Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Életemet (Beküldő: RÉKA)
2015-06-26 08:23:54
Életemet színessé,
boldoggá teszed
Életem!
(saját vers)
(saját vers) - Érted (Beküldő: RÉKA)
2015-06-26 08:23:29
Érted élek-halok
Kedvesem!
(saját vers)
(saját vers) - Búcsúzlak Téged (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:23:05
Búcsúzlak Téged
örökre és
nagyon szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretlek (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:22:35
Szeretlek Téged,
de már nem lehet
kapcsolatba csak
barátság maradt
köztünk!
(saját vers)
(saját vers) - Légy boldog (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:22:00
Légy boldog
mindenkivel
és nagyon
szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Azt (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:21:37
Azt szeretném Tőled,
hogy mindig
legyél boldog
az életben!!!
(saját vers)
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:21:08
Köszönöm,hogy idáig
együtt jártunk,
hálás vagyok
Szerelmemre!
(saját vers)
(saját vers) - Nem haragszunk (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:20:33
Nem haragszunk egymásra
csak békében
elváltunk
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Kérlek Édesem (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:20:03
Kérlek Édesem,
hogy felejtsük el
és emlékezzünk
a szép napokra!
(saját vers)
(saját vers) - Ha (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:19:32
Ha sikerült volna,
akkor örültem
volna boldogságnak!
(saját vers)
(saját vers) - Próbáltalak Téged (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:19:00
Próbáltalak Téged
szeretni,
de hiába!
(saját vers)
(saját vers) - Örökre elmegyek (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:18:32
Örökre elmegyek és
soha nem
látlak!
(saját vers)
Reviczky Gyula - Őszi remény (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:17:36
A nyár végső virága is lehull.
Az ég is ezt siratja: elborul.
E hervadás, e gyász úgy fáj neki!
Csak hullanak, egyre hullnak könnyei.

Fagyos mosollyal néz alá a nap,
S az égen olyan álmosan halad.
Nincs dal az erdőn, letarolt a rét,
Miért pazarolná fényét, melegét?

De a midőn vidám szüretelők
Felett halad, mosolygó képet ölt,
Miként ha szólna: "Vígan legyetek,
A hervadást úgyis megéritek!"

De véget ér a végső vigalom:
A szél süvít be ajtón, ablakon.
Azt mondja: "Nincs virág, meghalt a nyár!
Nem lesz derüs, meleg, soha már!"

Lesz! Mert a föld csak alszik, nem halott,
Megtérnek napsugár, madárdalok.
És akárhányszor lesz még kikelet,
Rózsás napok, napfényes ég, meleg!
(saját vers) - Gyere vissza (Beküldő: RÉKA)
2015-06-26 08:17:14
Gyere vissza Szerelmem,
hogy Téged lássalak,
ölelhesselek!
(saját vers)
(saját vers) - Örökre elmentél (Beküldő: RÉKA)
2015-06-26 08:16:38
Örökre elmentél
Édes Szerelmem,
nagyon szeretlek!
(saját vers)
Reviczky Gyula - Akit szerettünk... (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:16:11
Akit szerettünk,nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.

Hiába ámítjuk magunkat:
Csak játék volt, múló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.

Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Úgy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.

A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír, vagy bukhatunk:
A kedves arca sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Reviczky Gyula - Erdei dal (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:15:39
Nyári rekkenő meleg,
Elbújok előled.
Lombjai közé megyek
Sátoros erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga rigó, jó napot!

Fák között és fák alatt
Beh vidám az élet.
Nyúl szalad, virág fakad,
Zeng a lombos ének.
Haja hopp!
Kip! Kop! A harkály kopog.
S a kakukk szól: Jó napot!

Vadvirágokat szedek,
S kötözöm füzérbe
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az égre.
A haja hopp!
a madárral dalolok...
Szép világ te, jó napot!
Paul Éluard - A TERMÉKENY SZEMEK (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:15:09
Nem ismerhetnek annál
Jobban ahogy te ismersz

Két szemed melyben párosan
Alszunk
Jobb sort készített a világ
Éjénél férfi-fényeimnek

Két szemed melyben utazom
Az utak ívének a földtől
Független értelmet adott

Aki végtelen magányunkra
Döbbent szemedben már nem az
Aminek képzelte magát

Nem ismerhetnek annál
Jobban mint téged én.

