Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Meseautóval (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:27:56
Meseautóval viszem
Kedvesemet randira!
Szeretem!!!
(saját vers)
(saját vers) - Olyan szép (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:27:19
Olyan szép a Kedvesem,
hogy
legszebb
nője!
(saját vers)
(saját vers) - Szépségem! (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:26:33
Szépségem!
Szépséged a világon
első helyen áll!
(saját vers)
(saját vers) - Boldogság szebbé teszi (Beküldő: RÉKA)
2015-07-08 09:25:58
Boldogság szebbé
teszi
életünket!
(saját vers)
(saját vers) - A boldogság (Beküldő: RÉKA)
2015-07-08 09:25:29
A boldogság
gyönyörű
érzés!
(saját vers)
(saját vers) - Ragaszkodom (Beküldő: RÉKA)
2015-07-08 09:25:01
Ragaszkodom Kedvesemhez,
Szerelmemhez!
Nagyon szeretem!
(saját vers)
(saját vers) - A szerelem alapja (Beküldő: RÉKA)
2015-07-08 09:24:29
A szerelem alapja
két ember
egymás iránti
rajongása!
(saját vers)
(saját vers) - Szerelmem (Beküldő: RÉKA)
2015-07-08 09:24:02
Szerelmem csak Téged
örökre
szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretlek (Beküldő: RÉKA)
2015-07-08 09:23:41
Szeretlek,imádlak
Örökre Szívem,
PÁROM!
(saját vers)
József Attila - ÓH SZÍV! NYUGODJ! (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:22:16
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 vége
József Attila - (NYÜZSÖG A BOLDOGSÁG...) (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:21:46
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be tőle,
lecsurog szakállam
fonatán a lábaimra.
Kalapom, repülj a mennybe
a kopasz felhő fejére
ha meg prüsszent lebbenhetsz
a kékorru kaparóra.
Pipacsot szedett a kedves,
belefonta fürtjeimbe -
s ha elalszom köd-ölében
a szirmocskák ringatóznak.
1928. okt. 10.
József Attila - MIÓTA ELMENTÉL (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:21:14
Mióta elmentél, itt hűvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s dermed fehéren, ahogy leesett.
A tompa földön öltözik a szél,
kapkod s kezei meg-megállanak,
leejti kebléről az ágakat,
dühödten hull a törékeny levél.
Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felől,
a hajnal nyílik hajam fürtjiből
s a talpamon az alkonyat ragyog!...
Soványan űlök, nézem, hogy virítsz,
világ, kóró virágja, messziség.
Kék szirmaidban elhamvad az ég.
A nagy szürkület lassan elborít.
1928. szept. 13.
József Attila - GYÖNGY (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:20:29
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
1928. júl. 6.
József Attila - TUDTAM ÉN (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:19:55
Tudtam én, hogy itt leszel közel -
erre fordította kőfejét
minden napraforgó és a lég
salátánkat úgy borzolta fel.
Mormolgattam: szoknyád szele ez!
csermely: pipacsbúborral habos,
aranyhalak raja benn a rozs,
illanásuk mosolyodnyi nesz.
Fürdőm vagy te, csengő italom.
Karod hűs ár, melled kavarog,
fülemben is csupán úgy csobog,
hogyha lélegzel a vállamon.
Zúdulj fogamra! parázsban remeg!
Igyalak én, mert szomjas a halál:
óriási korsó sör a nyár,
habok rajta pufók fellegek.
1928. jún.
József Attila - VIRÁG (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:19:35
Mártinak
Megőrized-e lángvirágom,
mit kezem szivedre tűz?
Heve: nyaram, s ő nyíló berkem:
gyomnyi fekete tűz.
Volt úgy, hogy nem volt füstgyomocska,
de bokros mennyei jel, -
a pokolvihar a virágzást
tőle tanulta el.
Tőle tanulta s fellegszirma
fodrozva, rengve vonult,
s mint jácintporzók, kihajolván
villámival, lenyult.
