Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Gyere (Beküldő: RÉKA)
2015-07-13 10:08:46
Gyere Édesem,
hogy megcsókoljuk
örökre!
(saját vers)
Goethe - BOLDOGSÁG ÉS ÁLOM. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:07:39
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt álltunk az oltárnál,
Mint esküdt férj és feleség.
Ébren meg én sok boldog órán
Ajkadra csókok ezrit szórám,
S egyszer se mondtuk, hogy elég.
S ím éltünk tiszta boldogsága,
Áldott napok gyönyörvirága
Az idők sodrán hova lett?
Mi haszna élvezek immáron?
A legédesb csók, legszebb álom
Eltűnik mint a lehelet!
(1768.)
Goethe - A BUCSÚ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:07:21
Olvasd a bucsút szememben,
Mely elnémul ajkamon.
Férfinak ismertek engem,
S most lesujt a fájdalom.
Fájó ma a kéj varázsa,
Melylyel rég öleltelek -
Bágyadt kezed szorítása,
Ajkadon a csók hideg.
Lopott csók hogy' boldogított
Ajkaidról valaha,
Mint a véletlen szakított
Márcziusi ibolya!
De nem szedek százszorszépet
Néked, százszor szép leány;
Tavasz virít, de csak néked,
Nekem ősz van, Franczikám!
(1774.)
Goethe - A JUHÁSZ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:06:58
Volt egy juhász, nagy lusta,
A delet átaludta,
Nem volt szeme a nyájon.
Egy lányka tűnt szemébe
És nyugalmának vége,
Nincs étvágy, itvágy, álom.
Barangol szerte-széjjel,
Csillagot számlál éjjel
És jajgat: Ez halálom.
Most a kis lány övé lett,
S egyszerre szép az élet:
Van étvágy, itvágy, álom!
(1799.)
Goethe - VALÓDI ÉLVEZET. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:06:30
Hiába szórsz egy lány ölébe,
Hogy hű szivet nyerj, kincseket.
Nem édes a szerelem élve,
Ha ajándékba nem nyered.
Aranyért polczra visz ezernyi
Vásárolt népi szavazat,
De hogyha leányt akarsz nyerni,
Menj s add cserébe tenmagad'.
Ha kerűlsz szentelt köteléket,
Fékezd, oh ifjú, vágyadat,
Az ember szabad sorban élhet
S mégis magasb törvény alatt.
Csak egynek éleszd szived mécsét,
S ha az az egy viszont szeret,
Hadd kössön hozzá a gyöngédség
A zord kötelesség helyett.
Érzéssel válassz eszményképet,
S hidd, ő viszont választni fog,
Lélekre, testre szépet, épet,
S boldog lehetsz, mint én vagyok.
Én így jutottam édes párhoz
(Nincs ebben nálam okosabb!)
Ugy hogy a legszebb házassághoz
Más nem hiányzik, mint a pap.
Csak az én örömömnek élve,
Boldog, ha csak szemembe' szép,
Csak keblemen szomjazva élvre,
És szende, ha más körbe lép -
Ő gyöngeségből mit sem enged,
S nehogy korán múljék a tűz,
Nem ad jogot, csupán kegyelmet
S a hála is hozzája fűz.
Szerény vagyok s már az is kéj, ha
Gyöngéd mosolylyal boldogít,
S asztal fölött zsámolynak néha
Teszi a kedves lábait;
Ha almát nyujt, melyet kikezde,
Vagy, melyből szürcsölt, poharat,
Vagy rablott csók közt fehér keble
Egy perczre födetlen marad.
S ha ád az ég egy édes órát,
S beszélhetünk szerelmesen,
Akkor se kérem ajka csókját,
Csak hangját, csak szavát lesem.
Mily elme, mely mind gazdagabban
Csillogtat rejtett érdemet!
Tökélyes ő - talán csak abban
Hibás, hogy engemet szeret.
Vágyam keblére dőlni késztet,
De hódolatom térdre vet.
