Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Ha elhagyott (Beküldő: RÉKA)
2015-09-17 08:43:15
Ha elhagyott is-
de szép emlékünket
megőrzöm!
(saját vers)
(saját vers) - Soha (Beküldő: RÉKA)
2015-09-17 08:42:46
Soha nem bocsátom
meg Kedvesemnek,
hogy elhagyott!
(saját vers)
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: mama)
2015-09-17 08:42:15
Köszönöm,hogy
végre elvettél
engem Feleségül!
(saját vers)
(saját vers) - Nem tudnék (Beküldő: mama)
2015-09-17 08:41:48
Nem tudnék,
hogy mikor
leszünk Párok
és veled élnék!
(saját vers)
(saját vers) - Nem akarok (Beküldő: mama)
2015-09-17 08:41:19
Nem akarok
csak Téged
szeretni!
(saját vers)
(saját vers) - Tiéd vagyok (Beküldő: mama)
2015-09-17 08:40:59
Tiéd vagyok
és Feleséged
lettem!
(saját vers)
(saját vers) - Tudom,hogy (Beküldő: mama)
2015-09-17 08:40:39
Tudom,hogy
örökre Tiéd
leszek!
(saját vers)
(saját vers) - Örökre (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:40:11
Örökre enyém
és Feleségem
leszel!
(saját vers)
(saját vers) - Örökre elveszlek Feleségül (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:39:51
Örökre elveszlek
Feleségül és
szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Örökre Feleségem (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:39:22
Örökre Feleségem
leszel Drágám!
Imádlak!
(saját vers)
Vajda János - Édes álom, boldog álom (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:38:35
Koldusok istápolója,
Nyomorúság takarója,
Egyetlen egy jó barátom,
Édes álom, boldog álom...
Könyörülj, végy föl karodra,
Tarka képes országodba.
Mutass egy szebb, jobb világot,
Mire lelkem mindig vágyott.
Vezess engem szép leányhoz,
S ha ugyan van, olyformához,
Aki ilyen magamféle
Szegény legényt is szeretne.
Vezess aztán korcsomába,
Jó fajta kompániába;
Ha ugyan van korcsma nálad,
Hol nekem még kontóznának.
Mutass nekem boldogságot,
Valódi tündérvilágot,
Hol kész sonkák szaladgálnak,
Vége nincsen a kolbásznak...
Hol a szép leányok, hölgyek
Cserebogárként röpködnek.
S ha az ember kedve tartja,
Kalapjával elkaphatja.
Gondod legyen a klímára,
Avagy gyújts be a kályhámba;
S általában adj meg mindent,
De minden jót, amim nincsen...!
1853
Vajda János - Gyere hozzám (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:38:10
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg szegénységemet.
Alacsony házamba jöjj be napvilágnak,
Sötét éjjelembe arany fénybogárnak.
Szegény vagyok - nem tagadhatom,
Nem osztoztam földi javakon:
De én tudom, hogy ha szeretnél te engem,
Valamivel mégis birnánk mindaketten.
A napot majd avval töltjük el,
Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el;
Oh, a nappal minden valóságával
Föl nem ér egy csöndes éjre gondolással!
Álmodol majd, mint a liliom
Forróságról - nyári hajnalon,
Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad
S érezi, hogy száll az éltető mézharmat.
1853
Vajda János - A toronyban éjfélt kong az óra (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:37:47
A toronyban éjfélt kong az óra,
Felébredtem a sötét valóra.
A merev, a néma téli éjben
Csak én vagyok és a kakas ébren.
Gondolok a kedves szeretőmre,
Éppen mostan álmodtam felőle,
Nagyon szépet, mely után csak az fáj:
Hogy az álom a vágynak nem használ.
Lélekvesztőn egy tó közepében
Voltam én a kedvesem ölében;
Kedvesem az égre néz és mondja:
Nagy vihar jő, itt veszünk a tóba...
Szép beszédű kis okos galambom
Többet is mond, de én alig hallom;
A szememre rózsafelhő szállott,
Elfeledtem az egész világot.
Csónakunkon, ah - evező sincsen,
Gondolom, hogy ezt is mondta kincsem;
De még ez sem hoz szivembe gondot,
"Gyöngyvirágom, csillagom, egy csókot!"
