Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Szerelmünket (Beküldő: RÉKA)
2015-11-23 13:57:20
Szerelmünket
semmiért
nem adnám oda!
(saját vers)
(saját vers) - Szerelmünk (Beküldő: RÉKA)
2015-11-23 13:57:00
Szerelmünk
varázslatos
csoda!!
(saját vers)
(saját vers) - Megtaláltam (Beküldő: RÉKA)
2015-11-23 13:56:40
Megtaláltam őt-
megtartom
őt egy életre!
(saját vers)
(saját vers) - Áldás (Beküldő: RÉKA)
2015-11-23 13:56:18
Áldás és békesség
lepte be
szívemet a nagy
öröm
miatt!
(saját vers)
(saját vers) - A karácsonyi (Beküldő: RÉKA)
2015-11-23 13:55:54
A karácsonyi
szent ünnepek
meghozták lelki
békémet,
megtaláltam a nagy "Ő"!
(saját vers)
(saját vers) - Légy boldog (Beküldő: mama)
2015-11-23 13:55:00
Légy boldog
és sok
boldogságot neked!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretném (Beküldő: mama)
2015-11-23 13:54:32
Szeretném,hogy
mindig boldog
legyél!
(saját vers)
(saját vers) - Megígérem neked (Beküldő: mama)
2015-11-23 13:54:12
Megígérem neked,
hogy mindig
jó kedvet
adok neked!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon jó lesz (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:53:51
Nagyon jó lesz
a Mikulás-napi
ünnepség
veled!
(saját vers)
(saját vers) - Mikulás (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:53:19
Mikulás napra
várlak Hozzám
Picim!
(saját vers)
(saját vers) - Te (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:52:50
Te vagy,akit mindig
szeret
engem!!
(saját vers)
(saját vers) - Ma este (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:52:33
Ma este romantikus
és szép
lesz Édesem!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon várom (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:52:12
Nagyon várom,
hogy végre
Téged megcsókoljak!
(saját vers)
(saját vers) - Régóta kerestelek (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:51:50
Régóta kerestelek,
mindig csak
Téged szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:51:25
Nagyon régóta vártalak
Téged
Szívem!
(saját vers)
Vajda János - Már lefelé megy éltem napja... (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:47:51
Már lefelé megy éltem napja,
Már ott a kék hegyélen ül.
Fényszárnyait majd összecsapja,
S az örök éjben elmerül.
Már nem sokáig láttok engem
Itt járni köztetek,
Már tőletek búcsut kell vennem
Akik szerettetek...
S mindattól ami e világon
Még kedves volt nekem,
Mert kedves volt az is, bár földi jókban
Szegény volt életem...
1897 (?)
Vajda János - Vadászdal (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:47:02
Tra la la la la la la tra la la la!
Haj! Hej! hó, haj, hó, hej hipp, happ, hopp!
Vadász élet a gyöngy élet!
Járok, kelek és mulatok,
Még a manótól sem félek.
Szabadság hej!
Az úgy sincs sehol a világon,
Csak a vadon erdőben,
Az árnyas hűs erdőben.
És a pusztaságon
La la la la
Ha zug a vihar, ha nap ragyog,
Az erdőn, a mezőn bolyongok,
Vadász élet a gyöngyélet
Tra lá lá lá lá lá lá trá lá!
Haj! minden napra egy új kaland.
Az életnek fűszere
Otthon meg házi kis galamb.
Jó vacsora, hű öle.
Szabadság hej! stb.
1860 után
Vajda János - Albumlapra (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:46:38
Csak addig boldogulunk, amíg bolondulunk
1887
Vajda János - Hosszú éjjel (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:45:50
I
Oh, te csodás, dicső természet!
Érthetlen földi hangyaésznek -
Méhedbe látni lehetetlen,
De épp ez űzi, hajtja lelkem.
Bánt a homály és nem hágy békét,
Keresni a dolgoknak végét,
Ha túl a szent, a szűzi fátylon
Lehetne még valamit látnom!
Amit nem látott még a többi
Halandó, tépelődő földi.
Ha már nem is érthetlek téged -
De mi vagyok én? mi a lélek?
