Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Soha nem (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:09:18
Soha nem felejtem
el Téged
örökre
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Ha együtt (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:08:56
Ha együtt lettünk
volna,
én boldog lennék!
Szeretlek!!
(saját vers)
(saját vers) - Sajnálom (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:08:25
Sajnálom,hogy
már nem vagyok
együtt!
(saját vers)
(saját vers) - Fáj (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:07:58
Fáj,hogy már nem
leszek többé
neked!
(saját vers)
(saját vers) - Fáj (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:07:40
Fáj a szívem,
hogy nem
tudok nélküled
lenni!
(saját vers)
(saját vers) - Ne (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:07:15
Ne
hagyj örökre
engem!
(saját vers)
(saját vers) - Várlak (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:06:46
Várlak örökre,
még nem jössz,
imádlak!
(saját vers)
(saját vers) - Édesemnek (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:06:18
Édesemnek kívánom,
hogy többet
legyünk!
(saját vers)
(saját vers) - Boldogságomat (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:05:48
Boldogságomat neked
köszönhetem
Drágám!
(saját vers)
(saját vers) - Boldog nő vagyok (Beküldő: mama)
2015-06-20 12:05:16
Boldog nő vagyok,
amióta kapcsolatom
van!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretnék (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 12:04:52
Szeretnék boldog
lenni Párommal
örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Drága (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 12:04:26
Drága Páromnak
kívánom,hogy
légy mindig
boldog!
(saját vers)
(saját vers) - S (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 12:04:00
Szép vagy,ha
mindig légy
csinos!
(saját vers)
Babits Mihály - AZ ELŐKELŐ TÉL (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 12:03:15
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!

S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szivét.

Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csufolva néznek
a karácsonyi csillagok.
Babits Mihály - A SZÖKEVÉNY SZERELEM (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 12:02:43
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?

Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyujtott,
meggyujtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.

Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.

Nem is két fa, két olajkut
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.

A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.

Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?

Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen

s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem.
Babits Mihály - Borús nap; de kezd már kiderül (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 12:02:02
Veranda. Zord nyár. Borzas fák a réveteg
függönyön át... Mit csóváljátok fejeteket
mogorva fák?
Holnapra újra szép idő lesz. Akkor én
közétek állok... Várjatok, izgága vén
tépett királyok!
Palotátok lámpása meggyullad megint,
Fényben álltok, és fejeteken meg sem ing
koronátok.
Lábatoknál táncol a könnyü bajadér,
mord basa-fák! selyem kendőben a ledér,
vörös virág,
akit lengve a kerti ágyás szőnyegén
gyerek-szemmel tegnap egész nap néztem én
kedvesemmel...
Vigyázz, virág: el ne szórd könnyű keszkenőd
a szélbe kint; - hogy holnap kedvesem előtt
szép légy megint!
Kedvesem hallod? künn egy kis madárka szól.
Ő okosabb! ő nem rosszkedvü, tudja jól,
hogy jő a nap.
Nyughassatok, fák! itt a piktor, festi már
ecsete kékre a nagy kupolát: sugár
feccsen az égre...
Babits Mihály - Esti megérkezés (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 12:01:10
Az esti sötét
halk mezei lelkét
a mohó kilométerek
bús messzibe nyelték.
Kocsim ablakait most
veri a fény,
két sorban a lámpák
jönnek elém.
Tépett takaró lett
már a sötétből;
csak az ég, a nagy ég
fut velem a rétről;
kiejtik az utcán
a csönd mezei
csokrát a kiránduló
fáradt kezei.
De harsan a lángok
lármája, a lámpák
csilláma szemembe
csengeti lángját.
Máshol az éjszaka
csendje halálos:
itt villan a villany
és villog a város.
Idelenn a város
villanya villog,
de fenn a nagy ég
száz csillaga csillog:
a villany a földi,
a csillag az égi,
a villany az új,
a csillag a régi.
Babits Mihály - Józanság (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 12:00:36
Alszol mellettem. Repkedő szemed
kék madarát, két fürge madarát
kalitba csuktad.
Korholva nézem bolond lelkemet:
elhagy, és föl-le kémli vonalát
egy furcsa útnak.
Jer vissza, lelkem, nem való tehozzád
a bizonytalan ösvény messze hosszát
bódulva bolygani!
Elég volt járni, elég volt keresni,
két oldalt lándsás kapukon belesni,
záporral csorgani.
Száraz tetőnk alá ma behuzódva
az ablakon berémlő vert bozótba
új bajra ki ne szökj...
Lélek les ott künn lelket, mint a kobra,
s a gyűlölségek száz Medúza-szobra
mered a lomb között.
Óh, előrefutós meg visszatérős
lelkem, drága kis ebecském, be félős,
hogy nyomod ottveszik,
ha nem von vissza a szent vágy, a jó láz,
mint bölcs szimat, mint erős, ritka póráz,
az alvó kedvesig...
Babits Mihály - Őszinteség (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 12:00:01
Őszinteség... Óh hogyha a szív
oly tiszta lenne, mint hegyi víz,
könnyű, mint vers, ami rímre megy,
és egyszerü, mint az egyszeregy!...
Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.
Tán zöld bozót, gazos labirint,
talán csupa kőfal kacskaring;
mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
mily szörnyeteg lakik és henyél?
A szó ott tévedez, elmarad...
Fond, Ariadném, szent fonalad,
és ahová sem igen, se nem,
tán elvezet majd a szerelem.
Hogyan mutassa a föld magát,
ha az ég nem küld feléje sugárt?
Fa vagyok, lábam a sárba tapad,
de karjaimat már vonja a nap...
Babits Mihály - Könnyű dalt szeretnék irni a k (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-20 11:59:32
Hol vannak a régi könnyü dalok,
Szalagok, volant, csokor, fodor
lengése hajad lengéseihez
és ékszerednek fénye szemed
villogásához: durva dísz.
Táncod méltó, hogy utána dalok
szalagja lobogjon, tíz meg tíz.
Hol vannak a régi könnyü dalok
fürtödbe fonni, ruhád köré
csokrozni, fényleni homlokodon
és rímek forró csókjaival
körüllehelni, hogy ne fázz,
hogy melegítsen csók a hideg
évszázakon át is, száz meg száz?
Hol vannak a régi könnyü dalok,
Tán a szél vitte el őket, a szél,
mint virágpelyhet, a gaz közé,
vagy a villám lobbantotta föl,
mely oly sűrűn gyúlt s oly közel!
Vagy súllyá itta szárnyaikat
a könny, a könny, ezer meg ezer!
Hol vannak a régi könnyü dalok?
Óh, könnyesek ők már és nehezek
s mind mélyen a lélek sejtjeibe
szívódva, némán él s vele hal:
nem lobogó, nem villanó -
lásd, lelkem könnyes sejtje dalol
téged, millió meg millió!