Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Radnóti Miklós - ALKONYI ELÉGIA (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-24 08:21:09
Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.
A nap zaja elúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.
Régi halottaimnak húsa fű,
fű és virág s mindenhol meglelem;
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.
Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
előgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.
Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.
1936
Radnóti Miklós - ESTE A KERTBEN (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-24 08:20:41
Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz szinén és utána
rögtön elfelejt.
Már éjszakára ágyazott a kert,
az álmos sok bogár virágba bútt
s a hetyke tulipán álldigálva
ágyán, elaludt.
Könnyen lépek hát s arra gondolok,
hogy asszonyomnak nyakán a konty tán
olyan, mint szusszanó arany pont egy
boldog vers után.
S mondom a verset; törekedik már
s úgy hangosodik szájamon, mint hű
lehellet csók után és mint avar
között az új fű.
S verssel térek a házba, ahonnan
az asszony fut elém és hordja hó
nyakán a kontyot, mely ha kibomlik,
arany lobogó.
1934
Radnóti Miklós - VIHAR ELŐTT (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-24 08:20:04
Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért
ifjú asszony alszik, mögötted szakállas
haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért
s kár világodért, mit enmagad kapartál
tíz kemény körömmel életed köré, míg
körötted körbe-körbe lengett a halál
és íme újra leng! s lepotyognak a kert
fészkei rémülten a fák tetejéről
s minden összetörik! figyeld az eget, mert
villámlás rengeti már s cibálja a szép
kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és
sírva sirdogál most az alvó férfinép;
hogy álmára fú a szél, forog; dörmög és
fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz
míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,
mert takaros csata készül itt, a cifra
szél beszél felőle fennen és a felleg;
jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.
1934
Radnóti Miklós - FÉRFINAPLÓ (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-24 08:19:24
Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!
Mondják, hogy virrad a gödrök
alján, füvek alatt csillogva
lesnek a tücskök s napitta
pocsolyák helye lelkesedik
döngölő léptek után!
Talán vihar jön, mert
simul halasodva a borz víz,
széttette a csönd lábát
az út fölött és harcos
zajokkal készül marakodni!
1931
Radnóti Miklós - PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOG (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-24 08:18:58
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz egyedül és ha papot lát
rettenve suttog: csak fű van és fa;
nap, hold, csillagok s állatok vannak
a tarka mezőkön. És elszalad. Por
boldogan porzik a lábanyomán.
Pedig fönn a kertek felé
feszület is látja a csókját és
örömmel hull elé a búzavirág,
mert mindig hiába megcsudálja őt
egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.
Tizennyolc éves és ha nélkülem van,
hallgatva jár, mint erdős partok
közt délidőn jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el a csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.
(saját vers) - Várlak Édesem!!! (Beküldő: RÉKA)
2015-05-23 07:54:27
Várlak Édesem!!!
Gyere hozzám,hogy
szeressünk,
IMÁDLAK ÖRÖKRE!
(saját vers)
(saját vers) - Szeretném (Beküldő: RÉKA)
2015-05-23 07:53:44
Szeretném,ha nem
hagysz egyedül
engem!!!
Szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Egyedül érzem magam (Beküldő: RÉKA)
2015-05-23 07:53:14
Egyedül érzem
magam,hogy
nincs Párom!
(saját vers)
(saját vers) - Esik az eső (Beküldő: RÉKA)
2015-05-23 07:52:47
Esik az eső,
egyedül vagyok,
várlak Téged
Kicsim!
(saját vers)
(saját vers) - Szép vagy (Beküldő: RÉKA)
2015-05-23 07:52:20
Szép vagy és
örökre
IMÁDLAK!
(saját vers)
(saját vers) - Édes Virágom! (Beküldő: isd)
2015-05-23 07:51:54
Édes Virágom!
Nagyon szeretlek
és gyere Kicsim!!!
(saját vers)
(saját vers) - Megemlékezem (Beküldő: mama)
2015-05-23 07:51:27
Megemlékezem a szép
régi időkre,
amikor szerelmes
voltam!
