Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Miért adtad (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:57:15
Miért adtad
szívedet
nekem,
ha mást
szeretsz!
(saját vers)
(saját vers) - Jó volt (Beküldő: RÉKA)
2015-05-11 06:56:51
Jó volt szerelemben
és nem
felejtem el!
(saját vers)
(saját vers) - Tudod,hogy először (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:56:25
Tudod,hogy először
csókoltál meg és
jól esett!
(saját vers)
(saját vers) - Tudod,hogy életemben (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:56:02
Tudod,hogy
életemben
csak te voltál!
(saját vers)
(saját vers) - Életem (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:55:31
Életemben te
voltál első
és imádlak!
(saját vers)
(saját vers) - Imádom (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:55:12
Imádom,hogy
énekelsz és
velem élsz!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretem (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:54:41
Szeretem,ha
főzöl
és imádsz!
(saját vers)
Móra Ferenc - SZERETEM ÉN NAGYON... (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:52:34
Szeretem én nagyon
A bárányfelhőket,
Csöndes alkonyaton
El-elnézem őket,
Ahogy legelésznek
Mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
Siratja a harmat,
Terelgetik őket
Friss, fürge fuvalmak
Le a szemhatárba,
A kerek karámba.
Lassan ezüstgyapjuk
Violásra válik,
Néha egy-egy villám
Közibük cikázik,
Mintha ostor volna,
Sugarakból fonva.
Mire besötétül,
Elalusznak szépen,
Álmuk a hű pásztor
Virrasztja az égen:
Telihold világa
Aranyos subába.
(1913)
Móra Ferenc - A SZÍV (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:52:08
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kelni,
Ha nyílik raja alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése uj talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hivatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elüzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.
(1912)
Móra Ferenc - A SZELEK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:51:24
Szeretem nagyon a déli szelet,
Ha fák hegyén szökellve integet.
A természet pajkos suhanca ő,
Csupa vidámság és csupa erő.
Pirospalástos herceg, jó barát,
Tisztára söpri az ég udvarát.
Kidanolgat rá derűt, meleget -
Szeretem nagyon a déli szelet.
A keleti szellőt is szeretem,
Ha elbeszélget szelíden velem.
A harmatos hajnal leánya ő,
Ablakot tárok néki, hogyha jő.
Megfrissül minden, mire rálehel,
Kopasz gallyon is virágot nevel,
Könnyem letörli, mint a lágy selyem -
A keleti szellőt is szeretem.
A nyugati szelet is szívelem,
Ki sírdogál álmatlan éjeken,
A tengereknek méla vándorát,
Ki elterítve felhőfátyolát,
Aludni küldi a sok csillagot,
Megitat erdőt, rétet, patakot,
Szomju virágot úton-útfelen -
A nyugati szelet is szívelem.
De lelkem fázik, szívem szomorú,
Amikor észak zordon szele fú,
Röpködve bősz süvöltözés között,
Mint óriás sas a világ fölött.
Olyankor egy repedt falú tanyán
Sokat didereg az édesanyám,
Pereg a könnye, szíve csupa bú,
Amikor észak zordon szele fú.
(1907)
Móra Ferenc - A SZERETET AZ ÉLET (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:50:47
Ha majd az ige bételik,
S az igért óra érkezik,
Az Örökkévaló szemén
Átalragyog egy röpke fény,
És a föltámadás igéivel
Az arkangyalnak jőni kell.
Az angyal szót fogad neki:
Aranyvesszővel megveri
Mohos sírhalmok oldalát,
És zengi ébresztő dalát:
Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,
Ébredjetek, ébredjetek!
A hosszú rabság véget ér,
A földre újra visszatér
Az élet, s boldog vígalom
Zajátul zeng völgy és halom,
Hogy számüzetve elfut a halál,
S az angyalfecske egyre száll.
De sok-sok sírhalom felül
Tovább repül kedvetlenül,
Aranyvesszője nem suhog,
Ajaka szomorún susog:
Nektek nincsen miért ébrednetek,
Mert senkit sem szerettetek!
(1907)
Móra Ferenc - VAN MINDEN SZÍVNEK... (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:49:52
Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.
