Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Gyulai Pál - OH AZ IDŐ... (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-13 09:36:40
Oh az idő gyorsan száll felettünk!
Eltemetjük akiket szerettünk;
Nem találjuk többé örömünket,
Észrevétlen túléljük szívünket.
Nincs erőnk már igazán remélni,
Uj örömnek, uj bánatnak élni;
A romok közt eltévedve járunk,
Idegenné vált egész világunk.
Boldog évek, szép napok sugára,
Áraszd fényed' éltünk alkonyára!
Oh melegitsd még egyszer szivünket,
Aranyozd meg utolszor egünket!
Aranyozd meg! és a végsugárral
Hadd enyésszünk csendes szép halállal!
Legyen álmunk, enyhe sir ölébe',
Szeretteink örök szent emléke.
1870
Gyulai Pál - EGY JÓTÉKONY NŐI BAZÁRBAN. (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-13 09:36:18
Im a vásár; hát mit vesztek?
Bármit vesztek, dúsak lesztek.
A jótettnek szép emléke,
Szívünknek e legszebb éke;
Hálakönnye szenvedőnek,
Aggastyánnak, csecsemőnek;
Női részvét szende bája,
Szép szem áldó mosolyába';
Nő mosolyja, emlék gyöngye,
Szenvedőnek hála-könnye
Szivből-szivbe, - oh higyétek -
Mind örökre, mind tiétek!
Im a vásár, jertek, jertek,
Ennyi kincset ritkán nyertek.
1871
Gyulai Pál - AZ AKÁCFÁK ALATT. (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-13 09:35:59
Hányszor mulattunk itten,
Ákácok árnyiban,
S feledve gondjainkat,
Kis játszó magzatinkat
Elnéztük boldogan.
Dicsérted kis leányod',
Mily szép, szemérmetes;
Fiacskád' átölelted,
S örömben ége lelked,
Hogy bátor és eszes.
Beszéltük, mindenikből
Mi lesz, ha nagyra nő;
Tréfáltunk és nevettünk,
Majd olykor elmerengtünk
S kitárult mult, jövő.
Mondád, ha majd elaggunk,
Hajunk ezüst fehér,
S betelve annyi vágyad,
Nem adnád unokádat
Szép ifjuságodér'.
Oh drága nőm, a földön
Ki legjobb nő valál,
Nem agg korban, de ifjan,
Virágzó bájaidban
Tépett le a halál.
A gyermekek már nőnek,
Év év után halad;
Még szebbé lőn leánykád,
Oh Istenem! ha látnád
S ölelnéd kis fiad'.
Oh Istenem, ha látnám
Még egyszer arcodat,
Ha köztünk itt lehetnél,
Ha percre megjelennél
E kedves fák alatt!
Ha látnám lelked fényét,
Amint szemedben ég,
Boldog, mosolygó arcád' -
Az élet gyászos harcát
El tudnám bírni még!
1869
Gyulai Pál - EGY HÁZ ELŐTT. (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-13 09:35:24
Még ott foly a Szamos,
Még áll a régi lak,
Hová tíz év előtt
Mint nőmet hoztalak.
Az alkony fénye ég
Az ablak üvegén,
Fényén a múlt idők
Emléke int felém.
És visszaképzelem
A bútort és szobát,
Kerted', virágidat,
S gyöngéd kezed nyomát.
És érzem mosolyod'
És hallom hangodat:
Szerelmed öröme
Mélyen szivemre hat.
Az est lassan leszáll,
S még ott állok merőn;
Siratlak, áldalak,
Oh elhunyt, ifju nőm!
Szerettél igazán,
Szerettelek hiven!
Szerettelek halva is,
Holtig gyászol szivem!
1868
Gyulai Pál - LEÁNYOMHOZ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-13 09:34:53
Oh ne könnyezz, kedves lyányom,
Édes anyád képe mása!
Az ő könnyes arcát látom,
Oh atyád csak ezt ne lássa.
Fájó emlék fátyla lebben,
Bánat újul bús szivemben.
Méla búnak néma könnye
Szép szemében hányszor rezgett!
Sirva omlott kebelemre,
Istenem, mennyit nem szenvedt!
És még egyszer, utoljára...
S elfödé a halál szárnya.
Oh mosolyogj, kedves lyányom,
Édes anyád képe mása
Az ő vidám arcát látom,
Oh atyád csak ezt, ezt lássa!
Mennyi boldog emlék újúl,
Szívem percre meg-megifjúl.
1868
Gyulai Pál - ÉJI LÁTOGATÁS. (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-13 09:34:22
Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros hideg éj van,
Édes anyjok künn a sírban.
?Édes anyám, édes anyám!
Altass el már, úgy alhatnám!?
Mond az egyik s el nem alszik,
Sohajtása föl-fölhallszik.
??Beteg vagyok, édes anyám!
Hol maradtál? Nem gondolsz rám!??
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.
?Édes anyám, gyujts világot!