Szaggatta, tépte gyomocskámat.
Harmatja jégeső,
és megborzongva rája rázta,
ki friss-nedvet leső.
Most virágpora leheletnyi,
és talán meddő korom,
mely, ím, reszketve száll hajadra
és gyászfátyolba von.
Szeresd és viseld lángvirágom,
mit kezem szivedre tűz,
forró nyaram ő s csendes berkem:
gyomnyi fekete tűz.
1928. máj. jún.
József Attila - TEDD A KEZED (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:18:44
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
1928. máj. - jún.
József Attila - PIROSSZEMŰ (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:18:04
Sok szárnyad alatt melengeted
Együgyü, szebbik szivemet.
Már hullnak a legpirosabb almák,
Ők is
Visszagondolnak szemedre.
Pirosszemű madaram hol vagy?
Bejártam
Sok fekete földet utánad.
Repülj csak.
Aztán gyere vissza. Én várlak.
És sokat járkálok az uccán, keresem
Piros nyomod a levegőben.
Kavicsokat dobtam a folyóba,
Ő is itthagy most engem.
Oly magos házak közt élek.
El is vesznék, ha nem vigyázna rám
Nehány ittfelejtett éneked. Pedig
Szeretnék nagyobb lenni mint a házak -
Meglátnál messziről, amint
Szemem fölé emelt tenyérrel
Nézelődöm és szomorú vagyok.
Pirosszemű madaram hol vagy?
Sok szép földet bejártam utánad.
1925 ősze
József Attila - LÁTOD? (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:17:36
A nap kigyulladt vonata elrobogott
Egykedvü küszöböm előtt.
Eredj csak
A te lábaid nyoma
Nem fáj már néki többé.
Csönd van
Csak egy csobbanás:
Kövér halamat visszaadom a folyónak
Egy surranás:
Gyönge madaram visszaadom a mezőnek
Eredj csak
Elfedezi megcsorbult levelét
A virág.
Látod?
Már esteledik.
1925 ősze
József Attila - FIATAL ASSZONYOK ÉNEKE (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:17:04
Pihés, huncut, görbe állunk,
formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk,
meg a szemünk, meg a szánk.
Táncos-hajlós lángot rakunk, sütünk, főzünk
s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik,
fényesedik fonatja.
Kelleti magát a szél is, nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja,
jószagunkat terelgeti, kerek szoknyánk emelgeti,
lobogtatja.
Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük,
lépegetünk, úgy ringatjuk, mint kakas a taréjját.
Hűs derekunk hintázása, karunk-farunk hullámzása,
mint harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek
sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg.
Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk
ingerkedünk, játszadozunk, csicsítjuk, ha bajjal van,
egész éjjel ölelgetjük
s gömbölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnalban.
1925. júl. - aug.
József Attila - HAJNALBAN KEL FÖL, MINT A PÉKE (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-08 09:16:40
Kedvesem erősderekú, karcsú asszony,
ültem már repülőgépen, magasból ő is kicsinek látszik,
de pilótalétemre is megbecsülném.
Maga mossa a ruhát, a hab álmodozva reszket karjain,
letérdel, mintha imádkozna, fölsikálja a padlót és nagyot
kacag, ha elvégezte,
kacagása mint az alma, melybe héjjastul beléharap,
olyankor az is hangosan nevet,
ha kenyeret dagaszt, hajnalban kel föl, mint a pékek, akik
a jólsütő kemencék rokonai,
hosszú lapáttal őrködnek fölöttünk,
fölverődik a liszt és odaszáll a szép, szabad mellükre, ahol
meg nyugodtan elalszik,
mint kedvesem a jószagú ágyban, hogy elmosogatott
s tisztára ölelte szívemet.
Feleségem is ilyen lesz, ha majd egész emberré növök
és megházasodom, mint az apám.
1925. júl.