Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Fagyos télben (Beküldő: RÉKA)
2015-10-31 08:38:09
Fagyos télben
nyílt szerelemre
Érted a
szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Tomboló nyár ég (Beküldő: RÉKA)
2015-10-31 08:37:24
Tomboló nyár
ég
szívemben!
(saját vers)
(saját vers) - Vágyom (Beküldő: RÉKA)
2015-10-31 08:37:03
Vágyom rád,hogy
lássalak
Édesem!
(saját vers)
(saját vers) - Soha ne (Beküldő: RÉKA)
2015-10-31 08:36:40
Soha ne
hagyjál engem
csak maradj
velem!
(saját vers)
(saját vers) - Pillangóként (Beküldő: RÉKA)
2015-10-31 08:36:14
Pillangóként
szálltál
rám
Kedvesem!
(saját vers)
Kányádi Sándor - Kánikula (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:35:47
Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.
De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.
Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.
Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.
Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.
Kányádi Sándor - Esőleső (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:35:26
Szomorú az esőleső,
mert eső semerről se jő.
Se keletről, se nyugatról,
már a béka se kuruttyol.
Potyára nem kuruttyolhat,
ha nincs udvara a holdnak.
Minden este mért vesződnék,
ha nincs szavahihetőség.
Már a csacsi sem iázgat,
viszi, mit a juhász rárak.
Kétoldalt a batyu, mintha
két lecsúszott púpja ringna.
Makacs állat, nem hajt térdet,
azért nem megy el tevének.
Se tevének, se zebrának;
türelmesen poroszkálgat.
Dörren az ég, jön az eső,
jókedvű az esőleső.
Felhő föld el napot, holdat:
boldog békák kuruttyolnak.
Villám cikkan, zápor paskol
hol keletről, hol nyugatról.
Szól a szamár: csacsiságnak
tartanám, hogy most iázzak.
Kányádi Sándor - Új esztendő (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:35:05
Új esztendő, új esztendő,
nem tud rólad a nagy erdő,
sem a hó alatt a határ,
sem a határ fölött szálló
árva madár.
Új esztendő, új esztendő,
nem volt a nyakadban csengő,
nesztelenül érkeztél meg,
lábad nyomát nem érezték
az ösvények.
Csak a hold, az elmerengő,
csak a nap, az alvajáró,
jelezték, hogy újra megjő
éjfélkor az esedékes
új esztendő.
Csak mi vártunk illendően,
vidám kedvvel, ünneplőben,
csak a népek vártak téged,
háromszázhatvanöt napi
reménységnek.
Kányádi Sándor - Erdő, erdő... (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:34:45
Erdő, erdő, kerek erdő,
nem mozdul róla felhő,
a napot is ritkán látja,
mégis zöldell minden fája.
Ha az erdő futni tudna,
vihar jöttén tovafutna,
de nem futhat, mert a fészkek
futtában mind leesnének.
Madarait némaságra,
kárhoztatná bujdosásra.
Milyen erdő az olyan, hol
még egy árva madár sem szól.
Ha gyérítik, morajozva
fölzúg, mintha tenger volna.
ősszel búsul, télen hallgat,
kikeletkor újrasarjad.
Beküldő: VENDÉG
2015-10-31 08:34:22
Elnézést kérek és üdv:VENDÉG
Kányádi Sándor - Zsörtölődő (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:33:53
Elegünk van már,
elegünk.
Meddig kell még di-
deregnünk?
Mondják a kupás-
cserepet
megülő fagyos
verebek.
Télen átal is
nyaraló
fecskének lenni
volna jó,
csettegeti a
porkahó
alatt csőrölő
kis rigó.
Varjú körözget,
billeget,
letácsol rigót
s verebet.
Hogyha kedves a
tollatok,
annyit ne sopán-
kodjatok.
Megértem én már
eleget,
ennél is zordabb
teleket.
De olyat eddig
sohasem,
hogy vége egyszer
ne legyen.
Kányádi Sándor - Zsörtölődő (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:33:37
Elegünk van már,
elegünk.
Meddig kell még di-
deregnünk?
Mondják a kupás-
cserepet
megülő fagyos
verebek.
Télen átal is
nyaraló
fecskének lenni
volna jó,
csettegeti a
porkahó
alatt csőrölő
kis rigó.
Varjú körözget,
billeget,
letácsol rigót
s verebet.
Hogyha kedves a
tollatok,
annyit ne sopán-
kodjatok.
Megértem én már
eleget,
ennél is zordabb
teleket.
