Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Hiányzol (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:46:35
Hiányzol
és tudom,hogy
itt vagy velem!!!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:46:10
Nagyon fáj,hogy
elmentél,
hiányzol!
(saját vers)
Goethe - A KEDVES KÖZELLÉTE. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:45:44
Eszembe' vagy, ha tenger tükrén látszik
A déli fény.
Eszembe' vagy, ha hold remegve játszik
Az ér vizén.
Veled vagyok, ha porfelhő borít el
S köd fojt sürűn,
S ott reszketek veled és lépteiddel
Keskeny bürűn.
Hallak, midőn a zúgó hab megrekken
A szírt fokán,
És hallgatózom, mint súg a berekben
A halk magány.
Bármerre szállj, mindég nyomodba' járok
Közel, közel...
A nap lenyugszik... csillagomra várok.
Jövel! jövel!
(1797.)
Goethe - ELSŐ VESZTESÉG. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:45:28
Ah, ki hozza vissza őket,
Az elmúlott szép időket,
Első boldog szerelemnek
Édes napjait?
Csak egy órát is belűlök!
Ah, hiú panaszszal űlök
Szítva gyötrelmét sebemnek
A magányban itt!
Ah, ki hozza vissza őket,
A boldogság napjait?
(1785.)
Goethe - SZIVEM VÁLASZTOTTJÁNAK. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:45:05
Kézbe kéz és ajk az ajkon,
Maradj hű, én kedvesem,
S én hajómat bízva hajtom
A háborgó tengeren.
De ha a szelek pihennek,
S jó sors biztos révbe vet,
Úgy büntessenek a mennyek,
Ha élvezek nélküled.
Nyer, ki mer! A felhők nyilnak
S már felém ragyog a czél.
Nékem napsugár a csillag,
Éj csak annak van, ki fél.
Itt renyhén öledben ülve
Sujtna a lelk'smeret,
De szabadon, érted küzdve,
Gyorsabb és erősb a tett.
Völgyet látok már, hol eggyütt
Lel az esti szürkület,
S a folyó mentét követjük.
Tengerölbe mint siet.
Nyárfa árnyat hágy a réten,
A berek szellője friss.
És ez éden közepében
Csak lesz egy kis kunyhó is?
(1799.)
Goethe - KÖZELSÉG. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:44:35
Oly furcsa az, szépséges gyermekem,
Sokszor mi távolnak látszol nekem.
Mihelyt az emberek közé kerűltünk,
Kedvem szegi a zsibongó tömeg.
De ha sötétség s csend vagyon körűltünk,
Csókjaidról mindjárt rád ismerek.
(1788.)
Goethe - ÁRTATLANSÁG. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:44:10
Szívek legtisztább erénye,
Kényes, mint a szemvilág,
Szebb, mint költők képzeménye,
Te legritkább ritkaság!
A mely szív még másért is ver.
Nem bírhatja kincsedet -
Csak az érez, ki nem ismer,
Hol ismernek, nincs helyed.
Ott fenn az angyalsereggel
Éltél mivelünk együtt,
Most is leszállsz néha reggel,
Mielőtt a nap kisüt.
Csak a költő szeme láthat
Halvány ködlepel mögött.
Phöbus jő, a fátylon áthat
S te is eltünsz mint a köd.
(1768.)
Goethe - KÁRÖRÖM. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:43:48
Pillangó formában én
Szállok, síromból kikelve,
A sok édes órát látott
Ismeretes játszó helyre,
Hol az ér fut s száz virágot
Rejt a csalit hűs ölén.
Boldog párt lesek meg itt.
A turbékoló szerelmet
A lány csokrából szemlélem
S mindazt, mit halálom elvett,
Viszont látom - újra élem
Boldog múltam napjait.
Míg a lány átkarolá,
És az ifjú vágygyal telve
Csapong, a jó perczczel élve,
Az ajakról a kebelre,
A kebelről le a kézre,
Én is szállok fel s alá.
S a hogy meglát a leány,
Kedvese tüzétől félve
Felszökik - én messzibb szállok:
?Édes, jer, fogjuk meg élve...
Fussunk, addig meg sem állok,
A szép pillangó után!?
(1768.)
Goethe - NÁSZÉJ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:43:26
Hálószobádban, nesztől távol
Űl Ámor s híven őrködik,
Nehogy gonosz csel pajkosságból
Hasson e csöndes küszöbig,
Titokszerű, szent lánggal égve
Fáklyája bűvös, reszketeg
És tömjénillat száll a légbe,
Hogy teljes legyen kéjetek.
Hogy ver szived, míg üt az óra,
Mely szétüzi vendégidet!
Hogy vágysz az ajkra, a forróra,
Mely nyögve nem mondhat Nem-et.
Hogy rontsz prédáddal a szentélybe,
Nehogy tiszted' halasztva véts,
S Ámor fáklyája enyhén égve.
Apró lesz, mint az éji mécs.