Hanem azért sokáig érezed
A fojtott sírást, halk lélegzetet
Átaltörni a titkos rejteken.
De valahára mégis csend leszen.
Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,
Hogy ama rejtett zugba betekints;
Hogy kulcsa hol van, el is feleded,
A zárt pedig a rozsda eszi meg.
De egyszer aztán, egy ködös napon,
Ha fojtogat az életunalom,
Nem is tudod, hogyan, véletlenül
A pókhálós kulcs elibéd kerül.
Próbálod véle szíved rejtekét,
Örülsz neki, hogy fordul benne még-
Csak akkor kell sirnod keservesen,
Mikor már csak hamut lelsz odabenn.
(1905)
Móra Ferenc - ÉJ VAN... (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:49:23
Éj van, halkan, reszketve kel
Az őszi szél zenéje,
Mintha a föld zokogna fel
Vádat, panaszt az égre.
Fejem felett a felleget
Látatlan kéz zavarja,
S a földre kérdőleg mered
A holdnak véres arca.
Egy óriási árny suhan
A mindenségen átal,
S egy percre engem is bevon
Fekete fátyolával.
Egy percre csak, s egy perc alatt
Érzem reszketve, fázva,
Amint a létnek rám szakad
Egész kálváriája.
(1905)
Móra Ferenc - HAJNALI DAL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:48:48
Amint éjféli órán
Az álom szárnya ért:
Álmomba jaj, de jó volt,
Az isten tudja, mért.
Lezárt szemmel bolyongtam
Egy kertbe valahol,
Az isten tudja, merre,
Az isten tudja, hol.
Lezárt szemem szelíden
Csókolta valaki,
Az isten tudja, hányszor,
Az isten tudja, ki.
S ahányszor karja átfont,
Ahányszor csókja ért:
Mindég egy könnye hullott,
Az isten tudja, mért.
(1900)
Móra Ferenc - LÁTOMÁS (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:47:57
Sápadt sugarában a holdnak
Ingottak, lengtek az árnyak,
Mikor én ott jártam a szélin
A halál csöndes folyamának.
Fáradtan, unottan az este
Bámultam a gyertyavilágba
S egyszerre elejbem az Úr
Legbúsabb angyala álla.
A világ örök aratója,
Kit Isten a földre lekülde,
Hogy mit az ő keze szórt el,
Azt sorban csüribe gyüjtse.
Szemét hidegen szögezé rám
S mint jégszobor, szótalan álla.
Érzem merevedni a pillám
S halkult a szivem dobogása.
- Ó, még ne vigyél el! - esengtem
S dermedt kezemet fölemeltem,
- Még annyi a tennivalóm! -
Szólt a halál angyala: nem, nem!
- Kalászt sohse szedjek-e hát,
Ki idáig egyre vetettem?
Még annyi a várnivalóm! -
Szólt a halál angyala: nem, nem!
- De nem megyek ugyse! - akartam
Kiáltani kékülő ajkkal.
- Nincs, aki ellenállhatna nekem -
Mosolygott szomoruan az angyal.
S már kezivel megfogta kezem,
Hogy vélem az éjbe kiszálljon -
De a másikat megszorítá
Kicsiny kezivel kicsi lányom.
Kicsiny kezivel kezemet
Odaszorította szivére:
S erejét vesztvén a halál,
Egyedül suhogott ki az éjbe.
(1911)
Móra Ferenc - ESTE (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:47:24
Este van, este van,
Édesapa fáradt -
Aranyhajú lányom,
Te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
Puhára a vánkost,
Ágyam szélire is
Te ülj ide már most.
Homlokomon a bú
Nagyon elborongott,
Kicsi száddal róla
Leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
Hajtsd szivem fölébe,
Nevess éjszakára
Csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
Szegény apukádnak,
Úgy, mintha mesélnél
A hajas babádnak.
"Volt egy szegény ember
Nagy meseországba,
Nem volt mása, csak egy
Aranyhajú lánya..."
(1910)
Móra Ferenc - ÉVFORDULÓN (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:46:41
Gyere, édes feleségem,
Simogasd meg a hajam -
Több fehér szál van már benne,
Mint amennyi barna van!
Tarkulok, mint deres őszön
A kifosztott almafa -
Pedig még a kapuban áll
Életemnek tavasza.
