Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Ég (Beküldő: RÉKA)
2015-06-25 09:46:51
Ég a lelkem
ÉRTED!
SZÍVEM!
(saját vers)
(saját vers) - Fagyos (Beküldő: RÉKA)
2015-06-25 09:46:20
Fagyos télben,
égő szívvel teltelek
meg!
(saját vers)
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:45:34
Köszönöm Édesemnek,
hogy nagyon
szeret
engem!
(saját vers)
(saját vers) - Remek volt a (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:45:05
Remek volt az este,
hogy együtt
töltöttünk!
(saját vers)
(saját vers) - Megyek (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:44:33
Megyek hozzád,hogy
lássalak,szeresselek
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Boldogan megyek (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:44:08
Boldogan megyek,
hogy van
Szerelmem!
(saját vers)
(saját vers) - Holnap (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:43:40
Holnap jön Szerelmem,
már boldogan
várlak Téged!
(saját vers)
(saját vers) - Szomorú napom (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:43:15
Szomorú napom van,
hogy nincs itt
a Szerelmem!
(saját vers)
(saját vers) - Soha (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:42:48
Soha nem veszíthetek és
mindig szeretni
foglak!
(saját vers)
(saját vers) - Sokat vártalak Rád (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:38:08
Sokat vártalak Rád,hogy
mikor jössz vissza
Hozzám Édesem!
(saját vers)
Juhász Gyula - Annának, utolszor (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:34:09
Te messzeségek asszonya, te emlék,
Isten veled, most elküld már szívem.
Mennék utánad, ó de merre mennék?
A végtelenbe tán?
Te csillag vagy ma már az égíven.
Isten veled! Te vagy a fiatalság,
Az édes múlt, az elveszett tavasz,
Magamtól búcsúzom, ha küldöm Annát.
Az ifjúságomat,
Amely egyetlen, messze és igaz!
Isten veled! Ma oly dal kél szívemben,
Mint boldog visszhang bús szőlőhegyen,
Mely várni fog fagyos, fehér telekben.
A szőke napra vár.
Isten veled napom, egyetlenem.
Juhász Gyula - Szép csöndesen (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:32:15
Mindig hangfogóval, lassan muzsikáltam.
Kevély kurjantással
Jobban győzték kicsinyebbek nálam.
Én mindig a csöndes, holdas égre néztem
S talán egy-két szelíd
Búslakodót így is megigéztem.
Mások csárdást húztak hangos életbálban,
Én egy-két szegénynek
A végeken vígaszt muzsikáltam.
Egyszer úgyis vége a zenének, táncnak
S a kevély kurjantók
Velem együtt sírba botorkálnak.
Juhász Gyula - A nyári Tiszánál (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:26:50
Az öreg Tisza szörnyen zavaros.
Keserves kedvvel ostromolja partját.
Szilaj bánatát küldi benne
A nyugtalan Maros
S a távoli, koldus Máramaros.
Én hallgatom e hosszú zokogást,
Én értem e messze üzenetet,
Máramaros zagyva, fájó zenéjét,
Hol bujdokoltam
S a Marosét, hová majd most megyek.
Öreg Tiszám, te régi, jó rokon,
Be egy a kedvünk, sorsunk és dalunk.
Találkozunk, búcsúzunk százszor
És végre végtelen
Idegen ágy ölén csak elhalunk!
Juhász Gyula - A bárka révbe indul (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:26:22
Az élet egyre mélyebb
És egyre csöndesebb
És kincsesek a mélyek
Nyugodt roncsok felett.
A csillagok szelídek,
A bánat is pihen
S a nyugalom von ívet
Az égen és sziven.
Sok zene, zaj elalszik,
Sok vihar is elül,
Megyünk örök virradtig
Vígan, de - egyedül.
Fölöttünk a béke
Galambja repül.
Juhász Gyula - Késő vallomás (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:23:09
Egy képét láttam arany medaillonban,
Tizenhat évvel szőkén rámmosolygott.
Hol voltam akkor én, ó hol bolyongtam,
Hol vártam a nőt, a veszélyt, a sorsot?
