert lányod a szépségnél, nyerve bájt;
Mely, míg bánat s idő letörli a kecset:
Megtartja, mint igaz gyöngy, a fényt és becset.
Nemes lélekkel bír, érzelme tiszta, mély, -
Sajátja hő forrás gyanánt a nőkedély;
Amelynek légköre lágymeleg szüntelen,
Körülte a pázsit télben is eleven.
És kell-e több? És nem elég-e ennyi kincs:
Hogy rá elégedett s nyugodt szívvel tekints?
Hogy ő boldog leend, csak gyámolítsd, vezesd,
Magadban bírod a legbiztosabb kezest!
Tanítsd, hogy a szerény kör, mely reája vár,
Virágos, zengzetes, - nem hangtalan s kopár;
Az egyetlen hely, mit a sors néktek hagya:
Nagy s tisztelt lenni, mint nő, hitves és anya.
Tanítsd szeretni a dicső természetet,
Hol még ragyog, mi az emberről elveszett;
Hol a köny megered s meggyógyul a kebel,
Érzés és gondolat a menny felé emel.
Amely a nemzeté: a három drága szint,
Viselje kebelén s nem a divat szerint;
Legyen jó honleány s ritkán említse ezt,
Mert szóval mondva, e nagy név szentsége veszt.
Egyebet, mint lelked s példád, reá ne hagyj!
Tedd hűvé, nemessé, - tedd azzá, mi te vagy!
S ha majd egykor meghűl fején áldó kezed:
Ő boldog lesz, - boldog, ki hisz, remél, szeret!
1860
Tompa Mihály - ALKONYATKOR. (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-10 11:26:48
Gyengűl a fény, amely nyugatot ellepi,
Ködben boronganak a távol képei;
A zaj lecsendesűl, mely szerte hallatott,
Hűs estve váltja fel a hosszu, hév napot.
Boldog az, akinek pillája már nehéz!
Az álom közelít, a nap feledve lész...
És boldog, akinek készen van már az ágy,
Amelyet, soká lesz, mig ismét odahágy!
1860
(saját vers) - Imádlak Szívem (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 10:01:27
Imádlak Szívem,
hogy enyém
lettél!
(saját vers)
(saját vers) - Te vagy (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 10:01:06
Te vagy
legfontosabb
az életben!
(saját vers)
(saját vers) - Téged (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 10:00:50
Téged szeretlek
legjobban
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - Cs (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 10:00:32
Csodálatos érzés
szerelmesnek
és boldognak lenni!
(saját vers)
(saját vers) - Házas (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 10:00:00
Házasságuk
gyümölcsei
a gyerekek
lesznek!
(saját vers)
(saját vers) - Kapcsolatunk (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 09:59:32
Kapcsolatunk
házasságot
eredményez!
(saját vers)
(saját vers) - Tom (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 09:59:10
Tomboló a kettőnk
közötti
szerelem!
(saját vers)
(saját vers) - Soks (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 09:58:52
Sokszor azt hiszem,
hogy álom
az egész!
(saját vers)
(saját vers) - Csókot adok (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 09:58:28
Csókot adok
pici piros
szájára!
(saját vers)
(saját vers) - Ilyen N (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 09:58:06
Ilyen Nő ritka a Földön,
mint a fehér Hattyú!
(saját vers)
(saját vers) - Tis (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 09:57:34
Tiszta lelkű,
meleg
szívű lány!
(saját vers)
(saját vers) - B (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 09:57:14
Bomba nő
a Kedvesem,
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Élet (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 09:56:54
Életünket
egybekötjük
egy Pár
leszünk!
(saját vers)
(saját vers) - Egy (Beküldő: VENDÉG)
2016-02-09 09:56:30
Együtt sírunk-
együtt nevetünk
Kedvesemmel!
(saját vers)