Ó, de nincs mért visszahivnom!
Adta, amit adhatott:
Bút, borongást bő kezekkel,
Fukarabban a napot!
Ó, de nem baj, hogy szeszélye
Behavazta szöghajam:
Csak a tiéd, az maradjon,
Mint a szived, szinarany!
Csak maradj te, aki eddig:
Gondtalan kis gerlice,
Ki nem hallja, hogy mi jajgat
Bent az erdő mélyibe.
Csak maradj te, aki eddig:
Játszi napsugár, amely
Örvényén a mély vizeknek
Mosolyogva siklik el.
Ó, ne nézd te, lent a mélyben
Mily sötét a forgatag:
Te csak azt lásd, fent a színen
Mily szelíd és lágy a hab!
Ó, ne nézd, az erdőmélynek
Mennyi fája összetört:
Te csak azt lásd, a te gallyad
Ma is milyen üde-zöld!
Gyere, édes feleségem,
Simogasd meg a hajam
S áldjon Isten annyiszor meg,
Mint amennyi szála van!
Csak ne tünődj soha rajta,
Szine, fénye hova lett -
Csak örülj, hogy együtt értünk
Hét nyarat és hét telet!
(1909)
Móra Ferenc - A GYÖNGYVIRÁGOS CSÉSZE (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:46:19
Uzsonnázgat a mi Pankánk
Gyöngy virágos csészikéből,
Gyöngyvirágos csészikébe
Hull a könnye kék szeméből.
Szegény drótos megy az utcán,
Megesik a szive rajta:
Be kell hivni drótoztatni,
Egyre csak azt hajtogatja.
Oly öreg az istenadta,
Oly törődött, olyan fáradt:
Isten tudja, utoljára
Hol vetettek néki ágyat!
Olyan bágyadt a nézése,
Olyan fakó az orcája:
Isten tudja, meleg ételt
Mikor evett utoljára!
Aranyszálát anyukája
Megöleli mosolyogva:
Kis madaram, a drótosnak
Nincs minálunk semmi dolga.
Jó a bogrács, új az üstünk,
Ép a lábas, szép a bögre,
Nincs minékünk csorba kancsónk,
Se fazék nincs összetörve!
A mi Pankánk a szobában
Mint a fürge mókus néz szét -
Utóljára földhöz vágja
Gyöngyvirágos csészikéjét,
Rámutat a cserepekre
S tapsikolva mondja: igy ni!
Anyukám, a drótos bácsit
Föl lehet már ugye hivni?
(1906)
Móra Ferenc - AZ ÉG (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:45:57
Azt mondja Panka: ugyan, apukám,
Az ég mihozzánk mennyire lehet?
Szemét nevetve megcsókoltam én:
Nagyon közel van, édes gerlicém!
Mit is mondhattam volna egyebet?
Azt mondja Panka: ugyan, apukám,
Mikor vezetsz el oda engemet?
Reszketett könnyem aranyos fején:
Nekem már nincsen szárnyam, gerlicém...
Mit is mondhattam volna egyebet?
Azt mondja Panka: akkor apukám,
Én se megyek, ha néked nem lehet.
S hogy ne is tudjon elröpülni, én
Szivemre zártam édes gerlicém:
Mit is tehettem volna egyebet?
(1906)
Móra Ferenc - NEM BAJ (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-11 06:45:29
Nem baj, nem baj - zokogja Panka,
Ha meglegyinti édesanyja,
Mert kis kötője elszakadt
A nagy hancurozás alatt.
Nem baj? Parányi fílozófom,
Eszem a csöpp szádat, mi módon
Jöttél te arra, hogy mi a
Legbölcsebb filozófia?
Nem baj? Hány átvirrasztott éjem,
Hány örömem, hány szenvedésem
És példa hány taníta meg,
Hogy véled egy hiten legyek!
Nem baj, valóban semmi nem baj,
Elvégre egyre megy kacaj, jaj
S egyformán elvégződik a
Komédia, tragédia.
Nem baj, nem, semmi a világon,
De megsiratnám, kis virágom,
Ha azt, mit ajkad monda ma,
Szived vallaná valaha!
(1905)