Ifjú, ily üdvből vedd ki részed,
Ez a valódi élvezet.
Hogy átlépvén a lét kapúját,
Az Édent ismerősnek lásd,
S hallván az égi Hallelúját
Ne érezz semmi változást.
(1768.)
Goethe - KELLETLEN SZERELEM. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:06:06
Gúny tárgya rég - isten neki,
Hogy a leányka csapodár,
S mint a kártyában szereti
A filkót is a király mellett,
Mert tromf csak mindkettőből telhet
S bármellyiket mellőzni kár.
De ah, bár misanthrop vagyok,
A szerelem rablánczra fűz,
Bús voltam és bús maradok.
Hisz elűzném e búbánatot,
De a seb nagyon mélyre hatott,
S a gúny szerelmet el nem űz.
(1768.)
Goethe - A MISANTHROP. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:05:45
Most nyugton űl. A homlokon
Nincs felhő, vészt jelentő.
Egyszerre rá zord árny oson,
Arcza bagolyéhoz rokon,
Fanyar, komoly, rettentő.
Szerelem ez vagy únalom?
Vagy mi a mennykő?
Én nem tudom.
Lehet, hogy mind a kettő.
(1768.)
Goethe - MÁRCZIUS. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:05:14
A hó esett, a hó esett,
Örvendeni korán van...
Ne bízzál, szívem, szerfelett
Ne bízzál, szívem, szerfelett,
Korán nyiló virágban!
Maga a napsugár hamis,
És csalfa a madárdal,
Hazúdik még a fecske is,
Hazúdik még a fecske is,
Mert nem jön párosával.
Hogy gyönyörködném egymagam
A tavaszi sugárban?
De ha járhatnánk párosan,
Oh, csak járhatnánk párosan,
Akkor tudnám, hogy nyár van!
(1817.)
Goethe - HALÁSZ KEDVE ÉS KESERVE. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:04:55
Én, halász-fiú, kedvemre
Ültem barna szirt fokán,
S lestem, csalfán énekelve
Szép halacska jönne tán.
Vízbe loccsant a csalétek,
Fürge hal utána kap -
Édes maszlag, csalfa ének,
És szegény halacska rab.
Ah a parton, a ligetben
Titkon, ernyedetlenűl
Pásztornő nyomát követtem
S ott találtam egyedűl.
Szem betapadt, szó elakadt,
S mint bicsak ha összecsap,
Fürtön olyan gyorsan ragadt
És szegény fiúcska rab.
Tudja ég, most kaczér csókja
Milyen pásztort boldogit,
Míg viharban hánykolódva
Vetem ki hálómat itt.
A halacskát szánva szánom,
A hálóban reszketőt,
De ?volnék csak rab,? kivánom,
?Karja közt, mint azelőtt!?
(1815.)
Goethe - SZERELMES SZÁZ ALAKBAN. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:04:32
Volnék csak fürge hal,
Üldöznél horgoddal,
A szigonyt nem bánnám.
Örömmel elkapnám
Volnék csak fürge hal
Keresnél horgoddal!
Volnék szép drága mén,
Büszkén hordnálak én -
Vagy hintó, féderes,
Kedvedre hogy mehess!
Bár volnék drága mén,
Büszkén hordnálak én.
Volnék arany forint,
Sok, sok, kedved szerint,
Dobnál ki ablakon,
Megtérnék gazdagon.
Volnék arany forint,
Sok, sok, kedved szerint.
Volnék hű, hogy ha bár
Kedvesem csapodár,
És tennék fogadást,
Sohse szeretni mást...
Hű volnék én, habár
Kedvesem csapodár.
Volnék aszott, öreg,
Ránczos, rút, jéghideg,
Könnyebben érteném,
Hogy nem hajolsz felém.
Volnék aszott, öreg,
Ránczos, rút, jéghideg.
Volnék majom, hamis,
Nevetnél rajtam is,
Adnám a bolondot,
Felejtnéd a gondot.
Volnék majom, hamis,
Nevetnél rajtam is.
