Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Édes Picim! (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-12 08:52:53
Édes Picim!
Mindig Téged
szeretlek!!!
(saját vers)
(saját vers) - Jaj (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-12 08:52:22
Jaj Édes
Picim,
imádlak Téged!
(saját vers)
Ady Endre - HAJH, ÉLET, HAJH (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-12 08:50:36
Hajh, Élet, hajh,
Kinek a köntösöd éget,
Hajh, Élet, hajh,
Te, aki ismersz, rázol is,
Kacagj most egyszer egy nagyot:
Nekem kivánnak
Csúnya véget.
Hajh, Élet, hajh,
Te tudod nálamnál jobban,
Hajh, Élet, hajh,
Hogy összesz?rtük a levet
S fogtam legvadabb paripád
S nyargalásztunk
S ma is dobban.
Hajh, Élet, hajh,
Minden út, amerre járunk,
Hajh, Élet, hajh,
Én nem akartam feledet:
Ten-egészedet vívtam én,
Egész javunkat,
Egész kárunk.
Hajh, Élet, hajh,
Kinek a köntösöd éget,
Hajh, Élet, hajh,
Ki szereted vak hívedet,
Kacagj most egyszer egy nagyot:
Nekem jósolnak
Csúnya véget.
(saját vers) - Kedvesem! (Beküldő: RÉKA)
2015-09-11 07:38:51
Kedvesem!
Örökre imádlak
Szívem,
Párom!
(saját vers)
(saját vers) - Ha (Beküldő: RÉKA)
2015-09-11 07:38:12
Ha Férjem leszel,
akkor is
szeretlek
Téged!
(saját vers)
(saját vers) - Megígérem (Beküldő: RÉKA)
2015-09-11 07:37:41
Megígérem,hogy
elmegyek hozzád,
hogy szeresselek!
(saját vers)
(saját vers) - Téged (Beküldő: RÉKA)
2015-09-11 07:37:18
Téged imádlak,
soha nem
hagylak el!
(saját vers)
(saját vers) - Páromra (Beküldő: RÉKA)
2015-09-11 07:36:54
Páromra mindig
szeretni
fogom örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Csak (Beküldő: RÉKA)
2015-09-11 07:36:30
Csak a Páromra
gondolok
örökre!
(saját vers)
Petőfi Sándor - A SZERELMES TENGER (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-11 07:36:07
Ült a lyányka boldogan tünődve
Sziklaparton a tenger fölött,
És akit várt, akiről tünődék,
Kedvesének koszorút kötött.
Átellenben kelt az esti csillag,
De a tenger nem gondolt vele;
A9 leányra nézett kék szemével,
S így sohajta hullámkebele:
"Oh mi szép vagy, oh miként szeretlek!
Jőj le, ha van benned irgalom,
Jőj s fürödjél bennem... üdvezűlök,
Hogyha kebled megcsókolhatom.
Jőj le hozzám, szépségek leánya,
Jőj le, és szeress, légy hitvesem;
Földiszítlek, mint menyasszonyát még
Nem diszíté egy királyfi sem.
Fürteidre fölhozom dúsgazdag
Mélységemnek minden gyöngyeit;
S elveszíti ragyogásaiktól
Szeme fényét, aki rád tekint.
Nem, nem, oh rád ne tekintsen senki!
Messze viszlek innen téged el
Napkeletre egy szigetbe, amely
Telve a föld gyönyöreivel.
Ottan minden patak egy szivárvány,
S híg gyémánt a tiszta levegő,
S a mezőnek minden órán új s a
Régieknél szebb virága nő.
Ottan szebb az éj, mint itten a nap,
S szebb a tél, mint itt a kikelet,
S madarak a hópelyhek... mig esnek,
Zengedeznek tündéréneket.
Jőj keblemre, szépségek leánya,
Jőj le, és szeress, légy hitvesem;
Napkeletre szigetembe viszlek,
Ott élünk örök-szerelmesen.
Itt a sajka, ülj beléje, lyányka,
Ringatom majd oly szelídeden,
Hogy elalszol; és mire fölébredsz.
Ott leendesz a szép szigeten."
Esdekelve így beszélt a tenger;
A leány nem érté meg szavát,
Nem fejté meg a rengő haboknak
Suttogó, egyhangú moraját.
És akközben kész lett koszorúja,
S akit várt, az ifju megjöve,
És látá az érkezőt a tenger,
S hah miként fölháborult szive!
Hátha még a többit látta volna...
Eltünének sűrü fák mögé,
S őket a sötétzöld lombozat s az
Éj sötét kárpitja elfödé.
Másnap reggel vitorlás hajón a
Boldog ifju a tengerre szállt;
És a tenger jókedvvel, nyugodtan
Vitte őt a messzeségen át.
"Menj, menj, ifju", gondolá magában,
"Sok szerencsét vándorlásodon;
De halálod lesz az óra, mely e
Lyányhoz téged ismét visszavon.
