Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Távol vagyok (Beküldő: RÉKA)
2015-08-03 08:59:36
Távol vagyok Szerelmem
Tőled,és
hiányzol!
(saját vers)
(saját vers) - Szomorú (Beküldő: RÉKA)
2015-08-03 08:57:13
Szomorú szívem,
mert elhagyott
az Én Szerelmem!
(saját vers)
(saját vers) - Ragaszkodok rád (Beküldő: mama)
2015-08-03 08:55:51
Ragaszkodok rád,hogy
velem élj
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Jó (Beküldő: mama)
2015-08-03 08:54:35
Jó reggelt Drága
Szívemnek,
IMÁDLAK!
(saját vers)
Petőfi Sándor - A SZERELEM, A SZERELEM... (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:52:15
A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
Őrizem az apám nyáját,
De nem hallom a kolompját;
Rá-rámegy a zöld vetésre,
Hej, csak későn veszem észre.
Telerakta édesanyám
Eleséggel a tarisznyám;
Elvesztettem szerencsésen,
Lesz módom a böjtölésben.
Édesapám, édesanyám,
Ne bizzatok most semmit rám,
Nézzétek el, ha hibázok -
Tudom is én, mit csinálok!
Székelyhíd, 1843. november 4-24. között
Petőfi Sándor - HEJ NEKEM HÁT VIGASZTALÁST MI (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:51:05
Hej nekem hát vigasztalást mi sem ad?
Bánatomban le kell innom magamat.
Az irgalmát, ide avval a borral!
A bú vagy én, de egyikünk belehal.
Úgysem tetszik ez a világ énnekem;
Sok már, amit életemben szenvedtem,
Nagyon is sok e parányi életre!
Annyi baj közt kinek volna még kedve?
Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó,
Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó;
Nem vagyok én az örömnek rózsája,
De vagyok a szomorúság gyászfája.
Én előttem ilyen élet nem élet,
Hol az ember de semmit sem remélhet.
Volna bár e pohár borban halálom,
Hogy lehetne bajaimtól megválnom!
Pest, 1843. július-augusztus
Petőfi Sándor - BEFORDÚLTAM A KONYHÁRA... (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:49:52
Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára...
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.
A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.
Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!
Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.
Pest, 1843. július-augusztus
Petőfi Sándor - KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG.. (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:48:40
Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének?
Legalább is felkötnének.
Nincs a fokos a kezemben,
Hogyha kéne verekednem;
Nyerges lovam messze legel,
Nem t'ok futni, ha futni kell.
Hogy is tudnék futni mostan?
Mikor a fejem televan;
Nem csak fejem, de szívem is -
A bor meg a leány hamis.
Ha elhagyom galambomat,
Kialuszom mámoromat,
S rajtam ütnek a hadnagyok:
Majd megmondom, hogy ki vagyok!
Pozson, 1843. május
Petőfi Sándor - TÁVOLBÓL (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:47:27
Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.
Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.
Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.
Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.
...Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében.
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse - -
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegénynek!
Pozson, 1843. május
Juhász Gyula - Vigasztalásul (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:46:14
Vigasztalásul könyvet olvasok.
Mit mondasz nékem, gőgös Zaratusztra?
- "A nő felszínes, színes és hímes,
Ha nőhöz indulsz, ne feledd az ostort!"
De a haja szőke, de a bőre bársony,
De egy hajaszála mindörökre átfon,
De tegnap este láttam a bokáját.
Mit mondasz nékem Evangyéliom?
- "Az asszony átok és az asszony aspis,
Az asszony a pokol és kéj edénye."
De te mondád Jézus: szeressetek
S talán - te is szeretted Magdalénát.
Elolvastam a bús frankfurti bölcset,
Elolvastam a bécsi nagy bolondot,
Olvastam Sils Maria remetéjét
És elolvastam könyvedet is, Élet.
- És megcsókoltam Anna szép kezét
S szeretném megcsókolni Anna száját.
Juhász Gyula - Egy régi hajnal (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:45:00
Emlékezem: a hold sarlója bágyadt,
Már harmat sírt a szürkülő mezőn,
Az éjszakára hideg bánat áradt
S én mentem, országúton, könnyezőn.
Már harmat sírt a szürkülő mezőn
S az éjszakai mámor tovalengett,
Nem ujjongott már gyantás hegedű,
Hogy vágyakat hazudjon még szivemnek.
Az éjszakai mámor tovalengett
S az országút a végtelenbe tűnt -
S én nem találtam könnyező szivemben
A mindig odarejtett hegedűt.
Az országút már végtelenbe tünt,
Mint múltam és reményem és a mámor,
A végtelen szürke köd feküdt
S én mentem, mentem ki a vén világból.
A múltam és reményem és a mámor
Mind elhagyott. Beteg, kábult fejem
Gondolkozott asszonyhaj illatáról
S elbíbelődött holmi verseken.
Gondolkozott beteg, kábult fejem,
Valami szépet próbált még akarni,
Szétnézni még a tűnő életen -
Oly rút a fűbe íly árván harapni.
Valami szépet próbált még akarni,
Egy emléknek kendővel inteni,
Egy bolondságra még halkan kacagni,
Egy csók ízét ajkamra küldeni!
Egy emléknek kendővel inteni,
A pisztoly csövét búsan simogatni,
- Ó összes májusok emlékei, -
Be furcsa így, hajnalban sírva halni.
De még furcsább az életben maradni,
Az országútról más utakra térve
S városokon át és könnyeken át,
Sírokon át és reményeken át
Csak botorkálni új napok elébe.