Ezután én nem tudom, mi történt,
Mintha összevegyült volna föld, ég;
Mintha a föld és ég mindensége
Visszaesett volna semmiségbe.
Csillag, nap mind elfogyott az égen,
Mind ott volt a kedvesem szemében;
Olyan égés, ragyogás volt ottan,
(Bárcsak e tűz égne a pokolban.)
Nem tudom, volt-é vihar felettem,
Annyi igaz, hogy az volt szivemben,
Lázas gyönyörűség zivatarja,
Mely kihajtá csónakom a partra -
- Álom, álom - ékes tündérország!
Mikor vált be nálam a valóság?
Szép vagy, szép s tán boldogságod is nagy,
De te inkább gyermeknek való vagy.
Férfi lettem én a kisfiúból
Többet várok én már a valótól...
Nem ohajtom már a lehetetlent,
S tudom, édes vajmi sok van itt lent.
Add meg nékem, amit a föld adhat
Mindazokból, mit világod láttat,
Karjaimban szeretőm - vagy hát ha
Őt nem adod, ne gyötörj hiába! -
1853
Vajda János - Az erdőben (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:37:14
Az erdőben odahaza
Kisgyerek koromban,
Hajadonfővel mezítláb...
Milyen boldog voltam!
Pedig akkor a szivemben
Csak egy miljom vágy volt,
Egy nap mind beteljesült, mind!
Semmisem hibázott.
Jött a babkár és anyámat
Kihúztam a házból:
Bicskát, aranyrézsarkantyút
Venni a babkártól.
Egy perc, és már elveszítve
Minden a bozótban,
Tarka szárnyú szitakötő
Után iramodtam.
S ha a fényes szitakötőt
Éppen el nem értem,
Száz pillét fogtam helyette
Kis kopolya-szélen.
Akkor, akkor... az erdőben
Milyen boldog voltam,
Boldog... hej még akkor én azt
Nem hittem, gondoltam:
Hogy egykor miljom helyett csak
Egy vágy lesz szivemben
Égetőbb, mindent igérő,
S teljesülhetetlen...
Hogy akadok életemben
Olyan pillangóra,
Aki után szaladnom is
- Szemtelenség volna!...

1853
Vajda János - Nyári dél (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:36:44
Fejem fölött a nap, körültem
Oly csöndes, néma rengeteg,
Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna,
Azt gondolnám: megdermedett.
Az erdő mintha hallgatózva
Elfojtaná lélekzetét:
Tán várja, vagy hallgatja épen
A teremtő rendeletét?
Vagy tán az isten átölelte
Ezt a virágos csillagot,
S midőn szerelmét rálehelli:
Csupán szeme, a nap ragyog?...
1853
Vajda János - Otthon (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:36:06
Meglátogattam szülőimet;
Csupa szív volt mind a két öreg.
Annyit elcsókoltak képemen,
Majd elállt belé lélekzetem.
Láttam a zöld erdőt, mely mögött
Ábrándjaim holdvilága tölt.
Hol hozzám minden bokor alól
Emlékezet madara dalol.
És a kis kert - egy paradicsom,
Benne tölt el szép gyermekkorom.
Hol mi éretlen s tilos vala,
Lettem annak fő-fő tolvaja.
Enyhelyen a méhes amoda,
Ott készült el a gubapipa.
Haragudtak a méhek reám
(Nagy volt a füst, erős a dohány).
Gyakran elzavartak, s a gyepen
Eldobatták a pipát velem.
Mi több? a csíny napvilágra jött,
Kaptam aztán fölöstökömöt.
Ott a rét, hol forró nap alatt
Estig öldöstem darázsokat.
Egy gombostűfoknyi méze volt
Mindegyiknek, és ezért lakolt.
A sövénynél sátoros lapu,
Ott volt a legelső randevu.
Itt csókolt a kedves Zsuzsika...
S egyikünk se tudta, hogy mi a?
Annyi emlék - s e kedves helyem
Mi okon most mégis idegen?
Szemem a távolba téved el,
Csalogat valami innen el...