Kedvezek most, sebesen röpítlek,
Mert a lyánytól messze távozol;
De ha vissza, a leány felé jősz,
Minden vészemmel találkozol."
A leányka ott állt nemsokára,
Ahol tennap koszorút kötött;
Koszorúja összetépve fekvék
Széteresztett fürtei között.
Ottan állt, a tenger s ég közötti
Végtelenben járt tekintete,
Mint elfáradott galamb, amelyet
A sas helyről-helyre kergete.
"Itt volt. Elment, elment mindörökre,
Megcsalt; megcsalt! Engem itt hagyott.
Itt hagyott, oh, engemet... kettőnket:
Engemet és a gyalázatot!"
Igy panaszlá a leány keservét,
És a tenger meghallotta azt,
És egyszerre nagy birodalmában
Minden alvó habot fölriaszt;
És után küldé a hajónak,
Mely a csábitó ifjút vivé,
S a hullámok a hajót s az ifjut
Egy csapással zúzták semmivé.
S szólt a tenger: "Te szegény teremtés,
Mit teszesz most, mondd, hogy mit teszesz?
Megcsalt téged az, akit szerettél,
Én szeretlek s engem nem szeretsz!
És mit ér az élet már tenéked?
Karjaimba vesd le magadat,
Hadd legyek koporsód... eltemetlek,
Tégedet és gyalázatodat."
Amit egykor nem értett a lyányka,
Most megérté a tenger szavát;
Leugrott a szikláról, s a tenger
Eltemette őt s gyalázatát.
Szalkszentmárton, 1846. április 10-24.
Petőfi Sándor - MINT LÓT-FUT A BOLDOGSÁG UTÁN. (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-11 07:34:51
Mint lót-fut a boldogság után
Az ember, a dőre,
Az egyik hátra, a másik előre,
Mikéntha már ott volna nyomán.
Hiába igyekeznetek!
Előttetek, mögöttetek
Nincs a boldogság... ott alattatok van
A sírhalomban.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - MIÉRT HOGY LÁTHATATLANOK... (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-11 07:34:10
Miért hogy láthatatlanok
Az ördögök s az angyalok?
Ismerni szeretném őket
Avégett,
Hogy tudja, amit nem tudok:
Mi van ebben és mi van abban?
S az ember melyikhez hasonlít jobban?
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - OH SZERELEM... (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-11 07:33:46
Oh szerelem, te óriási láng!
Ki a világot gyujtod ránk,
Aztán ellobansz... tán egy perc alatt,
S örök sötétség és hideg hamvad marad.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - SZERETŐJE-E VAJON... (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-11 07:33:24
Szeretője-e vajon a testnek a lélek?
S mint szeretőkhöz illik, együtt enyésznek?
Vagy a lélek a testnek csak barátja?
S ugy tesz, mint rendesen a barát:
Elhordja magát,
Midőn amazt pusztulni látja?
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - SZÉP KEDVESEM... (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-11 07:32:58
Szép kedvesem, ha majd az oltár mellett
Dobog felém szerelmes kebled!...
S ha majd körűlünk apró gyermekek
Mosolyganak, enyelgenek!...
S ha majd fölénk a szemfedő borúl,
S kivisznek, s rajtunk a sír domborúl!...
S ha majd hozzánk az unokák kijőnek
Szép alkonyán a sárga, csendes ősznek,
S merengve nézik ákáclombjainkat,
Miket fejfánknál a lég halkan ingat...
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - MÁR SOKSZOR ÉNEKELTEM... (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-11 07:32:26
Már sokszor énekeltem rólatok,
Még többször is éneklek, szép csillagok.
Én úgy szeretlek titeket!
Egy szebb világgal hiteget
Sugárotok;
S ti egyre mosolygotok,
S oly jól esik nekem,
Oda tekintenem,
Hol egy kis vidámság van
E szomorú világban.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Petőfi Sándor - AZ ÉN SZIVEM... (Beküldő: VENDÉG)
2015-09-11 07:31:44
Az én szivem egy földalatti lak,
Sötét, sötét!
Az öröm egy-egy fényes sugarat
Csak néha vét
Mélyébe e földalatti háznak.
Ez a fény is csak azért pillant bele,
Hogy lássa a szörnyeket, mik ott tanyáznak,
Mikkel televan, tele!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
(saját vers) - Páromnak (Beküldő: RÉKA)
2015-09-11 07:30:05
Páromnak nagyon
tetszett
és imádom!
(saját vers)
(saját vers) - Végre boldog lettem (Beküldő: RÉKA)
2015-09-11 07:29:43
Végre boldog
lettem Párom
miatt!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon boldog (Beküldő: RÉKA)
2015-09-11 07:29:18
Nagyon boldog,
hogy végre
találtam!
(saját vers)