Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Légy velem (Beküldő: RÉKA)
2015-07-15 09:33:51
Légy velem
az idők
végezetéig!
(saját vers)
(saját vers) - Szépségem (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:33:28
Szépségem,Királynőm
halálosan szeretlek!!!
IMÁDLAK!
(saját vers)
Goethe - AZ IBOLYA. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:32:31
A réten kis ibolyka állt,
Hol senki rája nem talált,
Szép, rejtett ibolyácska!
És arra ment egy kis leány
Mosolylyal piros ajakán,
Szép volt s danolt
Mint fönn a madarak.
S az ibolya sohajt, szegény:
Oh volnék bár egy perczre én
A föld legszebb virága,
Csak míg a kedves leszakít
És kebelén agyonszorít,
Rövid, rövid
Pár pillanatra csak!
De ah, a lány se hall, se lát,
Eltapossa az ibolyát,
Szegény kis ibolyácska!
Lelkét kiadva áldja még:
Meghalni is gyönyörüség
Te általad,
Kis lábaid alatt!
(1773.)
Goethe - A TÓT LÁNY NÓTÁJA.[15] (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:31:37
A hegyecskin
Minap estin
Néztem a kis
Madárka.
Ínekelte,
És szökellte,
Kicsi fészkit
Csinálta.
Kertecskébe
Mentem délbe,
Kicsi méhe
Nagyot szól,
Ugy dünnyögte
Ugy zümmögte,
Rakta fészket
Viaszkból.
Rétecskére
Ültem félre,
Néztem tarka
Pillangó.
Ugy himbálták
És csinálták
Bolondságot,
Borzasztó.
S jötte Miska,
S mondok: Nizz csak!
Milyen bolond!
Rémitők!
S mink nevettünk,
S mink is tettünk
Ipen aztat,
A mit ők.
(1811.)
Goethe - MEGHIVÁS. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:31:04
Asztalomhoz én ma sok
Vendéget szeretnék.
Kész az étel - tálalunk,
De késik a vendég.
Mind meghíttam, s jönnek is,
Mondták, vacsorára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?
Lesznek lányok, bájoló
És tudatlan tacskók,
Kik nem sejtik, hogy mi jó
Az a tilalmas csók.
Mind meghíttam, s jönnek is,
Igérkeztek mára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?
Hívtam asszonyt - sok lehet -
Kik növekvő hévvel
Szeretik a férjüket,
Akkor is, ha zsémbel.
Hívtam s megigérte mind,
Eljön vacsorára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?
Hívtam ifju urakat,
Kik cseppet se hiúk -
Még duzzadt erszénynyel is
Szerény, kedves fiúk,
Külön kértem ezeket
S igérkeztek mára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?
Híttam számos férjet is,
Ki mind erény tükre,
Szebb asszonyra egy se néz
Mind feleségükre.
Elfogadták szívesen
S jönnek vacsorára.
Jankó fiam, jönnek-e
Végre valahára?
Költő is lesz, ki a más
Hírét nem sokallja,
Magáénál más dalát
Szívesebben hallja.
Hívtam őket, jönnek is
Bizton vacsorára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?
De nem látok senkit sem,
Nincsen nesz, tolongás -
Már megég a pecsenye
És a leves kozmás.
Félek, kár volt, mértekünk
Nyújtni akkorára.
Jankó, mit vélsz? Lesz-e még
Vendég vacsorára?
Jankó fuss, vendéget hozz,
Mondd, hogy várva várunk.
Ki a milyen, jőjjön csak,
Igy még jobban járunk.
Nézd, hogy hemzseg már a tér
A hír hallatára.
Jankó, siess, nyiss kaput,
Jönnek valahára!
(1813.)
Goethe - MULANDÓ, ÁLLANDÓ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:30:14
Állj meg, bárha egy órára,
Dús, korai kikelet!
Ah, virága már nem állja
A langy esti szelletet.
Gyönyörködjem üde zöldben,
Melynek ölén hűselek?
Innet-onnat az is fonnyad
S viszik őszi, hűs szelek.
Hogy gyümölcse kedved' töltse,
Hamar nyúlj az ág után.
