Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Nagyon (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 16:47:08
Nagyon sajnálom,
hogy szakítottunk,
mert imádlak!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretlek (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 16:40:07
Szeretlek Szívem,
hogy veled
lehetek!
(saját vers)
(saját vers) - Imádlak (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 16:38:42
Imádlak Téged,
hogy veled
leszek!!!
(saját vers)
(saját vers) - Várom (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 16:37:20
Várom az estét
veled,hogy
boldog legyek!
(saját vers)
(saját vers) - Csodálatos (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 16:35:34
Csodálatos este
volt Párommal,
imádlak!
(saját vers)
(saját vers) - Me (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 16:29:02
Megyek hozzád,
hogy szeresselek
Téged!
(saját vers)
(saját vers) - Gyere (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 16:25:58
Gyere hozzám,
hogy végre
megszeresselek!
(saját vers)
(saját vers) - Édes Picim (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 16:23:41
Édes Picim,
gyere hozzám
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Csókolj Drágám (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 09:46:55
Csókolj Drágám,
hogy veled
éljek
örökre!
(saját vers)
Váci Mihály: - Pipacsok a búzame (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 09:45:30
Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!
Radnóti Miklós - Szakítottunk (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 09:44:19
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyez?, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te el?tted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.

Reichenberg, 1928. február 13
Radnóti Miklós: - Rejtettelek (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 09:43:02
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Radnóti Miklós: - Tétova Óda (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 09:38:39
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos és mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszu volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a terítőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúznóva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal.
Radnóti Miklós: - Virágének (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 09:36:23
Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.

Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tünő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.
(saját vers) - Örökre (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 09:27:35
Örökre nem felejtelek
Drága Feleségem,
akit nagyon
szeretem!
(saját vers)
(saját vers) - Édes (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 09:22:11
Édes Férjem,
tudom mindig szeretsz,
örökre enyém vagy!!!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretni (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 09:20:44
Szeretni foglak
Drága Feleségem,
akit nagyon tetszik
és szép vagy!!!
(saját vers)
(saját vers) - Végre találtam (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 09:19:25
Végre találtam
szép Feleségemet,
akit imádom!!
(saját vers)
(saját vers) - Boldog (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 09:18:11
Boldog leszek
és férjnél
leszek!!
IMÁDLAK!
(saját vers)
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 09:16:54
Köszönöm Drágám,
hogy végre
Feleséged lettem!
(saját vers)