Milyen sikátor rejtett tőle féltőn,
Féltékenyen milyen könyv volt előttem,
Milyen nyomor és milyen bánat őrzött,
Hogy nem kerestem s hozzá nem vetődtem?
És e mosoly, e szűz, tizenhat éves
Kit üdvözölt először és sóváran,
Ki állt ujjongva és győzőn elébem,
Míg én csillagra vártam a homályban?
Ha vissza tudnék menni e tavaszba
S tizenhat éve küszöbére állni
És mondani: "Üdvözlégy, ifjú angyal,
E nap az élet és e perc királyi!
Megállj, hadd nézzek fiatal szemedbe
És tiszta ajkad bíborát köszöntsem.
Ezért indultam a nagy tengerekre
Életgályámmal az örök időben.
E percet és e szent tizenhat évet
Most elviszem. Győzővé tett az élet."
De én oly későn láttam ifjú képed...
Juhász Gyula - Annáról, messziről (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:22:00
Kis falvakon és nagy pusztákon át
A város küld felém víg harsonát.
Víg harsonát és vad nászindulót,
Ma még, szívem, ma még, elindulok!
Ragyogva várnak messze körutak,
Kongó terek, zengő szökőkutak.
Ott tündököl száz arany kirakat
Egekbe néző erkélyek alatt.
S a kirakatok előtt Anna jár,
Ó, boldog, fényes, selymes annabál.
Fiatal arcán új tavasz ragyog,
Mely engemet örökre elhagyott.
Fiatal teste vígan megfeszül,
Akit imádtam reménytelenül,
Fiatal ajkán új mosoly nevet:
Felétek új, boldog sihederek!
Juhász Gyula - Magamról, messziről (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:21:37
Az életet
Imádta ő
Reménytelen
S dalolva ment,
Hódolva ment
Keresztül téreken és réteken.
Piros szíve
Bús titkosan
Vérzett szegény
S azt hitte mind,
Hogy ő szelíd,
Hogy ő csöndes, fásult, fáradt legény.
De egymagán
Virrasztva mély,
Vak éjeken,
Föltört kevély
Nagy zokszava
S belédöngött az ájult végtelen!
S a csillagok,
Sápadt szivek
Nézték merőn,
Mi láng lobog
Oly vészesen,
Lidércesen e földi temetőn?
Juhász Gyula - Azért szeretlek Anna... (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:20:51
Azért szeretlek Anna, mert nagy emlék,
A tünde múlt örök hárfája vagy,
Mert fölzokog egy szép, bús végtelenség,
Ha visszazendül távozó szavad.
Azért szeretlek Anna, mert veled kerestem
A májuséj kárpitján csillagot,
Mely őszök őszén és dermedt telekben
Fiatal lánggal ott tovább ragyog.
És tündököl egy messzi szerelemre,
Mely győztesen zeng sors és sír felett
S elmúlt kezek búcsúzásán merengve
A szűz magasban fénye megremeg!
Juhász Gyula - Hegedű (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:20:10
Ha meghalok - a csönd oly nagyszerű, -
Elhallgat e világi tájakon
Egy fájó hegedű.
Egy hegedű, mely - boldog emberek -
A végtelen, reménytelen borút
Zengette meg.
A bánatot, hogy nincs igaz öröm
És nincs igazi vágy, mely teljesül
E vérkönnyes rögön.
A bánatot, mely legszebb mégis itt,
Mely borban, kéjben bíbor, isteni
Virágként kivirít.
Ha meghalok - a csönd az én hazám, -
Akkor fogok én élni, győzni majd
Igazán.
Juhász Gyula - Mári néném (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-25 09:19:37
Mikor meghalt, megállt az óra,
Az örök mécses kialudt.
Fehér ruháját rája adták,
- Szolgálólánya volt az Úrnak -
S tudta, hogy e világ hazug.
"Etelka" volt legszebb regénye,
A legszebb képe ó fametszet,
Melyen a sarlós holdon állott
- S az ős kígyó farkát tapodta -
Mária, anyja kegyelemnek.
És titkos, távol férfihőse
A kapitány, martír Sebestyén,
Fához kötözve, égre nézve,
Míg az arany nyilak piros rést
Hasítnak boldog, ifjú testén.