Alig éred, a mi érett,
Már új rügy is kél a fán.
Minden zápor más alakban
Hagyja hátra völgyedet,
Ah! - és egyazon patakban
Kétszer fürdnöd nem lehet.
Magad is! Mi szirt-erőben
Kérkedik szemed előtt,
Másnak látod más időben
A palotát, hegytetőt.
Hol az ajk, mely csók ezrével
Rég meg nem elégedett?
Hol a láb, mely zerge-hévvel
Ugrott át örvényeket?
Hol a kéz, mely kedvteléssel
Szórta a jótéteményt?
Minden részed és egészed
Nem az, a mi volt imént.
S mi a helyett most nevedet
Tovább hordja czímerűl,
Jött mint hullám s lesimulván
Elemében elmerűl.
Ölelkezzék ám kezdet s vég,
Virulás és hervadat,
S a dolgoknál sebesben még
Semmisűlj meg tenmagad:
Te örűlj, hogy Múzsák kedve
Halhatatlan jót adott:
A tartalmat kebeledbe
És elmédbe alakot.
(1801.)
Goethe - A BOLDOG HÁZASPÁR. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:29:43
Megadta ég immáron
A régen várt esőt.
Jer, nézzük, édes párom,
A megujúlt mezőt.
Határt csak a távolság
Kéklő homálya vet.
Itt lakik a boldogság,
Itt a hű szeretet.
E fehér galambpár itt
A lúgasig röpűl,
Hol ibolyavirág nyit
Napfényes fű közűl.
Egymásnak csokrot ottan
Először szakitánk,
Ott tört ki, mit titokban
Tápláltunk rég, a láng.
S hogy a kedvelt[8] ?Igenre?
Áldást mondott a pap,
Kéz kézbe hazamenve
Mily boldog volt e nap!
Új csillag járt az égen,
Új fénybe' kelt a hold,
Az egész föld egy éden,
Mely nékünk nyitva volt.
És hány ezer pecsétet
Nyomtunk a frigyre még!
Tanúja föld meg ég lett.
Erdő, hegyomladék,
A pagony és a hámor,
A rét virága is,
S tüzét elvitte Ámor
A lenge nádba is.
Igy éldegéltünk ketten...
Ketten? A szám hamis.
Alig hogy észrevettem,
Voltunk már hárman is.
S jött még két, három pajtás.
Az ibrik főve főtt -
S most mind e zsenge hajtás
Régen fejünkre nőtt.
Nézd csak, a bükkös árnyán,
Hol patak búj elé,
A zöld tisztás határán
A szép új ház kié?
Párjának vaj' ki rakta
E fészket? Senki más,
Mint az a serény gazda,
A mi fiunk, Tamás.
S ott, hol szirtből kiérve
A megszorúlt folyam
A malom kerekére
Zudúltan átrohan?...
Szép molnárnét hiába
Hogy annyi dal dicsér,
Mert lányunk árnyékába
Közűlük egy se fér.
De hol a templom árnyán
Oly mély-setét a fű,
S az égre - külön állván -
Mutat a nagy fenyű:
Ott kis halottainknak
Korai végzete
Vonja pillantatinkat
A földről ég fele.
A dombon hullámozva
Villognak fegyverek -
Ott jön s a békét hozza
A honvédő sereg.
Mellén érdemkeresztet
Hordván, elől ki jő?
Fiúnkra emlékeztet -
Károly! Úgy-e hogy ő!
Ő boldog, hogy megtére,
Arája boldogabb,
S a béke ünnepére
Egy szép párt áld a pap.
S te lakodalmi tánczra
Fonsz három koszorút:
Viseli a két lányka
És kedvencz kis fiúd.
Síp, dob közt ujra látjuk
Az aranyos időt,
Mikor kettesbe jártuk,
Mint boldog szeretők.
És aztán, esztendőre -
- Szemem mily messze lát!
Viszünk keresztelőre
Fiút meg unokát!
(1803.)
Goethe - TAVASZI JÓSLAT. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:29:20
Jós madár te, szép szavú,
Tavasz dalnoka, Kuku.[7]
Halld szavát egy ifju párnak,
Kérdést tesznek, választ várnak:
Most, hogy tavasz szele fú,
Öröm várja-e vagy bú?