Nem tudom én, jaj, mit látok!
Harmadik mond, mindenik sír - -
Temetőben mozdul egy sír.
Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sirból édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Haza felé, az ösvényen.
Arca halvány, hangj' a régi,
Fia, lyánya megösméri;
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.
Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja, elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.
És ott viraszt a kis ágyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul, széttekinget,
Keresi a régi rendet.
Rendbe hozza a szobácskát,
Helyre tészi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.
Kakas szólal, üt az óra,
El kell válni viradóra!
Visszanéz a véghatárral...
Sír megnyílik, sír bezárul.
Oh a sír sok mindent elfed
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
1866
Gyulai Pál - HAJNALBAN. (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-13 09:34:00
Hajnal dereng ablakomban,
Fölébredek félálomban;
Vélem ébred az én kedves hitvesem.
Kettős hajnal mosolyog rám édesen.
Zendűl kinn a madársereg,
Csevegni kezd benn a gyerek;
Lelkem amit először is érez, hall,
Nő mosolyja, gyermek hangja, madárdal.
Szúnyadhatnám még egy kisség,
De szívemben gyönyörűség
Áradoz szét s érzem, hogy a világon
E valónál nem lehet már szebb álom.
1865
Gyulai Pál - ŐSZI DÉLUTÁN. (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-13 09:33:40
Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.
Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.
Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj.
Ülj le, kedves, itt az aljban,
Hadd mélázzunk egy kicsit,
Ahol vígan szedtük hajdan
A tavasz virágait.
Elhanyatlik ifjuságunk,
Itt van őszünk nem soká,
Bár nem érzi boldogságunk,
Szívünk nem gondol reá.
Oh de eljő észrevétlen,
Loppal lépve, csendesen;
Már fehérlik egy-egy fürtem,
Tied is fog, kedvesem!
De ne búsulj: akkor is lesz
A virányon enyhe zöld,
Meg-megcsendül egy édes nesz,
Fel-felvidul ég s a föld.
Nyílik akkor is virágunk,
S a hervadó levelen
Ott ragyog meleg sugárunk,
Örök fényed, szerelem!
1865
Gyulai Pál - AZ ÁLMODÓ LEÁNY. (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-13 09:33:14
Ott alszik a lyány, oly nyugtalan alszik,
És szíve dobog és sóhaj a hallszik.
Mi bántja, mi búja, mi titka lehet?
Először, utolszor, örökre szeret;
S mint őzike, mely't a vadász csöve hajt,
Reszketve, lihegve, alélva sohajt
?Oh titka szívemnek,
Oh sziklateher!
Oh ifju szeretlek
S nem mondhatom el!
Megölne a szégyen,
Megölne a bánat;
Elhervadok érted,
Haldoklom utánad!?
Ott alszik a lyány, oly nyugtalan alszik,
És szíve dobog és sóhaja hallszik,
De égi mosoly lebeg ajka felett,
Álmában övé, kit örökre szeret;
S mint vágya hevébe sülyedt csalogány,
Megcsattan a szó remegő ajakán:
?Tied leve immár
Búm szégyene, titkom.
Oh ifju szeretlek
És íme kimondom!
Csókollak, ölellek,
S bár veszszek el én,
E pillanat üdve
Örökre enyém!?
1864
(saját vers) - Nagyon (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-12 07:56:08
Nagyon boldog vagyok
Édesemmel,hogy
együtt élünk!!!
(saját vers)
(saját vers) - Ha maradsz (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-12 07:55:39
Ha maradsz velem,
akkor én mindig
boldog leszek!
(saját vers)
(saját vers) - Édes Picim (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-12 07:55:09
Édes Picim
mindig velem
élj,maradj!
(saját vers)
(saját vers) - Légy mindig (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-12 07:54:46
Légy mindig ilyen
szép vonzó
nő!
(saját vers)
(saját vers) - Imádom (Beküldő: VENDÉG)
2015-08-12 07:54:19
Imádom mosolyodat,
lenyűgöző
bájadat!!!
(saját vers)
(saját vers) - Szív (Beküldő: RÉKA)
2015-08-12 07:53:15
Szív küldi szívnek
neked örökre
Szerelmemnek!
(saját vers)
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: RÉKA)
2015-08-12 07:52:44
Köszönöm Szerelmem
a csókot,
boldogságot Tőled!
(saját vers)
(saját vers) - Sajnálom,hogy nem (Beküldő: RÉKA)
2015-08-12 07:52:19
Sajnálom,hogy
nem találkoztunk,
de még fogunk
egymást látni!
(saját vers)
(saját vers) - Édes (Beküldő: RÉKA)
2015-08-12 07:51:50
Édes csókodat
kaptam és
szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Kérlek (Beküldő: RÉKA)
2015-08-12 07:51:22
Kérlek szeress
örökre Szívem
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Édes Szívem (Beküldő: RÉKA)
2015-08-12 07:50:58
Édes Szívem
te vagy örökre
Szívem!
(saját vers)