Volnék bárányka, jó,
Vagy tigris, borzasztó.
Kis evet, vad kuvasz,
Vagy róka, nagy-ravasz -
Volnék bárányka, jó,
Tigris, iszonytató.
Bármivé is válnék,
Csak neked szolgálnék,
Szegényen, gazdagon,
Vihetnél madzagon.
Bármivé is válnék,
Csak neked szolgálnék.
De már ilyen vagyok,
És ilyen maradok.
Ha más kell, eredj csak,
Faragtass magadnak.
Én már ilyen vagyok
És ilyen maradok.
(1810.)
Goethe - ÖNÁMÍTÁS. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:04:11
Ni, szomszédnőmnél mint mozog
Az ablak függönye!
Elbujt és lesi, fogadok,
Hogy itthon vagyok-e?
S hogy az a féltő, zord harag
Mit tegnap mutaték,
(Oh, ne mutattam volna csak!)
Nem csillapúlt-e még?
Pedig dehogy! Mindegy neki!
Dehogy gondol reám!
Mi függönyét lebegteti,
Az esti szél csupán!
(1803.)
Goethe - PÁRJÁVAL. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:03:51
Kis virág harangja
Harmat-gyöngyösen
Kinyilott hajnalra
Nyári reggelen.
Kis méh szállt le rája,
Édes, hosszu csók...
Ezek bizonyára
Egymásnak valók.
(1814.)
Goethe - TALÁLT VIRÁG. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:03:34
Az erdőn jártam
Magánosan,
Mit se keresve,
Szándéktalan.
Árnyékból pislant
Egy kis virág,
Mint csillag kedves,
Mint szemvilág.
Letéplek, mondom.
Ő így felel:
Ha leszakítasz,
Hervadnom kell.
Mind gyökerestűl
Kiástam hát,
Lakomba vittem,
Kertembe át.
Ott elűltettem
Biztos helyen,
S most is virágzik
Szépségesen.
(1813.)
Goethe - A MÚZSAFI. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:03:16
Erdőt, mezőt bejárva,
Nótámat dudorászva
Élem világomat,
Mértékben és ütemben
Úgy mozdúl minden bennem,
Mint a parancsolat.
Tavaszszal alig várom,
Hogy az első virágon
Örvendjen új dalom.
S ha jön a zuzmarás tél,
A kikelet tovább él,
Álmimban folytatom.
A jégcsapos faágon,
Hólepte rónaságon
Virágos lesz a tél,
Ez is mulván idővel,
Új öröm napja jő fel,
S dalom uj szárnyra kél.
Mert mint alján a hársnak
Gyűlnek az ifju társak,
Szól furulyám megint.
Pór kamasz lágyan érez,
A bamba lány kaczér lesz
Az én nótám szerint.
Oh, szárnyat adó Múzsám,
Kinek szaván buzdúlván
Útnak eredtem én -
Mondd, megjön-e az óra,
Hogy én is nyugovóra
Térek babám szivén?
(1799.)
Goethe - AZ ÉLETMENTŐ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:02:57
Elpártolt tőlem kedvesem,
Nem bírtam élni elhagyottan.
Egy folyóvíz mellé futottam,
Folyt, folyt a víz nagy sebesen.
Ott álltam mintegy részegen,
Kétségbeesve, hánykolódva.
Majd beleestem a folyóba,
Az egész föld forgott velem.
Egyszerre hang szólt, bájoló -
Háttal fordúltam arra épen;
Így szóla égi szózatképen:
Vigyázz, mert mély ám a folyó.
E hangra elfutott a hő,
Mert nézem s rám szép lány kacsinta.
Mi a neved? Nevem Katinka.
Katinka! Jó vagy, szép, dicső!
A sír szélétől visszarántsz.
De ez az élet nékem semmi,
Ha nem akarsz te magad lenni
A léthez fűző rózsaláncz.
Meggyóntam néki s szép Kató
Pirúlt és részt vett keservemben.