Juhász Gyula - Visszatérés (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:43:48
Itaka partján, az arany fövényben,
Hol bölcsejét ringatták valaha,
Hol gyermeksége csöndes idejében
Fölverte távol tülkök bús dala,
Megállott, tíz esztendő viharától
És kalandjától fáradtan a vén
Odysseus, a ravasz és a bátor
S végignézett szomorú szigetén.
Héliosz az óceán sós tavába
Lassan leszállt. A kondás ment haza,
A bíborfényben úszó palotába
S altatót dalolt a kolomp szava.
Itaka partján, az arany fövényben
Odysseus még egyszer visszanéz
A terméketlen tenger rőt színére,
Hol fáradtan pihen el ma a vész.
S amíg eszébe jut szőkés hajával
Kalipso, a tündéri cimbora,
A lótuszevők álmatlan világa,
Circé zöld szeme, feákok bora,
A szirének bódító muzsikája
És boldog és bátor kalandja mind,
Szemébe tör sós könnyek tengerárja
És elsirat titokba, valamit...
Juhász Gyula - Valakinek (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:42:17
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyein a gondolatnak
Jártunk kettesben, egyedül
S a kacagó völgyben maradtak
Az öröm, mámor, üdvösség, remény,
Csak lelkedet csókoltam én borúsan,
Mert lelked az enyém!
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyek alatt él az élet,
Ott táncol, nótáz az öröm,
Miért vagyunk mi oly kevélyek,
Mért nem borulsz a szívemre már?
Szemed a nagy, a szép, az égbenéző
Mire vár?
Juhász Gyula - Valami nagy... (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:41:05
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami sírás, valami öröm,
Valami harc, valami csönd,
Valami nagy, mély szerelem hiányzik!
És így marad ez mindig, mindhalálig?
Mindig bús, csipkerózsa szívvel
A várás várában sejtem a sorsot
És így marad ez mindig, mindhalálig?
Szőke csodák, barna csodák,
Meddig csodálkozom csak rajtatok?
Ó, adjatok valami szépet,
Valami életet, halált,
Szőke csodák, barna csodák!
Juhász Gyula - Maja (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:39:52
A szürke semmit láttam egyszer én már,
A szürke semmit, mely mindennek atyja,
Azóta nincs szememben büszke fény már
És nincs szívemben a remény malasztja!
Ó szürke semmi szürke tengere,
Melyen világunk bús gályája horpad,
Ó tekintetünk üveges ege,
Melyen kiégő bolygók haldokolnak!
Merev mindenség és meddő mennyország
Ringasd csak süppedő lelkek hajóját,
A vitorlát, az ágyút, a harangot:
Nincs itt megállás, szakadók a partok,
Csak tenger, sós, keserves és unalmas,
Csak ember, kinek az örvény irgalmas!
Juhász Gyula - Athéne Partenosz (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:38:39
Bagolyszemű, bronzvértű istenasszony,
Tekinteted, mint attikai ég,
Lelked derűs, mint, ha leszáll az alkony,
Tavaszi fényben a jón partvidék.
Te vagy a bölcsek és bolygók barátja,
Ki Mentor nyájas arcát öltve fel
Nyugalmasan jársz s a tengerbarázda,
Mint édes terhét, dalolón emel.
Mikor az ifjú Telemakhosz árva,
Te bölcs igéket súgsz titkon neki
S hajóját kedvező szél lengeti.
S mikor agg Nesztor öblös szózatára
Mély csönd felel, te mosolyogva látod
Az új időket és az új világot!
Juhász Gyula - Haláltánc ének (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:37:21
Halálba ringató dalt
Hallottatok-e már ti?
Feketén nyugtató dalt,
Csillagba suhanó sóhajt,
Halálba ringató dalt?
Novemberét szívemnek
Ki látta már, ki látta,
Ha sír bennem a gyermek,
A megvert, játékavesztett, -
Novemberét szívemnek?
Halálba ringató dal
Ha újra zeng e szívben,
Megyek, nem csókolt csókkal,
Visz, nem hallott taktusokkal
Halálba ringató dal!
Juhász Gyula - Noa Noa (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:36:04
Fáradt, fantasztikus és beteg zene árad,
Idegen illatok és idegen zene.
Látok égő talaj ölén nagy, szomjú fákat,
Melyeknek bús vihar áldása kellene!
Látok a végtelen meddő méhébe veszve
Fehér madarakat lebegni nesztelen,
Óriás, bíboros virágok néma kelyhe
Ujjong a nap felé, mely áll a rőt egen!
Táncolj Noa Noa, beteg vágyak virága,
Táncolj Noa Noa, asszonyok asszonya,
Hajad, mint Tahiti égő fövenye sárga
És gyilkosan forró szád véres mosolya!
Táncolj Noa Noa, táncolj be bús szívembe,
Tiporj közönyösen, táncolj Noa Noa,
Ó részeg feledés, ó gyilkoló szerencse,
Táncolj Noa Noa, asszonyok asszonya!
Juhász Gyula - Mindig... (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:34:46
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.
Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam és mindig feledtem.
Juhász Gyula - Őszi verőfényben (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-03 08:33:32
Őszi verőfényben pirosak a lombok,
Egy kis dicsőségtől nem leszek én boldog,
Messze tarlót róttam, hideg volt az éjjel,
Takarózni kellett egy kis dicsőséggel.
Ha irigyelnétek, odaadom ingyen,
Fanyar borostyánnál egyebem úgy sincsen,
Amit én elértem, nincsen áldás azon,
Csak az én magányos útamat siratom...
Pihenőre térni: örök vágyam nékem,
Jó szó, jó bor, egy csók: lenne dicsőségem;
Adjatok, adjatok, őszi rózsát ősznek,
Puha derekaljat fáradt hegedősnek!