Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Kedvesem (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 08:03:33
Kedvesemet imádom,
ezért megnősülök!
IMÁDLAK!
(saját vers)
(saját vers) - Feleséggel (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 08:02:53
Feleséggel
csodaszép
az élet!
(saját vers)
(saját vers) - Minden férfi (Beküldő: RÉKA)
2015-06-11 08:02:29
Minden férfi imádja
a romantikát,
szenvedélyt!
(saját vers)
(saját vers) - Elbúcsúztam Tőled (Beküldő: RÉKA)
2015-06-11 08:01:48
Elbúcsúztam Tőled,
hogy már többé
nem vagy velem!
(saját vers)
(saját vers) - Az én Kedvesem (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 08:01:18
Az én Kedvesem
elbúcsúzott,
már nem látom
többé!
(saját vers)
(saját vers) - Babám (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 08:00:46
Babám csókja
olyan édes,
mintha tiszta
cukor volna!
(saját vers)
Csokonai Vitéz Mihály - Lillához (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:59:42
Lillám! elég csak egy szó
Annak kitételére,
Hogy téged én szeretlek.
De minden íge és nyelv,
Minden poéta-festés,
Szép elme s érező szív
Elégtelen, csekély, szűk,
Hogy voltaképp kitégyem,
Téged miért szeretlek.
Csokonai Vitéz Mihály - Köszöntő (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:59:14
Láncba fűzni most szeretném
Én a jázmint s violát,
Hogy velek megtisztelhetném
Ezt a lelkem-várta mát.
Szép Lilim! halmos mellyedre
Rózsazáport hintenék;
Haj, Lilim: hószín öledre
A piros mint illenék!
Jaj, de most a tél csatázik
S véle a szél és a jég,
Minden fagy most, minden fázik,
Csak szerelmünk lángja ég.
A te szádon a tavasznak
Százszorszépe nyíl, virít;
Ah! az én orcáim asznak,
Engem a nyár süt, pirít.
Eszerént mi bőjthavában
Ollyal kedveskedhetünk,
Amit csak tavasz javában
S nyár felé szemlélhetünk:
Add nekem te két orcádnak
Kellemes virágait,
Én ajánlom bíbor szádnak
Szám hevűlő csókjait.
Óh, engedd meg, hogy meghintsem
Vélek orcád két felét,
Hogy velek köszöntsem, kincsem!
Szép nevednek reggelét.
Ötven versbe ötven szókkal
Annyi érzés bé nem fér,
Mint egy csókba: hát egy csókkal
Száz köszöntő fel nem ér.
Én azért hív tisztelésem
Íly ritmusba foglalom,
Té's, ha tetszik, idvezlésem
Így fogadd el, angyalom.
Csokonai Vitéz Mihály - Lillához távollétemben (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:58:31
Lilim! csoport öröm között
Tőltöm most éltemet.
Szívembe bú nem kőltözött,
Nem rág az engemet.
Sem könnyeket nem hullatok,
Sem nem sohajtok, jajgatok.
A szent barátság csillaga
Egemre felderűlt,
A tiszta boldogság maga
Felkent fejemre űlt:
De kedvem egybe sem lelem,
Mert nincs az én Lillám velem.
Ha nincs az én Lilim velem:
Mi nékem a világ!
Sokszor magamban képzelem,
Hogy a halál kivág.
Az élet édessége mi?
Mit érsz, öröm? ha nincs Lili.
A szem, fül és egyéb tagok
Múlathatnak talám:
Igen, de szív nélkűl magok
Gyarlón örűlnek ám.
Tudod pedig, szép rózsaszál!
Szívem csupán tenálad áll.
Te bírod, óh tudod magad,
Szép Lilla! szívemet:
Azért te is helyette add
Cserébe szívedet.
Enyím maradjon semmi sem,
Csak a tiédet add nekem.
De mit könyörgök íly nagyon
Galambi szívedért?
Úgy-é, hogy az nálam vagyon
Cserébe szívemért?
Nohát, ha megvan, ami kén':
Többé nem is terhellek én. -
Ha már enyím az, akié
Vagyok, szólj, Cipria!
Olyan szerencsés több van-é?
Van-é? s ha van, ki a'?
Nincs, Cipri, nincs... De kémlel itt
Nehány irígy - csitt, Cipri, csitt!
Ne szólj te erről senkinek,
Mi nem szólunk, mi se;
Hogy a világ irígyinek
Vakúljon a szeme.
Mi majd, ha boldog célt lelünk,
Tenéked oltárt szentelünk.
Én téji versbe foglalom
Érzékeny éneked,
S mellettem e szép angyalom
Hárfázni fog neked:
Így kötnek öszve új csomók,
S mi lesz Lilim jutalma? - Csók!
Csokonai Vitéz Mihály - Ajánló csók (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:57:03
Rozáliám! te raktál
Arcúlatomra csókot.
