Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Csukás István - Virágének (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:11:17
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.

Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd ring, ring,
simább a tónál.

Egymásnak arccal
kerültünk végre,
szorongva hallgatsz
némább beszédre.
Nincs nagyobb titok,
nincs nagyobb vigasz:
rád hasonlítok,
rám hasonlítasz.
Csukás István - Tavaszi vers (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:10:53
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
Csukás István - Ki ette meg a nyarat? (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:10:29
Ki ette meg a nyarat? Tegnap
még itt volt, mértük a lázát:
37 fok árnyékban, vagyis a fák
hóna alatt. Most se láz, se nyár,
a fák dideregve kapkodnak a levelek
után, rémes csontvázak, kiköpött
halszálkák. De ki ette meg a nyarat?
A kutyámra nézek gyanakodva:
fejét rázza, pofáját nyitja, eloldalog,
megsértődve morog: "Megint mindent
rám kennek..." A fecskéket figyelem,
zsinórírást bögöztek a villanydróton,
silabizálom, de nem tudom elolvasni,
miről szól, kinek szól? Legyintek,
á, nekik ez túl nagy falat! Macska
füstöl át a kerítésen, szájában egéríz,
verébíz, lopott tejföl íze, nem foglalkozik
nyárevéssel, a harmadik szomszédból
gúnyosan visszanyávog. Finoman megpendül
a napraforgó cintányérja. Fülelek,
talán tud valamit. Talán a virágok!
A kertben rózsa, kannavirág, büdöske,
a kifeszített madzagon hajnalka tornázik;
szimatolva motyogom: "Kölnigyár, ott a nyár!"
A rózsa a fejét ingatja, a kannavirág
üresen kondul, a büdöske elpirul, a hajnalka
tele szájjal nevet: micsoda buta kérdés!
Fejemet ingatom, üresen kondulok, elpirulok,
de nem nevetek, mert nem, nem, egyáltalán
nem buta, mert hova tűnik, ami volt?
S dideregve kapkodok a leveleim után,
mert nyár vagyok és fa vagyok egy boldog
pillanatra, és miért voltam, hogyha
eltűnök, s miért tűnök el, hogyha voltam?
Csukás István - Csak elmondani adj erőt (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:09:59
Lefut az álom, tünemény volt,
lefut a szívig, a kamaszkori rét
lassú ringással, mint az égbolt,
lehajtott fejem fölé ért -
A nyár óriás talpa hihetetlen
gázol, virágok nyakszirtjére lép;
én csak magamhoz voltam kegyetlen,
én soha nem adtam fel a reményt.

S melyen idáig futottam, az út
csúfondárosan nyelvét ölti:
parasztok közül kitanult
fiú a tisztét hogyan tölti?
Hol a szándék? A bonyolult
tévedések közt hol a hit?
A bűvész-cilinderbe fúlt
versek után ki mond vaamit?

Kamaszkori égbolt, nehéz vagy,
hozzád csak fájva mérhető
a termést betakartító évszak,
én tudom: te vagy az el nem ért tető -
Helyetted új csúcsokat állit,
aki túlélt, én gerincfeszítő
konoksággal téged idézlek váltig
álom-égben sátrat verő kölyök-idő.

Már mint diákot, falhoz szorított az éhség,
- harcom határát én szabom meg -
nem pénzért dobott fel a merészség,
lángszóróval pusztított terep
lehet jövőm, de gyönyörű is lehet!
Nem az én dolgom az eredményt kivárni,
mit vállaltam, kínnal veret,
csak elmondani adj erőt, sors, s jöhet rám
Csukás István - Örömre int ez a szerelem (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:09:29
Én már minden pillanatomra éber
lélekkel vigyázok, örömre int
ez a szerelem a lélegzetvétel
fáradhatatlan ritmusa szerint,
ahogy törekvő sorsom újra s újra
szívemhez új és új magányt csatol,
ahogy szívem a dobogást nem unja,
s rólam másképp nem álmodozhatol,

csak hogy nagyon szeretsz. Nincs más viszonylat,
fogcsikorgatva vagyok rá tanú,
s elképzelni sem tudok én már jobbat,
és örömömben is már szűkszavú
lettem, hallgatok csak s tűnődve nézem:
fejem fölé az ég, közönnyel áld,
küldi a tél hangáraiból, kéken
villogva, a fagy fémszárnyú raját.

Én nem hadakozhatok már más módon,
érted se, csak sorsommal (pillanat
sugallta harcok kis cselét megoldom),
hozom kiéheztetett ifjúságomat,
mely országot, álmot hódítani indult,
s az örömért a szívednél kiköt -
felkönyökölve nézem éjbe fordult
hajad homlokod félholdja fölött.
CSUKÁS ISTVÁN - Elmúlás ellen babérlevelet (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:09:03
Elmúlás ellen babérlevelet morzsolok,
jön a kutyám, tüsszögve megszagolja,
gyanakodva néz: játék vagy kitolás?
Úgy dönt, hogy játék, mert győz benne
a szeretet, mindig győz, hogy majdnem
elszégyellem magam, s játszom a kedvéért:
bekapom a babérlevelet s elrágom
fintorogva, s hozzá képzelem a bablevest,
adok neki is a levélből, kiköpi s nem
képzel hozzá semmit, végül is egy kutya,
s fogalma sincs az elmúlásról, homályosan
érzi, hogy elborult az arcom, az elmém,
hozza a labdát s vigyorogva döfködi
a térdem: ezt játsszuk! Majd szinte körbe-
mutat a kertben: a nyarat játsszuk
vagy együk meg a vízcsapnál fürdőző rigókat
vagy a szomszédban szőrt meresztő macskákat
vagy a kerítésre tekeredő virágokat!
Rábólintok, helyes, játsszuk azt, hogy élünk!
Emily Bronte - Nem érhet kétségbeesés (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:08:36
Nem érhet kétségbeesés,
míg csillag gyúl az éjben,
míg harmatos az alkony és
reggel arany nap ég fenn.

