Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Találkozás (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:19:25
Találkozás a régi
szerelemmel
mindig boldog
vagyok..!
(saját vers)
Vörösmarty Mihály - KÉK SZEM (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:18:21
Szép a fekete szem,
Én azt is szeretem;
De még szebb a kék szem,
Kék szemű szerelem.
Az én szeretőmnek
Ilyen kék a szeme;
Valahányszor nyílik,
Ibolya kél benne.
S hejh mikor benézek
Mélyen közepébe,
Látom a szerelmet
Mulatozni benne;
Akkor azt gondolom,
Kedvem nagy voltában:
Nincs több boldog ember
Nagy Magyarországban.
Vörösmarty Mihály - SOK A BAJ (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:17:40
Mi lelt engem, én nem tudom,
Hej nagyon sok az én bajom:
Szeretni kell a rózsámat,
Tőle csókoltatni számat.
Karcsu testét átkarolnom,
Ölelését elfogadnom,
Nézni rá s őt hagyni nézni
És szemétől el nem égni!
Van-e ily baj a világon,
Mint az én nagy boldogságom?
Félek, félek, hogy mulandó,
Mint az asszony változandó,
És ha egyszer elenyészett,
Minek akkor már az élet!
Vörösmarty Mihály - VIRÁG ÉS SZERELEM (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:17:03
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait; önként
Hullnak azok lassú hervadozással alá.
El ne rabold durván, ifjú, a lányka szerelmét:
Önként adja meg az szép szavaidra magát.
Vörösmarty Mihály - A SZERELMES (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:16:31
Hasztalan van olvasásom,
Nyugtot nem lelek;
Munkátlan toll áll előttem
S puszta levelek.

Minden szónak kezdetében
Szép neved ragyog;
Ott van minden kis vonásnál
S rám felmosolyog.

Zaj, tolongás nem segíthet:
Képed benne van;
A magány sem: képed ott is
Üldöz úntalan.

Ah nem tudlak elkerűlni,
Mert szivemben vagy;
S szép, mint hajnal szép világa,
De - kegyetlen vagy.
Csitáry-Hock Tamás - "Vágytál, hogy szívből szeress (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:15:41
"Vágytál, hogy szívből szeress, és szívből szeressenek. Vágytál rá, hívtad, kerested. Ott volt minden ébredésedben, minden elszenderedésben, minden napodban, minden pillanatodban. Álmodban. És most itt áll előtted. A valóságban."
Baranyi Ferenc - Elmondhatatlan vallomás (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:15:00
Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.

Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.

Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.

elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .

A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.

Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!

Félelmed rongyod - óva koldul -
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.

Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.

Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.

Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.

Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.
Ady Endre - Szívek messze egymástól (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:14:13
Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szívem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.
Baranyi Ferenc - Nézni (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:13:34
Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.
Őri István - Döbbenés (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:12:50
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.


Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.


Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
Johann Wolfgang Goethe - Ezer alakba... (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:11:54
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.

A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.


Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.


Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkarú repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.


Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.


Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.



(Szabó Lőrinc fordítása)
Weöres Sándor - A LÉLEK ÉJSZAKÁJA (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:09:59
1

Erdőn, folyóban halásztam,
mikor eljött imádottam
éjben lopakodva hozzám,
meg ne sejtse házanépe.

Kért hogy lombból vessek ágyat,
csillag-árnyban elaludt,
meg se tekinthettem arcát,
fedte karja és haja.

Azóta gondolkodom,
mint kivánjam ne kutatni,
mílyen imádottam arca?
nem ok nélkül rejtezett el.

Talán az a kivánsága,
ne ismerjem, így szeressem,
azért surrant éjszaka
fekete vadonba hozzám.

2

Ó te tarka üvegablak
kit szerelem napsütése
aljas kőpadlóra vet!
Hol a tisztesség, a törvény,
mely gátolná léptedet?
Sugár vegyül sárba, porba,
az Éden bűnétől mentes,
mindig eredendő tiszta!

3

Sziklán zuhatag pereg.
Mílyen vének a kövek,
és te mílyen fiatal vagy!

Ha majd aggastyán leszek
mint az Ararát sziklái,
akkor is eljössz-e hozzám?

Akkor kell köböllel mérnem,
kétkedő mérlegre vetnem:
vajjon mennyire szeretlek.

Most, madárként rikoltozva,
nem érdem, dehogy dicsőség,
olyan jó szeretni téged!
Armand Sully Prudhomme - Sóhaj (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:09:17
Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
imádni híven, nem feledni,
folyton szeretni,


A két karunk felé kitárni,
a semmiségbe nézni, várni,
s ha nem jön, úgy is rámeredni,
mindig szeretni.