Rozáliám! te raktál
E verseimbe csókot,
Teáltalad poétát
Tett énbelőlem a csók:
Légyen tehát tenéked
Szentelve e csomó csók.
Ha téged én, galambom,
Tisztellek ennyi csókkal:
Tisztelj te is, galambom,
Engem meg ennyi csókkal!
S meg ötvenennyi csókkal!
Csokonai Vitéz Mihály - Az esztendő négy szakasza (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:56:34
Tavasz virít, s száz rózsa nő
Orcádnak Édenében,
S szemed kerűletében
Május mosolygó napja jő.
Nyár van nekem, s halálra fő
Szívem tüzes hevében,
Mert Ámor ég egében,
S caniculát tett benne ő.
Ősz űl setét orcámba, és
Sok búja fellegével
Özönnyi könnyzáporral és
Tél szállt fagyos jegével
Szívedbe, s abba semmi rés
Nem ég Ámor tüzével.
Csokonai Vitéz Mihály - Szerelmes fogadás (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:56:11
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
Kedvedet!
Mért remegsz szerelmesedtől?
Ah, ki ijjesztett el ettől
Tégedet?
Drága kincsem! csak te bírod
Szívemet,
Míg örökre puszta sírod
Eltemet.
Addig is, míg csak lehellek,
Tégedet forrón öllelek,
Hívemet.
Csak te is hívedre nézzél
Kedvesen,
Csókra új csókot tetézzél
Szívesen.
Így lehet hívségbe lennünk,
Karjainkon megpihennünk
Csendesen!
Jer, tekintsd meg e virágos
Kerteket,
Hol bocsát a hold világos
Színeket.
Csókjaink közt egybefolyjunk,
Új szerelmünkről danoljunk
Verseket.
Csokonai Vitéz Mihály - Dafnis hajnalkor (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:55:34
Szép hajnal! emeld fel főldünk felett
Az egek alatt tündöklő szent fáklyádat;
Bársonyban idvezli majd napkelet
Az aranyozott felhők közt szűz orcádat.
A madarak koncertjei tisztelnek már,
Sok fatetőn éneklő fülemüle rád vár.
Jer, vedd el fényeddel
A még iszonyú égnek gyászruháját,
Hogy messze szélessze
A mord éj fekete homályát! -
Felkél a rózsákból, s illatozva
Emeli zefir nektárral tőlt szárnyait,
Harmatos csókokkal játszadozva
Csipegeti fel még alvó kis társait.
Már susog a fáknak tetején kerengvén,
Majd piperés rétünknek kebelibe lengvén.
Szárnyra kél a víznél
A több zefirek nyájas kisded rajja,
A nedves vőlgy kedves
Szaggal tőlt liliomit nyalja.
Rajta, kis szellőcskék! szedegessetek
Violaszagot szárnyatok bársonyára,
Míg Chlóém fel nem kél, siessetek
Vele pihenő mellyére s szácskájára.
Míg aluszik, játszodjatok édesemmel,
Majd ereit csiklandozzátok - fel;
Akkor súgjátok meg,
Hogy hajnal előtt Dafnis már pihegett,
Sóhajtván szép nevét
Itt e kis patak ere megett!
Csokonai Vitéz Mihály - Chloé Dafnishoz (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:55:09
Menjetek, kis szellők! menjetek,
Lelkem is Dafnishoz megy veletek,
Mondjátok: hogy Chloé már hevűl,
A Dafnis tüzétől ég merevűl.
A szerelem szívem rejtekibe dong,
A keserű-édes mézbe zsibong,
Melyet szád rózsáiról szedett;
Ah! kár! hogy fúlánkkal mérgesedett!
Tele már szerelemrajjal mellyem,
Sok ezer fiait hogy neveljem? -
De hogy elaltassam sok fiát,
Jer, Dafnis! hints rájok ambróziát:
Csókjaid harmatján mind elűl,
Lassan zsibongó álomba merűl. -
Így emelem vígan fel karomat;
Így ölelem kedves Dafnisomat;
Így lelkedbe ontom lelkemet,
Életedbe öntöm éltemet;
Hadd nyíljon ága száz új bimbókkal,
Pirúljon muskatály ízű csókkal:
Majd közte az öszvenőtt ágaknak
Fészket a szerelmek madarai raknak.
Csokonai Vitéz Mihály - Szerelmes panaszok (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:54:39
Óh, Vénus terhes igája,
Hogy kell magam adnom alája.
Nyakamat vas lánca szorítja,
Szívem siralomba borítja.
Nem nyughatom és csak epesztem
Magamat könnyeknek eresztem.
Éjjel szememet le se zárván,
Siratom bal sorsomat árván.
