Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - A sors (Beküldő: mama)
2015-07-17 09:11:38
A sors elvitte
a Kedvesemet-
magányos lettem!
(saját vers)
(saját vers) - Elment a (Beküldő: mama)
2015-07-17 09:11:11
Elment a Kedvesem,
egyedül
és fáj a szívem!
(saját vers)
Petőfi Sándor - MINTHA A NAGY, NEHÉZ... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:10:43
Mintha a nagy, nehéz világot tartanám,
Leányka, hogy az ne szakadjon rám,
Ugy reszketek,
Ha megfogom könnyű, kis kezedet.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - MI SZEBB, MINT... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:10:10
Mi szebb, mint a szép gyermeklyány orcája?
Ki azt álmodja, hogy ifját öleli,
Az ifjút, akivel ébren nem meri
Sejtetni sem, hogy őt imádja!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - VISELD EGYFORMÁN... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:09:47
"Viseld egyformán jó- s balsorsodat!"
Igy szól, kit a bolond világ bölcsnek nevez.
Az én jelszóm nem ez;
Én örömimet és fájdalmimat
Érezni akarom... kettősen érezem.
Lelkem nem a folyó leszen,
Amely egykedvüleg
Ragadja magával a rózsalevelet,
Melyet tavasszal szép lyány vet bele,
S a száraz fűveket,
Miket
Árjára sodort az ősz szele.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - AMOTT A TÁVOL KÉK KÖDÉBEN... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:09:23
Amott a távol kék ködében
Emelkedik egy falu tornya sötéten;
Van egy fehér ház e faluban,
Hol egy fekete szemü lyányka van.
E lyányka, e lyányka,
E fekete szem,
Ez bánatom és örömem
Százszínű szivárványa.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - EMLÉKEZET... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:08:58
Emlékezet!
Te összetört hajónk egy deszkaszála,
Mit a hullám s a szél viszálya
A tengerpartra vet... - -
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - ELVÁLTAM A LYÁNYKÁTÓL (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:08:30
Elváltam a lyánykától,
Ki kedvesem vala;
Ugy fájt leszakadnom ajakáról,
Mely csókola. -
Rég volt ez; azóta már
Sok esztendő lejárt.
Az elválás keserüségét
Többé nem érezem,
De a csók édességét
Még most is érezem.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - SZÁLLNAK REMÉNYINK... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:08:04
Szállnak reményink, e szép madarak...
Midőn legjobban szállanak,
S szíják a mennyei tiszta léget,
Hol már sas sem tanyáz;
Jön a való, e zord vadász,
S lelövöldözi őket.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - VOLTAK BARÁTIM... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:07:38
Voltak barátim, jó embereim...
Oh mért meg nem halának!
Sírhalmaikra mostan könnyeim
Folynának,
S virágokat termesztene
Fölöttök könnyeim özöne. -
Meg fognak halni majd,
De egyik régi barát
Sem nyer tőlem könyűket, csak sohajt,
Csalódás kínos sohaját;
S ha ez leng rájok:
Sírhalmukon elszáradnak a virágok.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - SZERETNÉM ITTHAGYNI... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:07:11
Szeretném itthagyni a fényes világot,
Amelyen oly sok sötét foltot látok.
Szeretnék rengetegbe menni,
Ahol nem lenne senki, senki!
Ott hallgatnám a lombok suttogását,
Ott hallgatnám a patakok zugását
És a madárnak énekét,
S nézném a felhők vándorseregét,
Nézném a nap jöttét s lementét...
Mig végre magam is lemennék.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - NEM SÍROK ÉN... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:06:42
Nem sírok én és nem panaszkodom;
Nem mondom én el másnak: mi bajom?
De nézzetek szinetlen arcaimra,
Ott föl van írva;
És nézzetek szemembe, mely kiégett,
S belőle kiolvashatjátok,
Hogy rajtam átok fekszik, átok,
Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - ANNYIT SEM ÉR AZ ÉLET... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:06:23
Annyit sem ér az élet,
Mint egy eltört fazék, mit a konyhából
Kidobtak, s melynek oldaláról
Vén koldús nyalja a rászáradt ételt!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - MÖGÖTTEM A MÚLT... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:06:02
Mögöttem a múlt szép kék erdősége,
Előttem a jövő szép zöld vetése;
Az mindig messze, és mégsem hagy el,
Ezt el nem érem, bár mindig közel.
