Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Fűt (Beküldő: mama)
2015-07-29 07:44:11
Fűt a szerelem,
forró vagyok
Édesem!
(saját vers)
(saját vers) - Te Érted (Beküldő: mama)
2015-07-29 07:43:39
Te Érted
vagyok Kicsim,
IMÁDLAK!
(saját vers)
(saját vers) - Te vagy (Beküldő: mama)
2015-07-29 07:43:09
Te vagy a
legszebb férfi
a világon Szerelmem!
(saját vers)
(saját vers) - Örökre elmentél (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:42:38
Örökre elmentél,
nagyon hiányzol
Édes Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Te vagy (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:42:03
Te vagy nekem
és szeretlek
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Szívem (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:41:41
Szívem a legfontosabb
vagy nekem
életben!
(saját vers)
(saját vers) - Maradjál (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:41:20
Maradjál velem
örökre
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Légy velem (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:40:58
Légy velem Szívem
örökre!!!
Szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Ha (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:40:31
Ha elmész,
akkor én is
elmegyek veled
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Ha boldog vagy (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:40:01
Ha boldog vagy,
akkor én is
boldog leszek!
(saját vers)
(saját vers) - Ha szomorú vagy (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:39:38
Ha szomorú vagy,
én boldoggá
teszlek!
(saját vers)
(saját vers) - Ha fáj (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:39:17
Ha fáj a szíved,
én mindig
veled leszek!
(saját vers)
(saját vers) - Ha sírsz (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:38:54
Ha sírsz miattam,
én nem hagylak
el örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig édes vagy (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:38:16
Mindig édes
vagy Szívem,
Édesem!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretem az édes (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:37:50
Szeretem
az édes
csókodat!
IMÁDLAK!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretem (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:37:27
Szeretem mindig,
ha te csinos
legyél!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon tetszik (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:37:04
Nagyon tetszik
és csinos vagy!
Édesem!
(saját vers)
Kosztolányi Dezső - Elégia (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:36:04
Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,
melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.
Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú,
ki-nem-várható utazás, egyik helyről a másra,
hánykódás a zavarban, melynek nincs soha vége.
Elhagynak, akiket szerettünk, elhagyjuk, akik szeretnek,
elhagynak a barátok, elhagynak a remények,
csak mi maradunk itten, a tenger időben,
ébredve, elaludva, munkálkodó szívünkkel,
gondolkodó velőnkkel, folytatva robotunkat.
Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség,
csupán az élet nem, mert már sokat éltünk,
s ismétlés az egész, ismétlés lomha unalma.
Lélektelen kézzel kanalazzuk az ételt,
hörpintjük poharunkat. Ismerjük az ízek özönjét,
a nők száját is, kik fényes selyemingben,
mint gyors, tétova lángok lobognak a homályban,
és sírnak megkoszorúzva karjukkal az ágyat,
hogy hajnalban keserves válásra üt az óra.
Ismerjük ami volt s lesz, kérdésre tudjuk a választ,
tudjuk előre a tavaszt, a nyár ragyogását,
s azt a pillanatot, hogy koradélutánon
végigfut a körúton az ősz és tépi a ponyvát,
s gyászbaborul a zúgó kávéház körülöttünk.
Máskor ilyenkor vártuk, kavarva feketénket,
a szent, ritka vadat, a sorsot, a nagyszerű sorsot.
Ám most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt,
csak a bánat van, s az higgadtan, de keményen
fújja goromba dalát. Dicsérd azt a parancsot,
mely idején golyót küld ifjú szivedbe,
s átkozd, százszor-ezerszer átkozd meg a sebész-kést,
mely elránt a haláltól s itthagy hosszan a földön,
lábbadva, halaványon, hegesedő reménnyel.
Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,
melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.
Kosztolányi Dezső - Indulatszavak (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:35:35
Őrült pillanat gyermeke: ember,
emléke a láznak,
melyben az ajkak egymásba harapnak
vágyak forradalmán,
és a fogak ezüst ragyogásával
összekocódnak.
Mért feleled, hogy mindenki királyi
ágyban született meg,
a vér bíborában?
Mért félsz szakadatlan, gyáva, mi érhet?
Mért szorítod hideglelős kézzel
azt a kilincset,
s mért állasz az utcán, mint egy számológép
porlepte közönnyel,
dupla szemüveggel, vonva a vállad,
mint kit egy ásítás langyos unalma
lökött ki a földre?
Vidd a szerelmet.
Ragadd meg a tébolyt, melybe fogantál,
csillagok testvére, előre a pályán,
cikázva garázdán, öncélú szeszéllyel.
Véletlen hercege, égi kalandor.
Ember.
Kosztolányi Dezső - Egy hang (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-29 07:35:12
Tudod, ki vagyok én?
Meggyújtom a hajam, lobogva vágtatok,
mint eleven fáklya,
rézkampóval vájom ki átkozott szemem,
fölvágom ereim, s az égre szökik föl
piros csobogással
a szörnyű szökőkút.
Népkertbe ha méláz, tejjel az emleje
bimbóján a dajka,
alvó csecsemőjét megfojtom a bölcsőn,
játszódva-kötődve, kandi unalomból.
Aztán, ha kedvem van, roppant gyülekezet
megriadt fülébe
oly szót susogok én, hogy rá babonásan
bőgnek a tömegek, s tekézve vetik le
poklokra a csontom.
Mert rontanak engem szüntelen a tolvaj
évek, s feneketlen rontás vagyok én is.
Nem lanyha aludttej, nem egy iktatószám,
hanem az esztelen, mennydörgő istenek
egyrangú bolondja.
Tudod, ki vagyok én?