Megcsókolám őt, ő is engem,
S halálról nincs azóta szó.
(1774.)
Goethe - A MEGTÉRT. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:02:35
Hogy fakúlt az esti fény,
Erdő szélén jártam én.
Ott űlt Dámon s furulyált,
Szép nótája messze szállt,
Így: Lala, tiralla, lala.
Maga mellé ültetett,
Adott csókot, édeset.
Fujd még egyszer, esdeklék.
S a jó fiu fujta még...
Így: Lala, tiralla, lala...
Szivemnek nincs nyugta már!
Gondolatom messze jár,
Fülemben mint estharang
Cseng és bong a régi hang:
Ah - lala, tiralla, lala...!
(1791.)
Goethe - A DURCZÁS. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:02:17
Tavasz legszebb hajnalán
Sétál a pásztorleány
A szép, ifju, gondtalan
És énekli nagy vigan:
Lala, tiralla, lala...
Thyrzis két bárányt ígért
Egy kis czuppanásáért.
Nevetett ő s tova kelt
S még vigabban énekelt:
Lala, tiralla, lala.
Másik kínált pántlikát,
A harmadik önmagát,
De ő rá se hederint:
Bárány, szív, egy néki mind...
Lala, tiralla, lala.
(1791.)
Goethe - GUSZTI.[1] (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:01:57
A szívem néha oly nehéz,
Morfondi, nyugtalan.
De mihelyt reám Guszti néz,
A bajnak vége van.
Őt látom mindég, mindenhol
És meg nem érthetem,
Hogy mint s miért is tetszik oly
Bolondúl énnekem?
Az a hamiskás barna szem,
S a még barnább szemöld!
Ha rá nézek, elhágy eszem,
Forog velem a föld.
Hát duzzadt telt ajka még,
S a gömbölyű kis áll -
S van rajta még gömbölyüség,
Hogy majd megbomlanál!
S ha aztán jól megforgatom
A szilaj táncz alatt,
Mily boldogan, mily szabadon
Érezem magamat!
S ha, vére forrván, szédeleg,
S oly bizton ringatom,
És arcza keblemen piheg,
Az egy birodalom!
Ha meg reám néz kedvesen,
Hogy mást se hall, se lát
És elsimúlva keblemen
A csókból bőven ád -
Hátamon végig bizsereg
S lábujjamon kijő -
Oly gyönge, oly erős leszek,
Oly gyáva, oly dicső!
Mind többet, többet esdenék,
Tartson napestig ám.
S az éj is, ha rámenne még
Azt sem sokallanám.
Félek, egy nap' nem állom én,
Eloltom szomjamat,
Vagy ha nem enged, ott szivén
szívem megszakad.
(1774.)
Goethe - VADRÓZSA. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:01:30
Kinyilott egy rózsaszál.
Puszta vadvirága,
Czéda fiu rá talál,
Lélekzete majd eláll,
Oly édes, oly drága.
Rózsa, rózsa, csodaszép,
Puszta vadvirága.
Fiú szól: Letörlek én,
Puszta vadvirága.
Rózsa szól: Megböklek én,
Megemlegetsz örökkén,
Nem tűröm, garázda!
Rózsa, rózsa csodaszép,
Puszta vadvirága.
S a szilaj fiú legott
Odakap az ágba...
Sírt a rózsa, jajgatott,
Hogy nem tűr erőszakot, -
Tűrni kell, hiába.
Rózsa, rózsa, csodaszép,
Puszta vadvirága!
(1773.)
Goethe - A KEDVELŐKNEK. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:00:58
Költő nem tud néma lenni,
Szeret nyilván megjelenni,
Gáncs is, taps is vonzza őt.
Gyónni bajos prosa-nyelven,
De sokat kivallunk csendben
Hallgatag Muzsák előtt.
Mi jót, gyarlót cselekedtem,
Mit élveztem, mit szenvedtem,
Egybeköti e füzér.
Mert öregség és ifjúság
És bölcseség meg hiúság
Dalban szépen összefér.
(1799.)