Rónay György fordítása
Alföldy Géza - Amíg álmodunk (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:14:49
Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt
ringat meg-sincs földjük.
Fölgyűlt könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik
a kék ég ívén.
Robotos testünk a szépség szobra,
ellopott lelkünk a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk orgonabúgás,
s márvány palotájukban a rabszolgatartó
rongyos koldusként
száraz kenyérért kopog -
Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!
Fazekas Mihály - Az én kis kertem (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-26 08:14:23
Óh, jóillatú szép virágim,
Gyönyörűségim s múlatságim!
A nagy forróságok megfőznek,
Vizeim enyhítni nem győznek,
Plánták, kiket magam vetettem,
S különös gonddal ültetgettem,
Már fejetek le kezd hajolni,
Nem győzlek eléggé locsolni.
Hát ti, megragadt kis óltások?
És ti jól indúlt fokadások?
Szép növéstek megszűnt újúlni,
Gyenge hajtástok kezd sárgúlni.
Reményemet, óh, ne fojtsátok,
Élteteket tartóztassátok.
Ne sáppadjatok, óh, levelek,
Ma reggel, hogy öntözgettelek,
Ragyogónak láttam a napot,
Hogy láthatárra felkapott
Fényes képe még alig vólt fent,
Hogy mindjárt egy kis fellegbe ment.
Mikor a nap ekképpen jő fel,
Nem marad akkor az esső el.
Forróságát a levegőnek
Régen értem ily rekkenőnek,
Óh, ződségeim, reményljetek:
Az ég jól tészen ma veletek,
Mint mikor a vízen cicázik
Zefir, s pelyhecskéje megázik,
És úgy nyirkos lebegésekkel
Játszik a ránéző képekkel:
Született olyan ez a szellet,
Amely most éppen rám lehellett.
Ni-ni! már amott az ég alján,
Amott nyári napnyúgot táján
Mintha nagy füstöt látnék gyűlni,
A láthatár kezd setétűlni.
Örűljetek, óh, szomjú kertek,
Még ma tápláló lelket nyertek!
Postái a terhes felhőnek,
A szelek jobban-jobban jőnek,
S felfúván a pitlélt porokat,
Mint keverik velek magokat!
Most mintha pusztítni jőnének,
Mint dűlnek a fák tetejének,
Mintha le akarnák nyomkodni,
De kezdenek immár lassodni.
Már emelkednek tolongással
A fellegek, tele áldással,
Mint lopogatják el az eget,
Rátolván a habos szőnyeget.
Már lobognak a villámások,
Már hallik is lassú morgások.
Az apró-cseprő muzsikások:
Pacsirta, fülemile s mások
A természet nagy basszusának
Dörgésére megnémulának.
Nyomúl a felleg, jobban dörög,
A csattogás ropogva görög
A megsűrűdött levegőbe.
No, most lecsapott a mezőbe!
Minden állatok ijedtekbe
Futnak, s repülnek enyhhelyekbe.
Csemeték, elevenedjetek,
Félhólt plánták, emelkedjetek,
Szép virágaim, vidúljatok,
Nektárral majd megrakodjatok.
Mintha látnám már a gyöngyöket,
Melyek meglepnek benneteket,
Majd a leányok leguggolnak,
S titeket gondossan szagolnak,
Mondván egymásnak gyönyörködve:
Óh, jobb szagúk így, mint leszedve,
Majd hogy mutogatják újjokkal,
Hogy fog függő gyémántotokkal
A megmosdott napfény játszani,
S benne rezgő lángnak látszani,
A kezemre egy szem cseppent már,
Felmegyek, mert az ebéd is vár,
Itt hagylak hát, Isten hozzátok,
Ő viseljen gondot reátok.