Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Szerelem a világ egyik (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:32:38
Szerelem a
világ egyik
legszebb érzése!
(saját vers)
(saját vers) - Örökre veled (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:32:11
Örökre veled leszek
boldog,
míg együtt
élünk!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:31:40
Mindig álmodom
a szép Páromat,
imádom!
(saját vers)
(saját vers) - Szerelem minden (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:31:20
Szerelem
minden-napra
kell!!!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretem (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:31:00
Szeretem a két
szép gyönyörű
szemedet!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretem (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:30:23
Szeretem
bájos
mosolyodat!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretném (Beküldő: mama)
2015-07-26 10:29:52
Szeretném ha jobban
szeress,míg
élünk együtt
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Szeress (Beküldő: mama)
2015-07-26 10:29:10
Szeress,
csak szeress
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Szerelmes (Beküldő: mama)
2015-07-26 10:28:51
Szerelmes szívek
találkozása
öröm ünnep-nap!
(saját vers)
Zelk Zoltán - Őszi dal (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:27:58
Nyári esték, víg cigány,
apró tücsök, ég veled!
Így búcsúznak a fűszálak,
virágok, falevelek.

Avar lepi hegedűdet,
köd takarja már vonód,
kikeletig nem hallhatjuk
a víg tücsök-nótaszót...

Be szép volt! A csillagok is
azt hallgatták odafenn,
s talán néha táncoltak is
égi aranyréteken.

Így búcsúztak a tücsöktől...
Szél zúg, jő a zivatar:
nyári tücsöknóta után
búcsúztató őszi dal.
Zelk Zoltán - Hóvirág (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:27:26
Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.
Heltai Jenő - Siralmas ének (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:27:05
Te azt hiszed, hogy hallgatok
pedig csak nem beszélek.
Jöttek kegyetlen, zord napok
bús tegnapok, vad holnapok
belémfagyott a lélek.
Nem élhetek, csak halhatok
Te azt hiszed, hogy hallgatok
pedig csak nem beszélek.

Panaszra nyílna néma szám
ha megszólalni mernék
de jaj, kinek, miért mondanám,
hogy nincs barátom, nincs hazám
ha volt is, már csak emlék.
Lesújtott Isten ökle rám...
Panaszra nyílna néma szám
ha megszólalni mernék.

Vártam sugárzó, jó időt
kaptam helyette felhőt.
Gyilkos csalódás, szörnyű csőd!
Vártam derűt, fényt, könnyű nőt
egy véka pénzt, de nem jött.
Szép kártyaváram összedőlt...
Vártam sugárzó, jó időt
kaptam helyette felhőt.

Hajdanti selymes szöghajam
a téli hó belepte.
Víg ifjúságom odavan
rég messzeszállt nyugtalan
könnyelmű, kósza lepke.
Fáj ami volt, fáj ami van.
Hajdanti selymes szöghajam
a téli hó belepte.

Ezer sebem van, mind sajog
ma mind egyszerre vérzik.
Vad, sáska-röptű gond-rajok
csontig lerágtak; bú, bajok
a sárba nyomtak térdig.
A régi hős ma nyavalyog.
Ezer sebem van, mind sajog
ma mind egyszerre vérzik.

Mint száműzött, kivert király
hazátlanul bolyongok.
Az utamon köd, vakhomály
és pusztaság és téli táj
magány és néma hantok.
És élni fáj, és halni fáj...
Mint száműzött, kivert király
hazátlanul bolyongok.
Heltai Jenő - Lelkem falán (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:26:32
Lelkem falán a gond sötétlik,
Árnyék a hófehér falon:
Oh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstbe szürkül,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész,
A szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi,régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajkaidra
Sok év alatt a zord telet.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen.
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magába nem fogad.
Nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.
Heltai Jenő - Míg dobban a szív... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:26:01
Míg dobban a szív, forr, pezseg a vér,
Élvezd mit a szerelem ád.
Ürítsd ki fenékig a gyönyör, a kéj,
Aranyos, habzó poharát......
Mert elhal a vágy, elhamvad a láng.
A szív dobogása megáll,
S kacagva nagyot,
Kiteríti reánk,
Hideg lepelét a halál
Déry Tibor - Hajnaltájt (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:25:24
A határozott éj szétválik
és sűrűjéből - hol a feketén ingó lomb közül
gazdátlanul
s zajtalan egyre hull a gyümölcs a tompa avarba
s lassan forogva elmerül -
az éj zord sűrűjéből a napfényre felsuhan
egy névtelen lény
s hogy csöndes teste hangtalan átizzik
a parton letérdel s vak arccal
napestig bontogatja a víz fátylait.