(saját vers)
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: RÉKA)
2015-05-23 07:50:48
Köszönöm,hogy
végre szeretsz..!
Már együtt
lettünk!
Szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Csak a (Beküldő: RÉKA)
2015-05-23 07:50:16
Csak a szerelemre
tudok gondolni...!
IMÁDLAK!
(saját vers)
(saját vers) - Tudod a szerelem (Beküldő: RÉKA)
2015-05-23 07:49:53
Tudod a szerelem
nem lehet
elfelejteni..!
(saját vers)
(saját vers) - Te vagy aki (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-23 07:49:27
Te vagy aki,
nagyon szeretsz,
nem felejted el!
(saját vers)
Ady Endre - AKAROM: TISZTÁN LÁSSATOK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-23 07:48:40
Akarom, hogy szeressetek,
Az érdemem talán kevés:
Akarom, hogy szeressetek.
Ma: bárkinél külömb vagyok,
Holnap: törpülhet érdemem,
Ma bárkinél külömb vagyok.
Holnapután: más jön talán,
Ma: én vagyok a legkülömb,
Holnapután: más jön talán.
Nem várhatok, nem várhatok,
Nem várhatok, mert sietek,
Nem várhatok, nem várhatok.
Akarom, hogy szeressetek,
Akarom, tisztán lássatok,
Akarom, hogy szeressetek.
Ady Endre - VALAMI MÉG KÉSZÜL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-23 07:48:14
Ha szívem bomlott, bús malom
S várok rémes pozdorja-sorsra:
Jön hirtelen egy nyugalom.
Ha így szólok: már mehetek,
Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz,
Ütő vágy éri szivemet.
Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.
Ady Endre - ÍGY SZALADSZ KARJAIMBA (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-23 07:47:01
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Ady Endre - HIÁBA HIDEG A HOLD (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-23 07:46:40
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S szent láz verte az éjszakát,
Melybe két, szép, nyomorult embert
Terelt be a véletlen Idő,
A sokféle Időnek eggye,
Irgalmas, bolond, dús Idő,
Mely asszonyommal összehajtott
S melynek azóta nincs mulása.
Égő sebek az Égen s fázva
Suhog itt a földön a palást,
Suhog utánunk a palást,
Szomoruságunk hosszu palástja,
Éjszínű, királyi mezünk,
Pirosló, bús szerelem-sujtással,
De elöl meztelen csillogunk,
De szabad mellünk kivilágol.
Nincs már Közel és nincs már Távol.
Régi asszony s régi legénye
Úgy suhanunk, úgy simulunk,
Úgy hull reánk a hűs Holdnak fénye,
Úgy borulunk, úgy remegünk
Egymásba, mintha soha-soha
Kettő nem lettünk volna ketten.
Mindig ezt az asszonyt szerettem.
Szájában és szivében voltam
S ő volt a szám s az én szivem,
Mikor ittasan kóboroltam,
Kárhozottan a váradi éjben,
Mikor már eltemettem a trónom,
Pórrá paskolt a suta Sors
És voltam a senkibbnél senkibb.
S akkor volt, amikor ő ment itt,
Hozzám-hajtott, édes némberem
S akkor volt, amikor nagy-ámulva
Tárta ki karját két szakadt
Egy-ember és megint egy lett újra.
És nem is volt ez szerelem,
Csak visszaforrás újra itt,
E választó, bitang Időben.
Kósza időben, kósza nőben
Láttok azóta, ha akartok.
Egy-bennünket cibálva tép
Az egy utcáju Idő, e zsarnok.
Hiába, az asszonyom megőszül,
Hiába, hogy én megkopok,
Hozzánk jártok még irigyelni.
Csillagunk a hideg Hold. Lelni
Se lehet csillagot hidegebbet,
De bennünk ősz hajak, csorba dalok
Szeretnek és forrva szeretnek.
Senki sem érti, mert sohse volt ez
S szomoru palástunk elnyúlva kacag,
De meztelen előnk csillogva az éjben
Eggyen, nagyon, új és új ájulással,
Eggyen, nagyon, örökre összetapad.