Csókodtól, mint ha zápor esnék,
Hogy reszket arcza, kebele!
Most vakmerésed kötelesség,
S a szemérem nem bír vele.
Ámor segítne, de félkézzel
Magad már levetkeztetéd,
Aztán pajkos szégyenkezéssel
Befogja mind a két szemét.
(1767.)
Goethe - LUNÁHOZ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:43:01
Napsugár testvére te,
Bús szerelem hasonmása,
Kinek képét köd varázsa
Ezüst fénnyel vonja be!
Halk lépted a merre jár,
Nyílnak nap nem látta telkek,
Ébrednek az elhalt lelkek
S én - s az éjjeli madár.
S mint bűvös szemed kutat,
Messze távol lesz közellé.
Oh, emelj föl magad mellé,
Valósítsd meg álmomat!
S kéjlehellő kedvesét
Lássa a kóbor levente,
Mint felűlről éjjelente
Te is gyakran megleséd.
Tiszta látás gyönyöre
Ír lesz a válás sebére.
Sugaraid' egybe téve,
Szemem már élesb leve.
S látom ah, a vánkoson
Leplezetlen' nyugvó szépet -
S mint Endymjon hajdan téged,
Hullámzó keblére von.
(1768.)
Goethe - A TÁVOLLÉT ÖRÖME. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:42:41
Szívd csak, míg az édest látod,
Szeméből a boldogságot,
S csókold szűzi álmiban.
Élvezd mind, mi tőle telhet, -
Mégis boldogabb szerelmed,
Ha a lányka messze van.
Örök erők, tér és távol
Itt kimentik mámorából
Lázban forró véredet.
Minden érezésed lágyabb,
Könnyűl szíved, enyhűl vágyad,
S mind teljesb lesz örömed...
Nem felejtlek egy perczre sem,
Mégis alszom, iszom, eszem,
S lelkem szabad, röpte vig.
Mily csuda ez, ki mondhatná?
De szerelmem áhítattá,
Vagy ábránddá változik.
Felhő, mely nap-fénybe lebben.
Nem fürdik ott kéjesebben,
Mint szivem e kéj ölén.
Túl a féltés aggodalmán,
Büszkébb, sem hogy gyanakodnám.
Örökké szeretlek én.
(1767.)
Goethe - ÉLŐ EMLÉK. (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-14 09:42:14
Ellopni a kedves szalagját,
Kiállni jól játszott haragját,
Sok szeretőnek nagy mulatság,
De nékem hiú kedvtelés.
Harisnyakötő, gyűrű, kendő,
Magában egy sem megvetendő,
De énnekem ez mind kevés.
Nekem leánykám életébűl
Élő rész jutott osztályrészűl;
Szabódott, de megadta végül,
Mi mellett más megsemmisűl.
Ki szól a sok egyéb dibdábról?
Én fürtöt kaptam szép hajából,
Mely ott leng a szép arcz körűl.
Most, járjak bármely földi részen,
Nem válok tőle el egészen.
A szép ereklyét tartom, nézem,
És szívem, ajkam rajta csüng.
A fürt meg én egyformán járunk,
Egy azon arcz volt boldogságunk,
S e boldogságtól elesünk.
Hogy függtünk rajta mind a ketten,
Hogy símogattuk telhetetlen'
A kerek arczot s önfeledten
Keblére hogy csúsztunk alá!
Oh te nem írigy versenytársam,
Kisérj tovább e bujdosásban
S mindég emlékeztess reá.
(1768.)
(saját vers) - Szívemet (Beküldő: RÉKA)
2015-07-13 10:19:07
Szívemet odaadnám,
mert nagyon
szeretlek!!!
(saját vers)
(saját vers) - Oda vagyok (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:18:35
Oda vagyok Kedvesemért
a szívét kérem nekem
adja!!!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon fáj (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-13 10:17:48
Nagyon fáj,hogy
már nem szeretsz
és többé nem
leszünk!
(saját vers)
(saját vers) - Vidám élet (Beküldő: RÉKA)
2015-07-13 10:17:19
Vidám élet,
boldogság
szerelem
gyere már...!
(saját vers)
(saját vers) - Hulló (Beküldő: RÉKA)
2015-07-13 10:16:49
Hulló könnyekkel
búcsúzom el
Szeretett
Férjemtől!
(saját vers)
(saját vers) - Fáj a szívem (Beküldő: RÉKA)
2015-07-13 10:16:17
Fáj a szívem,
mert
megcsalt a Kedvesem!
(saját vers)
(saját vers) - Aki bánatosan él (Beküldő: RÉKA)
2015-07-13 10:15:47
Aki bánatosan
él,azt
nagyon hiányzik
a boldogság!
(saját vers)
(saját vers) - Szememben (Beküldő: RÉKA)
2015-07-13 10:15:19
Szememben könnyek égnek,
mert
magányos maradtam!
(saját vers)