Kétség nem győzhet rajtad itt,
hulljon bár könnyek árja:
akit szerettél nincs-e mind
veled, szívedbe zárva?

Sírsz, mint más. Kínod sóhaját
kettőzi szél nyögése,
s bús tél hint sápadt zúzmarát
az őszi holt levélre.

Mégis száz friss virág virul:
sorsod a sorsuk, hidd el.
Menj hát tovább. Járj szótlanul,
de soha megtört szívvel.
Csukás István - Gyerekarcom visszanéz rám (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:07:56
Gyerekarcom visszanéz rám a tükörből,
nem tudok mit kezdeni vele, de azért
próbálkozom: rávigyorgok, kacsintok, semmi,
mintha jég mögül nézne rám, elég hűvösen,
ahogy grimaszolok és idétlenkedek egyre
fáradtabban, elszálló hittel, öregedő bohóc,
hogy kicsaljak legalább egy irgalmas mosolyt,
egy rezzenést, egy rebbenést, valami kis fényt,
onnan, honnan, kitől, kinek, lehunyom
a szemem, lassan felnyitom: eltűnt, s eltüntem
én is, csak a tükör, csak a tükör.
Csukás István - Mint rezgő húr (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:07:34
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
mint érzékeny műszer jelez földszínéig
felvirágzó ércet: érzékeim feléd
hajolnak, szelíd törvények igézik.

Motoz az ujjam: érzi a hajadat még;
tükrök közt vergődő fény: szemem szemed foglya,
ráégettél már s téged lát mindenben,
s a világot újra bűvkörébe fogja.

Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek,
s mint rezgő húr, őrzi a pendítő ujjat.
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
s a megtért világot, a szebbet, az újat.
Ács Károly - Májusi szólam (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:07:11
Barátaim, legyünk ma mások!
Legyünk kora kapunyílások,
pattanó pántok, lehulló rácsok,
bármilyen furcsa: legyünk virágok!

Az ám: virágok! Önfeledt kelyhek,
amint lassan csordultig telnek.
Azok: virágok! Egy szál lehelet,
foszló szirmú füst, lágy földi felleg...

Virágok reggel: kacagó harmat,
virágok délben: kibomló hajzat,
virágok este: elnémult ajkak,
virágok éjjel: éppen csak vannak.

Virág-emberek, ember-virágok,
sohasemvolt világra várók,
mi hódítjuk meg a világot -
barátaim, ne legyünk mások!
Emily Bronte - A remény (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:06:31
Félénken szállt a Remény,
leült kalitkám elé,
s mint egy önző szivű lény,
sorsom dőltét figyelé.

Irgalmatlan volt, ha félt:
rács közt egy zord téli nap
kilestem rá, s ő fejét
félrefordította csak!

Hamis, önző volt valóban,
béke! súgta harc hevén,
énekelt, midőn zokogtam,
s elhallgatott, ha lestem én.

Hamis volt s kérlelhetetlen,
amidőn már csupa rom
volt a vágyam, vert a kedvem,
s sírt a Bú is sorsomon:

a Remény - bár vad kínomra
balzsam lett volna szava -
égbe szállt szárnyát kibontva,
s nem láttam többé soha!

/Ford.: Tótfalusi István/
(saját vers) - Végre nyáron (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-29 07:05:50
Végre nyáron együtt
töltünk és
nem vagyunk
külön!
(saját vers)
(saját vers) - Nyár (Beküldő: RÉKA)
2015-06-29 07:05:19
Nyár van,
Párommal vagyok,
szeretem őt
és nem hagyom el!
(saját vers)
(saját vers) - Végre itt (Beküldő: RÉKA)
2015-06-29 07:04:47
Végre itt a nyár,
jó idő és
veled töltöm!!!
IMÁDLAK!
(saját vers)
(saját vers) - Nyaralni (Beküldő: RÉKA)
2015-06-29 07:04:16
Nyaralni megyek
veled,hogy
végre együtt
leszünk!!!
(saját vers)
(saját vers) - Nem megyek (Beküldő: RÉKA)
2015-06-29 07:03:37
Nem megyek
és szeretlek
ÖRÖKRE!!!
Picim!
(saját vers)
(saját vers) - Nem hagylak (Beküldő: RÉKA)
2015-06-29 07:03:09
Nem hagylak,
nem megyek el
és örökre
együtt leszünk!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig csak (Beküldő: RÉKA)
2015-06-29 07:02:49
Mindig csak Te
vagy és
IMÁDLAK!
(saját vers)
(saját vers) - Boldog (Beküldő: RÉKA)
2015-06-29 07:02:30
Boldog leszek,
vidám és
szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Végre (Beküldő: RÉKA)
2015-06-29 07:02:10
Végre összeházasodtunk
és boldogok
leszünk
örökre!
(saját vers)