Mondd: Kuku! Mind: Kuku!
Százszor is: Kuku, kuku!
Hallod? Esküvőre vár
Szomjan ez az ifju pár.
Tűzzel tele szíve, vére,
De tart ám a tisztességre...
Csakhogy nyűg a tisztesség!
Meddig várjunk, meddig még?
Nos? - Kuku! Még -? Kuku!
Nincs több? Akkor félre, bú!
Bár két évi tűrelem
Elég baj, de hát legyen!
De azután lesz-e hát, mondd,
A ki ?papát? meg ?mamát? mond?
Jósolj! Annyit mondhatok:
Minket az se bánt, ha sok.
Egy - kuku. Két kuku.
Bátran! Kuku, kuku, ku...
Ha jól értjük jós szavad',
Kicsi híja féltuczat.
Most már, hogy ha szépen kérünk.
Tán megjóslod, meddig élünk?
Bátran! Isten neki, ha
Még oly soká tartana!
Ku, kuku, ku, kuku,
Ku, ku, ku, ku, ku, ku, ku, ku...
Ez az élet dáridó,
Míg vége nem látható.
De lesz-e végig derűs ég,
Tart-e szerelem és hűség?
Mert mihelyt az véget ér.
Minden egyéb mitsem ér.
Meddig tart hát?... Ku, kuku,
Ku, ku, ku, ku -
(Cum gratia ad infinitum.)
(1802.)
Goethe - ÚJ ESZTENDŐ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:28:53
Régi meg Új közt
Tárva az ajtó
És bu-szalajtó
Billikom int.
Év küszöbéről
Víg szem előre
Néz a jövőre
S hátra megint.
Van, kit a baj, gond
Sajna, kizár ma,[6]
Kikre hiába
Várt ma e kör.
Majd jön a jó nap,
Sarja rosz éj-nek,
És a víg ének
Újra kitör.
Múlt örömökre,
Búra is egykép'
Néz a szövetség
Vissza vigan.
Fittyet a sorsnak,
A nagy irigynek!
Régi hű frigynek
Új becse van.
Áldjuk a végzet
Habcsobogását
És a mi drágát
Partra vetett!
Áldjuk a sok vágy
Színkeverékét -
Áldja, ki czélt ért
És ki eped!
Bús szem a múltnak
Nézi redőit
És az idő itt
Csak temető.
Ettül e hű frigy
Véd íme minket,
Mely üde szint vet
Arra, mi jő.
Tánczoló párt mint
Kétfele szét majd,
Majd együvé hajt
Szívbeli hév:
Minket is a szél
Szerte ha fujna,
Összehoz újra
Minden uj év.
(1808.)
Goethe - IRÉNHEZ.[4] (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:28:18
Majd ha talán viszontlátod
E dalokat, óh Irén,
Űlj mindjárt a zongorához,
Hol melletted álltam én.
Ha a húrok zengenek, csak
Akkor nézz a könyvbe te:
Sohse olvass, énekelj csak,
S tied minden levele.
Ah, mily szomorúan mered
Rám a dal, nyomtatva itt,
Mely ha ajkaidról ered,
Szívet tép vagy boldogit!
(1799.)
Goethe - SAJÁTUNK. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:28:03
Tudom, hogy nincs az ég alatt,
Mi enyém, mint a gondolat,
Mely lelkemből kipezsdűl,
És egy-egy boldog pillanat,
Melyet a sors élveznem ad,
De testestűl, lelkestűl!
(1774.)
Goethe - A GONDHOZ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:27:45
Oh, ne térj meg körbe futván
Új meg új álarcz alatt!
Hadd megyek a magam útján,
Hagyd meg boldogságomat...
Fogjam?... Hagyjam?... Szemvilágom
A kétség árnyába vész.
Gond, mért rontod boldogságom,
Ha okossá még se tész?
(1788.)
Goethe - REMÉNY. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:27:27
Add, sors, kedvem ne apadjon,
Add, hogy kezem ne lankadjon,
S napszámom' végig betöltse.
