Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Vigyázz (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:19:04
Vigyázzál rám
Édesem,
hogy csak
veled legyek!
(saját vers)
(saját vers) - Édesem (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:18:45
Édesem,soha
nem foglak
elhagyni örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Kösz (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:18:22
Köszönöm Drágám,
hogy engem
választottál
Picim!
(saját vers)
(saját vers) - Nem bírnék (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:18:00
Nem bírnék,ha
nem találkoznék
veled Édesem!
(saját vers)
(saját vers) - Csókolj Drágám (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:17:37
Csókolj Drágám,
hogy veled
legyek örökre!
(saját vers)
Nadányi Zoltán - VIRÁGOK (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:16:43
Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt.
Tegyétek félre a kést, a botot.
Füvek, virágok e két durva eszközt
nem szívelik, mert bántani szokott.
Bot és kés ellensége a virágnak,
kaszálja és nyesi vakon, vadul.
És ellensége az egész világnak,
mert emberekre is rászabadul.
Milyen kár, hogy a világ címerére
mégis odakerült és ottmaradt
a bot s a kés s az ember szíve-vére.
Fakó mezőben, Nap és Hold alatt.
Szebb volna ott, a világ címerében,
bot és kés helyett, mit megfest a vér,
szebb volna ott, keresztbe téve szépen,
két rózsaszál. Egy piros, egy fehér.
Nadányi Zoltán - TAVASZ (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:16:17
Jön már,
jön imbolyogva a piros veder!
Jön már,
holnapra felmerül a hó alól!
Ujjongjatok, leányok, asszonyok,
ifjak! szabadítótok érkezik!
az élet vedre! a tüzes, piros,
virágos, zengő, óriás veder,
a Nap!
Tudjátok-e, hogy hol járt mostanig?
Az élet forrásához szállt alá.
Ötven nap telt bele, míg odaért
és újra ötven nap, míg megmerült
és újra ötven, míg felérkezett.
Helyén fakó veder járt azalatt,
sötét kíséretű, felhős, fagyos,
fakó veder, mely nappalotokat
elszürkítette és sokmillió
fakó száj szívta a fakó veder
fakó szájáról a fakó halált.
Jön már,
jön imbolyogva a piros veder!
Jön már,
holnapra felmerül a hó alól!
Aranylánc húzza fel, remeg, ragyog,
kibuggyan és fényt önt és életet
és százötvenszer hág egymásután
a fejetek fölé és mint a fák,
ti is bimbóztok és felzengetek
és felnyujtóztok és sokmillió
piros száj szívja a piros veder
piros szájáról a piros gyönyört!
Jön már,
jön imbolyogva a piros veder!
Jön már,
holnapra felmerül a hó alól!
Ujjongjatok, leányok, asszonyok,
ifjak! szabadítótok érkezik!
az élet vedre! a tüzes, piros,
virágos, zengő, óriás veder,
a Nap!
(saját vers) - Nagyon fáj nekem (Beküldő: RÉKA)
2015-11-28 11:15:46
Nagyon fáj nekem,
amikor nem foglalkoztál
és mással voltál!
(saját vers)
(saját vers) - Magányosnak (Beküldő: RÉKA)
2015-11-28 11:15:19
Magányosnak nem szabad
csak Pároddal
kell élni!
(saját vers)
(saját vers) - Magányosan (Beküldő: RÉKA)
2015-11-28 11:14:56
Magányosan sokáig
voltam,de
szeretnék valakivel
élni!
(saját vers)
(saját vers) - Nem szeretnék magányo (Beküldő: RÉKA)
2015-11-28 11:14:30
Nem szeretnék
magányos lenni
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Gyere Édesem (Beküldő: RÉKA)
2015-11-28 11:14:09
Gyere Édesem,
hogy ne
legyek egyedül!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon kedvellek (Beküldő: RÉKA)
2015-11-28 11:13:49
Nagyon kedvellek,
imádlak
örökre!
(saját vers)
Beküldő: VENDÉG
2015-11-28 11:13:23
Elnézést kérek és nem Nádanyi
Zoltán,hanem Nadányi Zoltán!
Üdv:VENDÉG
Nádanyi Zoltán - UTOLSÓ NYÁR (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:11:08
Ez lesz a tüzes nyár! isteni nyár!
a mostani nyár!
Az én melegemtől gyúl ki! Szeretném
gyújtani már!
Csupa parázs leszek én. Megégetem én,
amihez kezem ér.