Szenvedni, s bírni, egyre bírni.
nem érni el, és sírni, sírni, elhullani,
könnyben feledni
mindig szeretni.


Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
de láztól és vágytól veretni,
s mindig szeretni.

(Kosztolányi Dezső fordítása)
SÍK SÁNDOR - Virág a tengeren (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:07:56
Parttalan tenger ringat csendesen.
Kicsiny virág vagyok,
Fehér virág vagyok,
Ringó virág végtelen vizeken.
Kicsiny virág vagyok.
Nagy, feneketlen mélységek fölött,
Hűvös, temető mélységek fölött
Hintáznak a habok.
Nagy, feneketlen mélységek fölött
A tenger lelke zúg,
A mélységek lelke zúg,
S ezüst hullámok árja hömpölyög.
A tenger lelke zúg.
A végtelen víz: ez az én hazám.
Végtelenség, te vagy az én hazám,
És én a koszorúd.
A végtelen víz: ez az én hazám,
A tenger az enyém,
A minden az enyém,
A fénymámoros örök óceán.
A tenger az enyém.
Öröktüzű nap fönn a kék egen:
Ringó virág végtelen vizeken,
Téged imádlak én.
SÍK SÁNDOR - Alkonyat a Balatonon (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:07:27
Csillog az alkony, ég a tó,
Szállj rajta, ringó halk hajó.
Szállj, halk hajó, halk sóhajom,
Hűvös habon, hangos habon.
Hangos habon suhog a szél.
Az éj lassan nyomomba ér.
Már bontogatja szárnyait,
Már suhogtatja árnyait.
Már hűlnek lassan a habok.
Én nézem a húnyó napot.
Nézem a napot, míg lehet,
Míg ott úszik a hegy felett.
Míg hű hozzám hab és hajó,
Míg arany arccal ég a tó.
Míg szállhatok, míg hajthatom
Feszült inakkal csónakom,
A tűzben égő hegy felé,
A tűz felé, a nap felé.
Egy perc talán, egy pillanat:
De addig az enyém a nap.
Enyém a nap, enyém a fény,
A tó tündöklő tükörén.
Szállj lelkem, szállj te halk hajó.
Csillog az alkony, ég a tó.
SÍK SÁNDOR - Holdsugár (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:06:40
Hull, hull a holt mezőre
(Jaj, halkan lépjünk!)
A hold ezüst esője.
Halk álom-kezek hintik.
Álmodjunk, mindig.
A hold egy néma álom.
(Csitt, halkan lépjünk!)
Talán ma megtalálom.
Talán az égbolt kéke.
Talán a béke.
Száll, száll suhanva egyre
(Ó halkan lépjünk!)
Nagy, hallgató hegyekre
A hold, a szem, a lélek.
Tán ott az élet?
Mese-fény szerte-széjjel.
(Ah halkan lépjünk!)
Fehér ezüst az éjjel,
A föld, az ég, a lélek.
Álmodom: élek.
SÍK SÁNDOR - A hajnal szerelmese (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:06:07
Azt szeretem, aki nevet,
Akinek rózsaszín az arca,
Aki örül, aki kacag,
Aki dalolva megy a harcra.
Enyém az áprilisi szellő.
A feslő bimbót szeretem,
A hasadót, a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.
Az én emberem a gyerek,
A nagyszemű, nevető gyermek,
Akiben szűz minden-csírák,
Ezer erők rügyezve kelnek.
Az én emberem, aki fölkel,
Az induló, az ébredő,
Akinek győzelem az álma,
Akiben dalol a jövő.
Szeretem azt, aki akar,
Aki remény, aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz:
A fakadó fiatal élet.
Az ébredő napot imádom,
Megyek a virradat elé.
Az én lelkem a tüzek lelke,
Az én dalom a hajnalé.
SÍK SÁNDOR - Este az ablakban (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:05:40
Valahol messze szól a zongora.
Bús régi nóta lágyan száll tova.
És mint az álom, mint a sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.
A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.
Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.
Valamit suttog bús akácfalomb.
Távoli dallam halkan egyre zsong.
SÍK SÁNDOR - Dal (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-19 10:05:09
Bús lelkét rámlehelte
A síró alkonyat.
Lágy ajka esti szélnek
S egy selymes, édes ének
Csókolja arcomat.
Lelkemben most virágzik
Egy ifjú kék virág.
Mondd: mért oly bús az alkony?
Mért könnyek közt mosolygom
E halk melódiát?
(saját vers) - KELLEMES HÉTVÉGÉT DRÁGA (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-18 09:17:43
Kellemes hétvégét
Drága Szívemnek!
Nagyon szeretlek Szívem!
(saját vers)