Oh, mert közelg épp a nagy óra!
Már készülődik búcsuzóra,
Testből a lélek válni készül,
Mint kard kiröppen hüvelyébül.
Csodák csodája, tündérjáték
Minden csalóka látszat, árnyék,
A roppant tömeg tehetetlen,
A lég, a puszta lég - a minden!
Oh, égbolt szörnyeteg nagysága,
Benne a földek sokasága,
Mint öntudatlan csecsemője,
Úgy ring a légi anya-földbe.
Hol vége változó anyagnak,
Kezdődik, ami meg nem halhat,
Az, aminek nem kell születni,
Elmulhat-e a lég? a semmi?
A Himmalaya tehetlen rög,
A lepke, mely fölötte röpköd,
Egy porszemét megmozdíthatja,
De ő tűr, el nem riaszthatja.
Anyagban nincs erő, sem élet,
Mi hát a láthatatlan lélek?
A foghatlan, testetlen semmi,
Mely volt, van, s örökké fog lenni...
És hogyha így? Ki tudja? Hátha?
Mint örök mécs, leül halmára
S ott megmarad, ha meg nem halhat,
Örökké siró öntudatnak?
Siratni ezt a drága testet?
Amelybe, íme, férgek estek,
Holott előbb még általjárta
Lobogva égő kéjek lángja.
Siratni e siralmak völgyét,
Az éden sok titkos gyümölcsét,
Hol bűnbe esni olyan édes -
S jön a halál s egyszerre végez.
II
Oh, hátha igy van, hátha úgy van?
Kétségbeejtő borzadály,
Mi nem lehetséges még ottan
Határidon túl, oh, halál?
Vagy mégis tán nem volnál enyhébb,
Hogy azt se tudjuk, mi a jobb?
Mi rémítőbb, halál, öröklét?
Oh, hidd, amit a milliók.
Hisz úgyis mindig egy a vége -
A vak tudás kétségbeejt,
Megcsal, kinoz, a gyarló elme
Csak fest ijesztő képeket.
Oh, hátha így, oh, hátha úgy van?
Kétségbeejtő borzadály!
És még szörnyűbb is várhat ottan,
Határidon túl, oh, halál...
1897
Vajda János - Tél utója (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-23 13:45:14
Még fehér a világ,
Még fagyva a patak.
Még alszik a virág
A hólepel alatt.
Még alszik, szendereg,
De immár mindenik -
Természet, emberek
Tavaszról álmodik.
Kórház a tél; mit ér?
Élet, gyönyör csak az,
Ha újra visszatér
Az ifjú, szép tavasz.
Ha madár énekel,
Derült, ragyog az ég.
És dallal telik el
És balzsamos a lég.
Repülnek odafenn
Aranyos fellegek.
- Kinyílnak idelenn
A kioszk, a sziget.
Aztán az igazi,
A legfőbb netovább,
Mi erre fölteszi
A fényes koronát:
Ha majd egy szép napon,
Egyet füttyentve rád,
Te izzó Babylon,
Fülledt poros világ.
Rohan velem vigan
Füstölgő gyorsvonat,
Gond, bú, amennyi van,
Mögöttem elmarad.
Zakatol a kerék;
Megyek, megyek, megyek,
Meglátlak újra még -
Te kedves, szép, kinek
Képével alszom el,
Szerény paradicsom,
Jobb, mint amaz, mivel
Itt semmi tilalom.
A mennyből egy darab;
S bár drágább semmi sincs,
Olcsón adod magad
Oh, Rohits, oh, Rohits...
Az erdő bérc fokán
Nem hatolt át a szél.
Az ember itt csupán
Csak él, csak éldegél.
Az idő folydogál
Szép lassan, egyaránt.
Künn a világ hogy áll?
Az itt senkit se bánt.
Te másik otthonom,
Te kedves békehely.
Egyetlen fájdalom,
Ha tőled válni kell -
S oly hamar eljön az
Utolsó pillanat!
És lesz-e több tavasz?
Bús, méla gondolat:
Törvényed földiség,
Mért oly fukar, irígy?
Ha oly rövid a lét,
Miért nem mindig így?
1896