Zsuzsánna kezét és Anna nyakát!
minek oly fehér!
Gyujtogató leszek én. A szememből
surran a tűz.
Fellángol a ház, a kazal, hova gyujtó
sugara tűz.
Öt láng az öt ujjam, lángban az ég,
vörös oszlopok
nyúlnak fel az ájult utca fölé,
ahol ellobogok.
Ez lesz a tüzes nyár! isteni nyár!
De ennyi csodás,
gyönyörű lobogásra mi jön? A halálos
hamuhodás.
Ez lesz az utolsó nyár! tudom én!
A láng lealél
és hült hamu száll. Szomorún. Feketén.
Elszórja a szél.
Nádanyi Zoltán - BÚCSÚZTATÓ (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:10:41
Most veszted el a színeidet,
mint ködbe boruló sziget.
Most veszted el, hogy sose lássák,
az arcodról a rózsaszint,
a szép szádról a karmazsint,
aranyhajad napragyogását,
a körmöcskéid mosolyát.
Most hirtelen változol át.
Ezentúl is világod éled,
tükörhöz ülsz, szépítkezel,
de olyan szép már nem leszel.
Aranyhajad napon keféled,
aranyhajadból szikra pattan,
de mégse lesz oly csillogó,
a körmöcskéd oly villogó,
mint amikor én simogattam.
Én voltam a te szépítőd,
különbül szépítettelek,
mint minden szépítőszerek.
Én voltam a te szép időd,
de nemcsak lucskos őszig.
A szép időd, arany napod,
kitől a legszebb színt kapod
és színaranyra szőkít.
Az volt a fényes, szép idő!
de látod, befellegzett.
Hiába minden szépítő,
már nem te vagy a legszebb.
Nádanyi Zoltán - CSÓK (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:10:20
Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve talán
és vándorolt és végre odaért
és a fogaid gyöngyház-ajtaján
kopogtatott: szabad-e?
Ajkadra, mint egy friss leány,
kiszökkent és mosolygott a mosoly,
két karja felnyúlt a szemöldödig
s a két sötétüvegű csodalámpást,
a százszorszent, félighunyt szemedet
megragyogtatta hívó jeladásul
és akkor tűz és láz és villamosság
szikrái közt összeszegezte szánkat
a csók.
Nádanyi Zoltán - HÓDOLÓ VERS (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:09:55
Ha akarom, a válladon brokát ég
és drágakő borít el, százezer,
ha akarom, szoborrá vetkezel
s oly jólesik e pillanatnyi játék.
Ne kicsinyeld a tarka rím-parádét,
a tréfát, mit rabszolgád kieszel,
fogadd szívedbe, jóért jót teszel
s én meghalnék, ha életembe látnék.
Hadd álmodozzam körmöd rózsaszínjén,
hadd szüreteljek mézet ajkad innyén,
ki oly sokáig éltem mérgeken.
Hiszen szeretlek. Jól tudom, gyerekség,
de kebled drága halma több nekem,
e csöpp kerekség, mint a földkerekség.
Nádanyi Zoltán - JEGYESEK (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:08:53
Turbékoló pár, csók után csók,
ügyetlen kézszorongatás,
sok póz és elvétett hatás,
fabábok, szerelem-utánzók.
Így élnek majd, míg belehalnak,
vidéken adják az urat,
ingujjas kerti hangulat,
gyerek, borízű csók, unalmak.
Jó lesz majd civakodni nyersen,
dühöngve, míg ágyat terít
a vágy s békére kényszerít.
Egy gondolatra a hideg lel:
véletlenül ott lesz a versem
kávéjuk mellé téve, reggel.
Nádanyi Zoltán - TEARÓZSA (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-28 11:08:06
A tearózsa lelke
él benne. Csendes, édes,
mosolygó, szőke lelke.
Igen, ő tearózsa,
szép szőke tearózsa.
Mosolyog titkolózva.
Hallgatag, szőke, fínom.
Két szeme két smaragdzöld
bogár a rózsaszirmon.
A szava rózsaillat.
És hogyha mozdul és jár,
a szellő rózsát ringat.
Oly halk, oly észrevétlen
a hozzám hajolása
a gyenge, gyenge szélben.
És egy-egy szava tüske
és sokszor összevérez,
piros lesz kendőm csücske.
De ő nem tehet róla,
ha szíven szúr is engem.
Ő rózsa. Tearózsa.