Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Vészi Endre - Májusi párbeszéd (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-03 09:29:12
- Hallod-e kedves, gyönyörű az est...
- Az eső ismét permetezni kezd...

- Az esti utca, nézd csak, ugye szép...
- Amerre lépünk, hogy tolong a nép...

- Ó, kedves, figyeld, szívem úgy dobog...
- Tavasszal ilyenek az asszonyok,

- Szeretnék szállni, repülni veled...
- Az autóbuszon sincs ülőhelyed,

- Érzed, ó, érzed ezt a földszagot?
- Ne haragudj, kicsit fáradt vagyok.

- Ó, kedves, mondanom kell valamit...
- Az autó reflektora hogy vakít!

- A szívem alatt már mozogni kezd...
- Hát mondjad , kedves... Milyen szép az est!
Tandori Dezső - Elenged... (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-03 09:28:01
Elenged, és érintései tűnt
nyomaiból mégegyszer megteremt:
úgy, ahogyan az ő számára megszűnsz.
Mintha egy gyümölcs húsa zsugorodna,
elhúzódva a héjtól, befelé.

Mije maradhatsz? annak, ami már
nem is a rajtad át való menekvést,
de a legbelső pontot keresi
ami belőled még elérhető,
hol sugározni kezdhet, mert egyetlen,
s csak önmagához ér, ami övé

Égbolt kerül közéd s közé. De ha
nem az ő égbolton túlija
maradsz még így is, mi vagy? ahol a
nem-mulás szive hirtelen
kihagy? anyaghiba? miben?
Tandori Dezső - Személy (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-03 09:26:50
El kell felejtenem,
hogy nem vagyunk sehol
s legalább Rólad
azt kell hinnem,
hogy itt vagy.

Mintha magam helyett
Téged hagynálak el
aztán megbánva mégis
helyetted magamat.
Tandori Dezső - Most már egy szűk (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-03 09:25:39
Most már egy szűk nap sincs hátra -
s kimehetek a világba.
Ha csak a világra vágytam -
miután úgy elkivántam.

Elkivánom és kivánom -
ez világod,. ez világom.
Kinti átok, benti átok -
kint és bent is: csak világok.

Sehol nincs túl, semmin sincs túl -
az ember csak nekiindul.
Hülye esze, lusta lába -
szorgoskodik a világba.

Nem is oly túl szorgoskodik -
nyűvödik csak, unatkozik.
Ha nem lenne benti átok,
nem kérnél kinti világot.

Rájöttél rég: egy a kettő,
se kint, se bent nem a kellő.
Francba küldöd, nem kelendő,
szűköl, szűkül, mégis eljő.

Véget ér a hármas ünnep, elmehetsz,
jó lenne, ha lenne ,,vissza se jöhetsz".
Jó lenne, ha nem lenne az ,,elmehetsz",
nem lenne mihez se ,,vissza se jöhetsz".
Lamartine - Az ősz (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-03 09:24:19
Üdvözlégy maradék zöld koronádban, erdő!
Üdvözlégy, sárguló lomb a dúlt pázsiton!
Utolsó szép napok! A természet kesergő
gyászát testvérien keresi bánatom.

Álmodozva rovom a magányos, kis ösvényt:
jólesik látni a fény végső sugarát,
e sápadó napot, mely csak gyengén s időnként
nyilaz lábam elé a sötét fákon át.

Igen, amikor már így haldoklik az élet,
fátyolos szemei még jobban vonzanak:
barát búcsúja ez, mosoly ez , lepecsételt
ajkakról még felénk nevető pillanat.

Így, minden láthatárt már-már elhagyni készen
és siratva, hogy úgy szűnik múlt és remény,
még visszafordulok és sóvárogva nézem
sok kincsét, mely soha nem lehetett enyém.

Föld, Nap, s te, völgy, világ, óh, édes, drága élet,
könnyem kicsordul a sír szélén értetek:
mily gyönyörű a nap a haldokló szemének!
Mily illatos a szél, mily tiszták az egek!

Óh, hogy üríteném most fenékig a kelyhet,
melybe nektárt s epét kevert egy égi kéz:
ha adhatta sötét italát életemnek,
ki tudja, tán maradt alján egy csöppnyi méz!

Tán még várt volna, tán várt is a visszatérő
boldogság, melynek a reménye elveszett!
S akadt volna talán egy megértést ígérő
lélek a sok között, akit nem ismerek!...

Illatát a virág a szélnek adva hull le:
fénynek, életnek ily búcsúszóval felel:
Meghalok!...- S mikor ő, én is, végsőt lehelve,
zengő és bánatos sóhajban múlok el.

/Ford.: Szabó Lőrinc/
Lamartine - A TÓ (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-03 09:23:03
Így mindig, új meg új partok felé vetődve,
az örök éjen át sodródva szüntelen,
soha nem vethetünk az óceán időbe
horgonyt egy percre sem?

Ó drága tó! az év el sem telt még egészen;
azt hittük, partodon láthatjuk őt hamar;
s most nézd! magányosan merengek itt a bércen,
hol ő pihent tavaly.

Így zúgtál akkor is mély szirtjeid tövében,
megtépett mellükön így porlott szét az ár,
s tajtékod könnyei így peregtek a szélben,
áldott lábainál.

Őrzöd-e még az est emlékét? Szállt a csónak,
s a messzi ég alatt nem zengett zene más,
csupán a dallamos hab énekébe olvadt
evezőcsobogás.

S akkor, váratlanul, egy földöntúli dal szól,
s az ámult ormokon vele zsong az Echó;
a hullám is figyel, s az édes, édes ajkról
így rebben föl a szó:

"Állj meg idő, ne szállj! s ti nyájas arcu órák,
ó, ti se múljatok!
Hadd ontsák ránk betelt gyönyörünk dús adóját
e tündöklő napok!