Nem, az álmok nem hazudnak,[3]
Mind e fának, mely ma rúd csak,
Lesz árnyéka, lesz gyümölcse!
(1776.)
Goethe - SZŰK KÖRBEN. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:27:10
Én nem tudom, mi köt le itt,
Hogy e kis kör úgy boldogit,
Holott érzem korlátait?
Felejtem - s örömest! - minő
Nagy sors jut nékem osztályrészűl.
Pedig tudom, hogy az idő
ölén számomra hol mi készűl.
Ah, mérték, légy te sorsom őre!
Legjobb, mint pille a gubóba,
Gyönyörbe, erőteljbe burkolózva,
Csöndes jelenben várni a jövőre.
(1776.)
Goethe - A HOLDHOZ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:26:43
Újra leng ezüst ködöd
Völgy s bokor felett,
Új harmattal öntözöd
Szomjas lelkemet.
Enyhe szemed úgy tekint
Ligetimen át,
Sorsomon őrködve, mint
Kedves jó barát.
Hallom az elköltözött
Szép napok dalát,
S járok öröm s bú között
A magányon át.
Folyj le, folyj, kedves folyó.
Meg nem térsz soha,
Tréfa, csók és eskü-szó
Így tüntek tova!
Csakhogy bírtam perczre, mi
Édesb, mint a méz.
Ah, de hogy felejteni
Mindezt mily nehéz!
Zúgj, folyó, a völgyön át
A tenger felé,
Súgd hullámid dallamát
Húrjaim közé.
Vihart téli éjjelen,
Ha a gát szakad,
Vagy tavaszt, ha széleden
A bimbó fakad.
Boldog, ki magányban él
Gyűlölet nekűl,
Hű baráttal szót cserél,
S mind annak örűl,
Mit a tömeg sohse lát,
Mi hivatlanúl
Keblünk utvesztőin át
Éjenként kigyúl.
(1779.)
Goethe - VADÁSZ ESTI DALA. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:26:21
Puskámmal járom a rideg,
A csöndes parlagot,
S a merre járok, ott lebeg,
Szépséges alakod.
Te is most, távol sejtelek,
Ott jársz a parlagon,
Vajh néked nem jelent-e meg
Egy perczre alakom?
A hontalan bús képe, kit
A sors távol ragadt,
És jobbra-balra téved itt,
Mert tőled elszakadt?
Nevedre ollyat érzek én,
Mint csöndes hold ha kel,
Oly édes béke száll belém,
És nem tudom, mi lel!
(1775.)
Goethe - MÁS. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:26:01
Völgyön, hegytetőkön
Csend.
Fákon és mezőkön
Szellő se leng.
Hallgat a madárka,
Nincsen nesz sehol...
Ne félj, nem sokára
Te is nyughatol.
(1783.)
Goethe - VÁNDOR ESTI DALA. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:25:43
Óh te mennyekből való,
Szenvedőt vigasztaló,
Ki, hol szív kétszerte szenved,
Kétszeresen adhatsz enyhet -
Mikor lesz mind ennek vége?
Sok e kín és élvezet.
Édes béke,
Jer, jer - töltsd el keblemet!
(1776.)
Goethe - BÁNAT KÉJE. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:25:26
Óh, ki ne apadjatok,
Könyei ti az Örök szerelemnek!
Óh, ha csak félig szárad a szem,
Mily puszta, kiholt, kietlen a lét!
Ah, ki ne apadjatok,
Könyei a boldogtalan,
Örök szerelemnek!
(1778.)
Goethe - ARANY SZIV(a nyakamon.) (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-15 09:25:08
Elhangzott boldogság emléke,
Mit féltve őriz keblem itt,
Tartósb vagy-e, mint lelkünk köteléke,
S nyujtod szerelmünk kurta napjait?
Futnék, Lili, tőled, de mind hiába!
Az idegen világba
Magammal viszem erős fonalad'.
Ah, Lili szive az enyémtől
Oly könnyedén el nem szakad!
Mint a madár erdőbe szökve
Viszi eltépett fonalát
Egy léten át,
Ég rajta a folt,
Hogy rab madár,
Nem a régi - már
Valakié volt.
(1775.)