Alkonyatkor megszólalnak a harangok
s mire az emberek fáradtan nyugovóra térnek
s csakhamar besötétedik
a fátyolszedő is sóhajtva eltűnik
S marad a víz.
DÉRY TIBOR - VERS (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:24:53
Fáradságosat, nagyot és boldogtalant
alkotott az ember. S szemlét tartani
színtelen birtokain, melyek ferdén eldűlnek
szenvedélye szelében, s megszólaltatni őket
ujjai alatt mint betűit a vak,
olykor felkel s szavakat
mond melyeket nem ért s melyek mint a habok
egymás vállán ülnek és alaktalanul
lefelé csorognak. Azonban hallgatnak
a megszólítottak.

S e csönd egyre nyomasztóbb,
s oly tömörré lett már, ahogy múlik fölötte az idő,
hogy a körben ülő természet megütközik és fényt vált,
s ti ott fenn, szelíden ődöngő csillagok!
ti ragyogó és hatalmas lények, ti teljesek!
ti is megrendültök és fénykoszorútok
csörögve széthull mint az őszi lomb.

A szavak pedig, a szavak, a rosszul táncolók,
tovább mossák a partot s nőttön-nő a zavar
és a képmutatás.

Hogy pedig el ne merüljünk
a gazban amely az elhallgatott válasz
fölött sárgán kinő és gorombán
dörögve már befutja a teret
s hogy kibékítsük - szerényen mint az alacsonyak
a feszengő mindenséget melynek dallama
romlandóbb a virágnál: ideje lesz
csöndesebbnek lenni s meghajolva
felvenni képét ama gyermeknek
ki hatalmas anyjához este hazatér
s elsimul benne mint avarban a levél.
Faludy György - A boldogság titka (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:24:25
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.

Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.

Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka

hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Faludy György - Olykor még szembejössz velem a (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:24:01
Olykor még szembejössz velem a járdán
itt Firenzében, s én feljajgatok
a gyönyörtől, hogy új testet találtál,
s mindig oly karcsú s lányos vagy, ahogy

ismertelek. Eléd futok, te szőke,
míg egy rossz mozdulat vagy rossz mosoly
kiábrándít, így kísértesz: más nőkbe
bújsz, maszkot öltesz, alakoskodol,

a hotelben képeket versz le éjjel
a falról, ha magam alszom, s ha nem:
tarkómra fújsz; a kandalló tüzével

pattogsz reám, hisztérikus, vad angyal -
s én ujjongok, mert játszol még velem,
pedig tudom, hogy én játszom magammal.

1965
Faludy György - TAVASZ (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:23:30
- Tündérrózsa kinn a tóban,
mit csinálsz ott egyedül?
- Velem van a tükörképem,
minden reggel felmerül,
én meg nézem, egyre nézem,
hogy ne legyek egyedül,
míg a nap fenn jár az égen
s mikor este lemerül:
jön a szellő s mindkettőnknek
altatódalt hegedül.

NYÁR

Boglyasor áll kinn a réten,
magas, mint az emelet.
Bakot ugranak előtte
Tibi meg a gyerekek.

- Versenyezzünk, ki a gyorsabb -
szól a szellő, a hamis -
szénaboglyák magas hátán
bakot ugrom magam is.

ŐSZ

Őszi este az ajtóban
barna prücsök hegedül.
- Miért húzod kis muzsikus,
küszöbömön egyedül?
- Közeledik a hideg tél,
azért jöttem én ide.
Kikeletig húzom néked,
ha szállást adsz télire.

TÉL

Seprűvégből lett a botja,
szeme: egy gomb meg egy kocka,
kucsmája egy ócska dézsa,
orra fonnyadt sárgarépa, -
nem állt az utcán december
vége óta szebb hóember!

Kisütött a nap az égen,
nem maradt bot a kezében,
feje búbján dézsa forgott ,
sárgarépa orra csorgott,
térde izzadt, könnye pergett:
vége volt a hóembernek.
Faludy György - Ne add fel a reményt (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-26 10:23:00
Ne add fel a reményt, mert Európa
más, mint a perzsa vagy arab világ:
a költészet meghalt, mielőtt Róma
elpusztult volna. Talán még csírák

sem maradtak, mint Claudianus bamba
soraiban. De néhány elveszett
század után felszállt a régmúlt hangja,
s e hangnál is valami remekebb.

Mert elrendelte a sors vagy az Isten,
hogy itt nálunk újjászülessék minden,
és mind, ki él, bár barbár volt e tájon,

végül kultúrát termel önmagából
és hozzáadja azt, ami letűnt.
Amíg élünk, mindig remélhetünk.

(Budapest, 1994)