Annyit emészt a kín, vak gyötrelmében annyi
nyomorult szív remeg:
azokkal fussatok, de hagyjátok vigadni
a boldog lelkeket.

Csak pillanatokért könyörgök, és hiába.
Száll az idő velünk.
Suhanj lassabban, éj! - szólok, s a hajnal árnya
széttépi éjjelünk.

Hát ringass, szerelem! múló perc, tölts be minden
mámorral, míg vagyunk!
Embernek rév, a gyors időnek partja nincsen,
elszáll, s mi meghalunk!"

Sóvár idő, felelj! gyönyörünk lobogása,
midőn elöntenek a mámor habjai,
épp úgy enyészhet el, épp úgy zuhan homályba,
mint a gyász napjai?

Nem óvhat meg a szív, ha csak nyomot belőle?
Örökre elmerült? Egészen elveszett?
Szülőjük, az idő végképpen eltörölte
e boldog perceket?

Öröklét, semmiség, elmúlás: meredélyek,
mivé lesznek, miket elnyeltek, a napok?
Nem adjátok soha vissza nekünk a kéjet,
mit elraboltatok?

Tó tükre! néma szirt! barlangok! erdőségek!
Időtlen élet és újton-új ifjuság:
Ó, Természet! te óvd, te őrizd meg ez éjnek
emlékét legalább.

Ott éljen szüntelen békédben s viharodban,
szép tó, és dombjaid mosolygó hajlatán,
fenyőid éjjelén s tükröd fölött a zordan
függő szirtek fokán.

A zefirben, ha lágy szárnyával tovarebben,
a dalban, mit az ár partjaidon zokog,
s az ezüsthomlokú csillagban, mely vizedben
fehéren imbolyog.

Hogy ha sóhajt a szél, ha nádasok remegnek,
s illattal ittasult balzsamos levegőd,
és minden látomás, minden hang és lehellet
vallja: "Szerettek ők!"

(Rónay György)
(saját vers) - Nagyon (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 19:46:03
Nagyon szerelmes vagyok
és mindig
Te rád
gondolok!!!!
(saját vers)
(saját vers) - Ne (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 19:44:39
Ne felejtsd,hogy
hogy mindig
boldog legyek
veled!
(saját vers)
(saját vers) - Álmodlak (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 19:43:23
Álmodlak Szerelmemet,
hogy boldog
legyek!!!!
IMÁDLAK!
(saját vers)
(saját vers) - Édes Szívem (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 19:42:07
Édes Szívem,
csináld nekem
finomat
Szerelmednek!
Nagyon szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Jó éjt (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 19:40:41
Jó éjt Szívemnek,
nagyon szeretlek
Édes Szívem!
(saját vers)
ZELK ZOLTÁN - MESE HELYETT (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 19:38:54
Két ág közt, mintha tornyon,
áll a varjú a légben,
kővé dermed a szarvas,
agancsának szép rajzát
befutja a hó gőze:
az ősz rozsdás vaspántját
letörte már a tél -
hát fölemeli botját
bátyám, a zöld szakállú,
ki itt él láthatatlan
e törmelék vidéken,
melyet földúl és gyógyít
a négy évszak csatája,
hogy csupa gyolcs és sebhely
milliárd éve már -
én zöld szakállú bátyám
fölemeli botját,
hogy maga köré intse
a kőszarvast, a varjat,
hogy elvezesse őket
a völgybe, ahol az Innen
A Túlnannal határos,
ahol soha se húny ki
a percek rőzselángja -
s e láng fehér füstcsíkja,
nincs felhő más az égen.
ZELK ZOLTÁN - HÁNY EZER ÉV? (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 19:36:38
Hol a házad, öregember,
hol a párod,
hol a házad, a kerted,
hol a párod?

Hol a fiad, hol a lányod?
unokáid,
hol az udvar, hol futkosnak
unokáid?

Hol a kapu, hol az ablak,
hol a reggel,
ki néz utánad ha útnak
indulsz reggel?

Hol az asztal, hol a lámpa,
hol az este,
hol a csillag, amit anyád
gyújtott este?

Hány ezer év ez a hatvan
meg az árnya? -
tavaly hón a tavalyi
varjak árnya.
Zelk Zoltán: - Téli fák (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 19:35:17
Nem fáztok, ti téli fák,
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye téli fák,
ez aztán a furcsaság:
hideg télben levetkőztök,
nyáron viseltek ruhát!
ZELK ZOLTÁN - HOGYAN MONDJAM EL? (Beküldő: VENDÉG)
2015-07-02 19:34:09
Amikor árnyam visszafordult,
mert miért is jönne velem tovább,
amikor iszonyú robajjal
lehullt egy dérszilánk,
amikor hátranézve láttam
az ág hegyén fölnyársalt árnyam
s Irén didergő alakját -
hogy mondjam el hólepte szájjal
azt a hólepte éjszakát?
(saját vers) - Holnap reggel (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 19:32:55
Holnap reggel
úgy kellek fel,
mintha Te veled
lennék!
(saját vers)
(saját vers) - Jó éjt (Beküldő: RÉKA)
2015-07-02 19:31:32
Jó éjt és
álmodom veled
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Édes Párom (Beküldő: mama)
2015-07-02 19:29:14
Édes Párom,
ma estére
várlak Hozzám
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Páromra (Beküldő: mama)
2015-07-02 19:25:03
Páromra választom
meg Férjemnek,
hogy legyek
boldog!
(saját vers)
(saját vers) - Vágyom a Páromra (Beküldő: mama)
2015-07-02 19:23:51
Vágyom a Páromra,
hogy szeressen
Örökre!
(saját vers)