Túl a messze kéklő hegyeken
Újabb csillag kel föl énnekem.
Szerelmemnek fényes csillaga,
Ott vagyok én már odahaza!...

1853
Vajda János - Dalok (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:35:26
I
Ki álmomban megjelensz, és
Fölriasztasz nyughelyemről,
Hogy rohanva meneküljek
Szépségednek képzetétől, -
S kiérjek bár a világból,
Képedet én ott is látom,
E kegyetlen üldözésért
Lesz-é megjutalmazásom?
Szemed fénye gonoszabb, mint
A temető bolygó fénye,
Legalább hátul kísért ez,
S van menekvés még előle.
Forduljak bár jobbra, balra,
Szép szemed előttem látom: -
E szándékos kínozásért
Mi jutalmam lesz, virágom?
Ki nappalom rövidíted,
Mintha időmet rabolnád;
Végtelen hosszúra nyujtod -
Virrasztásim éjszakáját.
Nálad mulat tán a hajnal,
Néha oly hiába várom, -
E mondhatlan szenvedésért
Lesz-é jutalmam, virágom?...
II
Szerelemnek olthatatlan
Lobogó vad lángja,
Vakmerő vágy vészbeomló
Gyors Niagarája...
Titkon égő indulatnak
Féke, szép szemérem,
Keserédes szenvedésem
Rózsa-tövis koronái,
Hagyjatok el engem!...
Szerelemnek olthatatlan
Lobogó vad lángja,
Aranyat festő az égnek
Sötét borújára.
Vakmerő vágy, gyöngybúvárom
A veszélyek örvényében,
Keserédes szenvedésem
Rózsa-tövis koronái,
Ne hagyjatok engem!...
III
Hova fér e tenger érzés
Egy ember-kebelben?
Tenger! - még ez mi parányi!
Csak egy csöppnek érzem,
Mi vagy hát te szerelemnek
Érzelemvilága!
Te vagy-é a levegő-ég,
Melynek nincs határa.
Körülvevő és fenntartó
Az egész világot, -
Melyet még a költő és bölcs
Ki nem magyarázott?!...
1851
Vajda János - Szerelem édene (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:34:51
I
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta téged én megláttalak!
Talán egyet fordult vélem a világ,
Hej azóta nekem áll a boldogság.
Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna!
Szép szemed világol minden bokorba;
Minden ágon víg madár dalol nekem,
Mennyországgá változott az életem.
Huzhatd cigány azt a búsat, ízibe,
Megrepedhet szomoru nótád szive;
Amely hangod sír legkeservesebben,
Fölvidul és táncra kel a lelkemben.
- És ha a te szemeidbe tekintek,
S szép szemed sugáriban eltévedek,
Aki téged megteremtett, virágom,
Az istent is örömestebb imádom!
II
Ha te volnál cserebogár s repülnél
Sebesebben, mint a madár, mint a szél,
Nem kérnélek én az édesanyádtól,
Kifognálak bárhol a nagy világból.
Ha te volnál árva csillag az égen
S bujdosóvá lennél a messzeségben,
Elfognálak - magam sem tom, hol s hogyan,
Habár ott is, hol a világ vége van...
III
Nem éltem még, csak ezután élek
Magamnak, meg gyöngyvirágom, néked,
A világ hadd álljon, amint állhat,
Miattam cigánykerekeket hányhat...
Nem bánom, légy lelkemnek királya,
Szivem a te hatalmad jobbágya;
Adó gyanánt vedd el örömimet,
Bánatidat rakd reám tehernek.
De még így is hidd el attól félek,
Megirigylik boldog életemet.
Tedd kezedet ide az enyémbe,
Bujdossunk el erdő közepébe...
IV
Virágos zöld erdő közepében,
Egy kis kunyhó szárnya enyhelyében,
A világ minden baját feledve
Öleléssel, csókkal éldegélve...
Nem lesz ottan irigyünk. Az erdő
Maga is oly boldogság-lehellő;
Minden ágon és minden bokorban
Ádám, Éva paradicsoma van.
A szerelem édes, bús gyötrelmét
Nyögdécselő vadgalambok, gerlék
Lombok alól, hogyha ránk lenéznek,
Megvigasztalódnak és remélnek.