Mint a szomorú egek éjjel
Sírnak mezeinkre le széjjel,
Hogy a nap súgári nem égnek
Tetején a csillagos égnek.
Sírok, zokogok keseregvén,
Könnyem mellyemre peregvén.
Mint gerlice párja tavasszal,
Nyögök itt sok ezernyi panasszal.
Egek! óh egyedűl tireátok
Kérést panaszolva bocsátok.
Jaj! enyhítsétek emésztő
Tüzemet, mert már megemészt ő.
Sok ezer búk terhelik éltem.
Egyet másikra cseréltem.
Nincs vége az aggodalomnak,
A bánatok annyira nyomnak.
Szánjátok, egek! nyavalyámat,
Könnyebbítsétek igámat.
Enyhítsetek állapotomban,
Én tömjént gyújtok azonban.
Óh, mézzel elegy keserűség,
Kínnal teljes gyönyörűség!
Óh, Vénus terhes igája!
Hogy kell nyakam adnom alája.
Csokonai Vitéz Mihály - Az emésztő tűz (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:53:59
Az égető kutyácska
A zőld mezőt aszalta,
S alatta Flóra hímes
Virági haldokoltak;
Fonnyadtak a ligetnek
Zőldségi megkonyúlva:
A főld egész határi
Alélva bágyadának.
Énbennem is van egy tűz,
Mondják, hogy az Cupídó;
Én nem tudom, ki légyen,
Nem esmerem nevéről;
Elég, hogy ég melyemben
S olvasztja nagy tüzével:
Szemlátomást betegszem
És már alig lehellek.
Tegnap leszálla csendes
Cseppekkel egy esőcske,
Megáztatá az erdőt
És a mezőt vizével:
S ím, a beteg virágok
Mindjárt feléledének,
S a hervadó levélkék
Új életet kapának. -
Óh, vajha énreám is,
Az én alélt fejemre
Egy ilyen éltető víz
Hűs cseppje harmatozna!
Csokonai Vitéz Mihály - Az éj és a csillagok (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:53:24
Régi víg kedvem szép horizonja
Szürkűl borzasztó setétségre,
Egy komor éj mord gyászát rávonja,
S régi napom nem derűl égre.
Kedvesem szép szemei vesztemet
Vígasztalni fogják magok:
Óh, hát fényesítsétek éjemet
Ti, egy pár halandó csillagok!
Csokonai Vitéz Mihály - A szerelmes szemek (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:52:51
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem érzed-é, miként zsibong a vak
Ámor rajja szemed körűl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl.
Én látom azt! - Szácskád rózsájában
Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában
Küszködik annyi Ámorral!
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repűle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
Hallod? mint dobog a lába!
Csokonai Vitéz Mihály - A rövid nap s hosszú éj (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:52:07
A nap megint leszálla,
Elvégezé futását;
Sátort az éj csinála,
Fonván setét lakását.
Így múlik életünk el,
Mely most ragyog körűlünk,
És végre mindenünkkel
Gyász éjszakába dűlünk.
Az éj komor homálya
Ismét ki tud derűlni,
Mihelyt az ég királya
Keletre fog kerűlni.
De óh, ha a mi fényünk
Már egyszer éjjelen jár,
Nincsen tovább reményünk
Felvirradás felől már.
Míg hát az ég kinyitja
Örömre hajnalunkat,
S az éj be nem borítja
Örökre víg napunkat:
Éljünk, barátim, e szép
Kies világ ölébe,
Mert majd az éjjel itt lép
S borít setét ködébe.
Csokonai Vitéz Mihály - Esdeklés (Beküldő: VENDÉG)
2015-06-11 07:51:09
Csendesítsed szíved háborúját,
Oszlasd széjjel ingerlő gyanúját,
Mert ez bokrosítja,
Fellegként borítja
Mindkettőnknek búját.
Oszlass széjjel minden kétességet,
Nem találhatsz bennem színességet.
Holtig fog szeretni,
Aki még tettetni
Nem tud szívességet.
Kincsem! érted mindent megtagadtam,
Szívemet már csak tenéked adtam.
És ezt főldre s égre
És minden szentségre
Sokszor felfogadtam.
Oly erősen szívemen visellek,
Hogy csupán csak éretted lehellek,
Sokszor még mostan is,
Csendes álmomban is
Csókollak s öllelek.
Nem lehet hát itt gyanús az elme,
Látod, hogy hív kedvesed szerelme.
Látja ezt az ég is:
Mért hideg hát mégis
Szívednek kegyelme?
Adj kegyelmes választ hív rabodnak,
Mondd: Szeretlek! s így csupán szavadnak
Bétőltője lészek
És mindent megtészek,
Ami kell magadnak.
Így kötözzön öszve Ámor minket,
Balzsamozván sebhedt szíveinket,
Élesztgesse csókkal
S több szerelmes szókkal
Esküvéseinket.