De olyat eddig
sohasem,
hogy vége egyszer
ne legyen.
Kányádi Sándor - Madáretető (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:33:01
Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
énekem-szerzett kenyerem.
Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.
Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.
Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.
Kányádi Sándor - Elnémult a kis patak (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:32:40
Elnémult a kis patak,
elakadt a hangja,
jég födte be s a jeget
öles hó takarja.
Azt se tudnád, hol lehet,
merre volt a medre,
partja közét a nagy hó
színültig befedte.
De a füzek, az öreg
girbe-gurba strázsák,
az elnémult patakot
télen is vigyázzák.
Ösvény is fut rajta friss,
naponta-vert ösvény,
hogyha volna korcsolyám,
magam is felkötném.
Beállnék a gyermekek
vidám seregébe,
s tavaszt-hozó verseket
karcolnék a jégre.
Kányádi Sándor - Tánc a havon (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:32:19
Cinkék bokáznak
öles havon.
Nézik a varjak
hallgatagon.
Nézik, nézik, majd
billegetőn
járni kezdik a
havas tetőn.
Kikeringőznek
a cserepek
védelme alól
a verebek.
S még a kéményből
a jó öreg
bagoly is elő-
s kikecmereg.
Hideg van, hideg,
a mindenit!
De minket az el
nem keserít.
Járjuk, csak járjuk,
ha nem lehet
elűznünk másképp
e vad telet.
Kányádi Sándor - Novemberi szél (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:31:59
Lefonnyadt rég az áfonya,
deres a medve lábnyoma.
Lecsupaszult a málnavész.
Minden toboz a földre néz.
Hályogos szemmel pillogat
olykor néhányat még a nap.
Se cirpelés, se csipogás,
hallgat minden kis muzsikás.
Csak a szél, csak a szél,
egyedül ő zenél.
Ág se moccanhat nélküle,
minden kis hang az ő műve.
A medve helyett ő morog.
Övé minden csőr és torok,
ő játszik minden furulyán,
harsonán, dobon, pikulán.
Táncoltat erdőt, bokrokat,
lebbent az égre fodrokat,
s annak, ki ellene szegül,
annak a hátán hegedül.
Kányádi Sándor - Szemerkél az őszi eső (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:31:41
Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselete most megvolna.
De letépte a cudar szél
pompázatos szép ruháját,
pedig azt még a zuhogó
záporok is respektálták.
De leginkább azon búsul,
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombja között
nyáron által csiviteltek.
Se egy rigó, se egy veréb,
csak egy öreg, mindig álmos
varjú maradt hűséges a
lombja-vesztett diófához.
Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
jól tudja, hogy nemsokára
lesz az öreg diófának
gyönyörűszép hósubája.
Kányádi Sándor - Lapulnak a lehullt lombok (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:31:22
Sem a napot, sem a holdat
nem látjuk már napok óta,
habarcsával a szürkeség
a kék eget bevakolta.
Sehol egy tenyérnyi kékség,
bár egy vékony repedésnyi;
nincs a feketerigónak,
nincsen kedve fütyörészni.
Csak csetteget ágról ágra,
hírleli: vége az ősznek,
lapulnak a lehullt lombok,
fáradtak, nem kergetőznek.
Lombok helyett fönn a fákon
csupa sötét varjú-kár van.
S elkezd a hó hulldogálni,
mint a tavaly ilyentájban.
Kányádi Sándor - Őszeleji kívánság (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:30:59
A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.
A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.
Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.
Gyapjasodnak a kis őzek,
vöröslik a lenyugvó nap;
jó utat az elmenőnek,
hosszú őszt a maradónak.
Kányádi Sándor - Kakukk (Beküldő: VENDÉG)
2015-10-31 08:30:40
Nem szeretem a kakukkmadarat,
mert folyton-folyvást egyet hajtogat:
kakukk, kakukk, kakukk.
Mintha az erdő egyesegyedül
az övé volna, szégyentelenül
fújja a magáét: kakukk, kakukk.
Túlkiabál minden más madarat,
csak harsogja a nyári ég alatt:
kakukk, kakukk, kakukk.
Ő mondja meg, hogy meddig élhetek,
kisajátít idegen fészkeket,
abba tojik a szemtelen kakukk.
Hallgat az erdő, bölcsen bólogat:
szeretni kell mindenegy madarat,
akkor is, ha kakukk.
Hatalmas az ég, végtelen a nyár,
s ideje a kakukknak is lejár,
elnémul, bereked.
És újra hallod majd a cinegék,
pintyek, rigók kedves kis énekét
s a locska verebet.