A szűz rózsabimbókkal enyelgő
Csapongó könnyelmü déli szellő
Látva üdvözítő csókjainkat
Tőlünk örök hűséget tanulhat...
Virágos zöld erdő közepében
Egy kis kunyhó szárnya enyhelyében
A világ minden baját feledve
Öleléssel, csókkal éldegélve...
V
Sorsom ékes csillaga az égen,
Mosolygásodat pirulva nézem.
Eszembe jut az a tenger átok,
Melyekkel kicsiny hitem megbántott...
Oh, ha e sok átkomat hallottad,
Halljad meg most háladó imámat,
S bocsáss meg, ha minden szenvedésem,
Melyet eddig adtál, - elfelejtem.
Vezettél járatlan vész-ösvényen,
Áldozatra tátongó örvényen;
Szörnyek ellen csatába kevertél,
Szívemen sok nagy sebet ejtettél.
De csak azért indítál ez útnak,
Ez volt útja a tündérországnak,
Melyben most lakom - s csak egy vakajtó
Vezet ki belőle - a koporsó...
VI
Emberélet rövid mulandóság,
Hiszem, hogy nem örökkévalóság.
De az élet egy pillanatában
Hiszem, hogy örökkévalóság van!
Midőn ajkak csókban egybeforrnak,
Égő szívek egymáson dobognak,
S elfeledjük, hogy van mulandóság:
Az ilyen perc: örökkévalóság!
1851
Vajda János - Búcsú (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:34:12
Isten veled föld, többé nem haza, -
Többé nem nemzet - nép, isten veled!
Te becsületes bölcsőm, te ahol
Most becsületes sírt nem lelhetek.
Isten veled föld, mely gyalázatod
Nagy szégyenében égsz talpunk alatt,
Isten veled lég, megfertőztetett.
Az árulás rút kigyója miatt!
Isten veled, gyalázatos halott,
Romlottságodban öngyilkos haza!
Nem úgy öltek meg, s hol dicső hazák
Szent sírja van, nem temetnek oda.
Meggyalázott, meggyilkolt egy fiad
Ki személyednek viselője volt,
De átkozott volt méhed s átkozott
Méh becsületes jót nem hozhatott.
Mit vétkezém én, és nehány derék?
Valóban azt csak, hogy szerettelek;
S mig árulódat az egész világ
Utálata nem szégyeníti meg,
Én szenvedek s utált határidat
Bár kinok közt átkozva hágom át,
Nem átkoz ő, mert hasznodat vevé,
S folytatja másutt átkos vegytanát!
Szülők, barátok, szerelmem, jövőm!
Mind elrabolva, örökre oda;
És ki rabolta őket el? akit
Náluk jobban szerettem: a haza.
És e haza, mely mindent elrabolt,
Sírt nem tud adni, sírt nyugalmasat, -
Ne égess, föld, ne fojts meg levegő,
Mig átlépem gyűlölt határidat.
1850
Vajda János - Meghasonlás (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-17 08:33:39
A világ hogy elsilányul!
A zaj, mely megkábitott,
Azt hivéd, hogy harc, pedig csak
Halál vonaglása volt.
Fönn az égen, lenn a földön
Semmi sincs tökéletes.
Hitvány volt és lesz az ember...
Egyél, igyál és nevess.
Mit törekszel jobbra, szebbre
Erőszakos útakon?
Öldöklésen vett szelídség:
Káron vásárolt haszon.
Minden úgy van jól, amint van,
Semmi sincs fölösleges.
Bűnnel telhetetlen ember,
Egyél, igyál és nevess.
Vágysz alkotni maradandó
Hibátlan műveket?
Melyeket a mulandóság
Jó előre kinevet!
Míg föléje az irigység
Keze szemfödőt keres...
Bélpoklos, gyógyíthatatlan,
Egyél, igyál és nevess.
Egymagad törekszel arra:
Boldogítni milliót?
S ugyanaz terít a földre,
Kinek vágyol tenni jót.
Jobb bizony, gondolj magadra,
S végső nyughelyet keress,
Hová el ne érjen e hang:
Egyél, igyál és nevess.
1849