Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Turbékolunk (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:56:58
Turbékolunk,akár a
galambok!
Nagyon szeretjük
egymást!
(saját vers)
(saját vers) - Az egész élet (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:55:07
Az egész élet
egy kompromisszum közös
engedés-
így sok vita elkerülhető!
(saját vers)
(saját vers) - A mi életünk (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:53:16
A mi életünk
a PÁROMMAL:
DOLCE VITA(ÉDES
ÉLET)
(saját vers)
(saját vers) - Ölelj engem (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:51:33
Ölelj engem Szívem,
hogy boldognak
érezzek veled!
(saját vers)
(saját vers) - Ha megölelek (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:50:03
Ha megölelek,akkor
nagyon jól
érzem veled!
(saját vers)
(saját vers) - Nagy (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:48:15
Nagyon örülnék,hogy
összeházasodok
veled örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Szép pár (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:46:48
Szép pár
leszünk
és szeretjük!
(saját vers)
(saját vers) - Megnyugodtam,hogy szeretsz (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:45:30
Megnyugodtam,hogy
szeretsz
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Édes (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:44:01
Édesem!Imádlak
és nem akarok
elveszíteni!
(saját vers)
Tóth Árpád - SZEPTEMBERI SZONETT (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:41:55
Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.
Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.
Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.
Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.
1910
Tóth Árpád - KINCS (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-04 08:31:43
Emléked már oly ódonan aranylik...
Ha este véle búsan bíbelődöm,
Már úgy csillantja lelkem, mint nagy, antik
Gyűrűjét agg kéz, reszketőn, tünődőn...
Forgatná még a bűvös gyűrűt bágyadt
Lelkem, s várná, hogy mint gigászi szolgák
Jelenjenek elém a régi vágyak,
De egy se jő már, s nem röpítnek hozzád...
S egy este majd, míg úgy mered sötéten
Rám sok nyűtt emlék, mint hol búsan éltem,
Tört bútorok az olcsó, vak szobákban,
Lelankad lelkem karja bánatában,
A kincs kisiklik ájult ujja közzül,
S setét lomok közt lassan messzegördül...
1910
Beküldő: VENDEG
2015-11-04 06:35:39
ELNEZEST ES UDV:VENDEG
(saját vers) - Édesem (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-03 18:33:27
Édesem!Te veled
leszek örökre
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Veled élek boldogan (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-03 18:31:27
Veled élek
boldogan élete
végéig!
(saját vers)
(saját vers) - Boldogan fogunk élni veled (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-03 18:29:35
Boldoga fogunk
élni veled,
ha szeretnéd!
(saját vers)
(saját vers) - Boldoggá teszlek (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-03 18:27:47
Boldoggá teszlek,
ha velem
élsz!!!
(saját vers)
(saját vers) - Jó (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-03 18:26:18
Jó éjt neked
Drága Szívem,
imádlak!
(saját vers)
Tóth Árpád - ŐSZI ALKONYAT (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-03 18:23:07
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten
S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét,
Ó, most minden dolog oly titokzatosan szép
S magános s mozdulatlan... s az illatban s a csendben
A nagyszerű és komoly fák alatt
Sötét arcát kegyetlen és szép öklére hajtván
Szunnyad a bánatom, mint este a szfinx alján
A fantasztikus és fáradt arab.
Ó, most buja mosollyal s epedve nyújtja ki
Karját jövőm felé vágyam, mint lomha szultán,
Kinek, szép háremhölgye lágy derekához nyúlván,
Remegnek parfümös és puha ujjai;
S míg fátylait lebontja alázattal s szelíden,
S táncol előttem szűzen s mezítlen a jövő,
Fényes lombok illatja, mint arany füstölő
Gőze, úgy részegít, s nehéz főm félrebillen...
S egyszerre... újra oly fáradt s levert vagyok,
És ébred a szívemben egy-egy bús, régi emlék,
Mint ketrecben a rab vad, mely lustán s súlyosan lép,
S a szeme a sötétben ijesztően ragyog...
Aztán ennek is vége... elnyúlnak a vadak,
Olykor még egynek-egynek iszonyú talpa moccan
Csendben... s én bámulok a messzeségbe hosszan,
S a vén kert körülöttem egyre homályosabb...
És hanyatt terülök a fűben, s csendesen
Tünődöm: van-e még az éj tág tengerében
Oly nyomorú sziget, mely oly búsan s setéten
Borong az ég felé, mint most fáradt fejem?
Ó, van-e még hegy háta oly kincsrejtőn is árva,
Mint dombos homlokom, s csillognak-e tavak,
Mik finom szépségeknek tükröt úgy tartanak,
S mégis oly szomorúak, mint mély szemeim párja?

1909
Tóth Árpád - EGY LEÁNY SZOBÁJÁBAN (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-03 18:21:08
Az ágya szélén ültem, s mint e sötét, kopott ágy,
Oly gyűrött volt szivem, amelyen forró testét
Lustán és finoman vetette el az esték
Mezítlen s bánatos úrasszonya: a csókvágy.
Néma volt s elhagyott volt a kis szobában minden,
S a fakó aranyszínü alkonyatban,
Mint beteg princ a díszes, halk fogatban,
Lankadt illatok nyujtóztak szelíden.
Már vetkőzött a szőke némber, s búsongva néztem,
Milyen unott s hideg a karja mozdulása,
S lelkem hervadt kertjében bús gondolatok hársa
Zizzent meg csendesen, ősziesen s setéten.
Nézd, szólottam magamhoz, mily zölden s haloványon
Csillog e nő szeme az estben... érzed? érted?
Egykedvű és fakó jelzőlámpás ez élted
Komor sínjei közt egy sötét állomáson...
Ó, lesz-e állomás, hol szebb fény s jobb melegség
Fogadjon, feleség és boldog vacsora?
Vagy szörnyü kóborlásod már nem szünik soha?
S csak ily pihenők várnak, bús kéj s mérgezett esték?
S könnytelen, megsirattam a petyhüdt nyoszolyán
A régi-régi percet, mikor még nem volt mindez,
S még úgy nyúltam a kéjért, mint vertarany kilincshez
A csodarejtő élet zárt, titkos kapuján...
1909
Tóth Árpád - ESTI SZONETT (Beküldő: VENDÉG)
2015-11-03 18:19:48
Mint nyugvó úrnőt piperéz remegve
A néger rabnő lágy s illatos ujja,
Úgy szépíti a lankadt tájat újra
A setét ujjú, alázatos este.
Bús rableány! ki kékszínűre fested
A fák kontyát, s a holdnak hervadt arcát
Ezüstösre kendőzöd, csúnya hajszák
Miatt gyűrött orcám úgy simogasd meg,
Mint régen egy lány, ki mióta elment,
Oly fáradt illatú nekem az élet,
Mint most a mély és elsötétült kertek,
S kiért, míg csüggedt fővel várlak téged,
Oly forró s oly könnyes a szívem vágya,
Mint jöttödkor, est, az özvegyek ágya.
1909