Ekkép vándorlok az országuton,
Mely puszta, vadon,
Vándorlok csüggedetten
Az örökkétartó jelenben.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - ELVÁNDOROL A MADÁR... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:05:34
Elvándorol a madár,
Ha őszre jár
Az idő.
(Tavasszal azonban ismét visszajő.)
Száll... száll... száll... viszi szárnya;
Azon veszed észre magad, hogy már a
Távolság kék levegőit issza.
Olyan sebesen száll,
Hogy eltünő álomnak véled. -
A madárnál
Mi száll tova még sebesebben?... az élet!
De, mint a madár, ez nem tér többé vissza.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
József Attila - PIROSSZEMŰ (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:04:55
Sok szárnyad alatt melengeted
Együgyü, szebbik szivemet.
Már hullnak a legpirosabb almák,
Ők is
Visszagondolnak szemedre.
Pirosszemű madaram hol vagy?
Bejártam
Sok fekete földet utánad.
Repülj csak.
Aztán gyere vissza. Én várlak.
És sokat járkálok az uccán, keresem
Piros nyomod a levegőben.
Kavicsokat dobtam a folyóba,
Ő is itthagy most engem.
Oly magos házak közt élek.
El is vesznék, ha nem vigyázna rám
Nehány ittfelejtett éneked. Pedig
Szeretnék nagyobb lenni mint a házak -
Meglátnál messziről, amint
Szemem fölé emelt tenyérrel
Nézelődöm és szomorú vagyok.
Pirosszemű madaram hol vagy?
Sok szép földet bejártam utánad.
1925 ősze
József Attila - A TAVI TORONY HARANGOZÓJA (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:04:31
Takarékos emberhez illőn
Répaleveleket kevertem dohányomba
Ezért pipám
Igen hálás volt
Göthös szavakkal noszogatott
Kékszivü
Fia után
S hogy elértem a tavi toronyhoz
Az estéli violák lelke
A szűz kicsi fiúkák tavának mélyén
Már költögette
Az aranyhajút:
- No ébredj, látod, ma is oly sokat nőttünk
Már a boltos is azt mondta: Urfi
S jövőre már egész biztosan
Hosszú nadrágot vesz nekünk
Az édesanyánk - -
És ott
A hiú némbernek rakott toronyban
Az alkoholtilalom ellenére
Felkötötte magát
A harangozó.
1925 ősze
József Attila - LÁTOD? (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:04:07
A nap kigyulladt vonata elrobogott
Egykedvü küszöböm előtt.
Eredj csak
A te lábaid nyoma
Nem fáj már néki többé.
Csönd van
Csak egy csobbanás:
Kövér halamat visszaadom a folyónak
Egy surranás:
Gyönge madaram visszaadom a mezőnek
Eredj csak
Elfedezi megcsorbult levelét
A virág.
Látod?
Már esteledik.
1925 ősze
József Attila - FIATAL ASSZONYOK ÉNEKE (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:03:32
Pihés, huncut, görbe állunk,
formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk,
meg a szemünk, meg a szánk.
Táncos-hajlós lángot rakunk, sütünk, főzünk
s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik,
fényesedik fonatja.
Kelleti magát a szél is, nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja,
jószagunkat terelgeti, kerek szoknyánk emelgeti,
lobogtatja.
Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük,
lépegetünk, úgy ringatjuk, mint kakas a taréjját.
Hűs derekunk hintázása, karunk-farunk hullámzása,
mint harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek
sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg.
Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk
ingerkedünk, játszadozunk, csicsítjuk, ha bajjal van,
egész éjjel ölelgetjük
s gömbölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnalban.
1925. júl. - aug.
József Attila - MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-17 09:03:02
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
1925. jún. / 1928