Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Szergej Jeszenyin - RÉGI VIDÁM CIMBORÁKAT (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:17:43
Régi vidám cimborákat
ezüst rétet, zúzmarásat
idéz most az árva évek
mélyén búgó gerle-bánat.
Első-hóesést szemelget
emlékeim gyenge csőre.
Emlékezem rég-elzengett
vadlúd-jajra, száncsengőre.
Ablak alatt árnyék karja
rebben lúcfenyők tövében.
Messze a folyókanyarra
vékony füst terül fehéren.
A kaszálón könnyű pára,
meggyvirágos, tiszta nap van.
Parasztnők fű-illatára
emlékezik most is ajkam.
Béke nektek, cserjék, rétek,
hársak, méz-tömjénetekkel!
A mosolyogva-türőnek
tőletek már semmi nem kell.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - RÁDNÉZEK, S SZÍVEM ELSZORUL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:17:04
Rádnézek, s szívem elszorul:
arcod fájdalmak árva tükre.
Rezet csillantó fűz borul
fáradt-egű szeptemberünkre.
Adtad szíved mindenkinek,
jéggé hűltél, míg mást öleltél;
tested most néma és hideg,
lelkedből hűs eső szemerkél.
Már jó így is - szívem szabad,
új örömökre csap merészen;
kettőnknek semmi sem maradt,
csak reves fűzfák sárga őszben.
Én is úgy éltem, szilajon,
csöndes mosolyra én se vártam.
Porfelhős, rövid útamon
milyen sokat botolt a lábam!
Élet, te síró-nevető,
ilyen maradsz már mindörökre!
A kertünk nyirkos temető,
és mintha nyírfacsont zörögne.
Jön a tél hava, kedvesem,
suhan az élet fecskeszárnya!
Virág a télben nem terem,
tudod te, hát ne sírj utána!
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - ÖRÖK VÁNDOR, ELMEGYEK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:16:25
Örök vándor, elmegyek,
sose látlak, szülőházam!
Elég, ha a tó remeg,
kenderföld búsong utánam;
elég, hogyha emleget
buckás rétek vadcsalánja.
Locska csengetyűm nevet,
csillagporos lovam hámja.
Hold lebeg fenn. Kalapod
dobd fel vén deres fejére!
Nem lel hontalan dalod
bölcsőjére, sírhelyére.
Ha az este ránkszakad,
minden útunk hazafordul,
induló szekér nyikordul,
s visz már, félig-árnyakat.
Lám, a nép azt tartja rég:
az eb is, ha végét járja,
magát elvonszolja még
régi gazda udvarára.
Szülőházam, nyiss kaput!
Örök vándor, hazatértem:
ide tér meg minden út.
Könnyet ejt a kender értem.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - NEM SZERETSZ (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:15:32
Nem szeretsz már szánalom sincs benned.
Rútnak látsz? Ó, azt is elhiszem.
Ha nem nézel, szíved még fölenged,
lankadt kezed vállamon pihen.
Szegény csorbaszívű, én tehozzád
se gyöngéd, se durva nem vagyok.
De sok szájra tapadt már meleg szád!
Emlékeznek rád szemek, karok.
Szertemállott árnyak rég az éjben,
s benned is húnyóban már a tűz.
Soknak ültél, tudom, az ölében,
ahogy most az én ölemben ülsz.
Mélyein félig lehúnyt szemednek
egy-egy arc dereng, kísért a múlt.
De hát nagyon magam sem szeretlek,
vesztett szépség csábít, ködbefúlt.
Sors keze? Csak lázas, könnyü játék.
lángok lepketánca, jól tudom.
Találkoztunk? Véletlen ajándék.
Mosolygós-nyugodtan búcsuzom.
Elindulsz majd útadon, s már mégy is
visszacsalni, ami elszaladt.
Ó, csak hamvas lelkeket ne érints!
Hagyd a csók-tudatlan ajkakat!
Egyszer majd, kisutca sötétjében,
másnak hazudsz szenvedélyeket.
Arra kószálok magamban éppen,
s találkozunk újra, meglehet.
Közelebb bújsz társadhoz riadtan,
biccentesz, és fázón megremegsz.
"Jóestét" - csak ennyit mondasz halkan.
"Jóestét, miss" - mondom. S ennyi lesz,
s megyek tovább. Könnyekkel se küzdök.
Hűs nyugalom, ez maradt nekem...
Felszítani ki tud hideg üszköt?
Ki támaszt fel, halott szerelem?
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - NEM SIRATLAK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:14:50
Nem siratlak, nem idézlek, múltam,
szirmok füstjét ontó alma-ág.
Hervadás aranyködébe fúltan
tünedezik már az ifjuság.
Lassúbb lett szívemnek lódulása,
csípi dér, belémar a hideg.
Mezítlábas nagy csatangolásra
nem hívnak már nyírfaligetek.
Kóbor lelkem! Lángod már csak félve
olvasztgatja szóra ajkamat.
Hová lettél, kedvem frissessége,
szemem fénye, érzés-áradat?
Vágyaimat fukarabbul mérem;
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.
Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - MICSODA ÉJ! (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:13:48
Micsoda éj! Én nem birom!
Nincsen álom. Ó, Hold, te átok:
már-már érzem, mint egykoron,
a lelkemböl húnyt ifjuságot.
Jeges éveim kedvese,
színjátszást ne hívj szerelemnek.
Csak hadd hulljon a Hold leve
a vánkosomhoz kicsi kedvnek.
A torz vonásaim, na hisz,
rajzolná ki - ha volna mersze.
Most már kiszeretni se bírsz,
ha nem szerettél bele, persze.
Csak egyszeri a szerelem -
idegen vagyok ím tenéked:
hársfa hiába hív-izen,
ha lába térdig hóba téved.
Tudod te is, mint tudom én,
hogy kéklő-fényes holdtükörben
nem virág ül hárs levelén,
de hóban a hárs dérütötten.
Már rég egyikünk sem szeret,
én másikat - biz te sem engem.
És mindkettőnknek egyremegy,
szerelmet játszani szeretlen.
De álnok szód ölelve hív,
ravaszdi csókkal szenvedélyig, -
álmodja májusát e szív
és azt a kedvest örökétig.
1925
ERDŐDI GÁBOR
Szergej Jeszenyin - MICSODA ÉJ (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:13:24
Micsoda éj! Nem alhatom.
Teliholdkor szökik az álom.
Még őrzöm és kuporgatom
maradék kincsem: ifjuságom.
Játék ez, dehogy szerelem!
Kihűlt éveim útitársa,
engedd most, hogy szegény fejem
belemerítsem holdsugárba;
mutasson kínzott arcomon
irgalmatlan, kemény redőket.
Nem ábrándít ki, jól tudom:
sosem szerettél, én se téged.
Szeretni csak egyszer lehet,
s nekem idegen vagy te régen.
Hársak hiába intenek
térdig hóban, talpig fehérben.
Hiszen tudod, s én is tudom:
a kékes téli holdsugárban
nem virág porzik águkon -
halottan állnak, zúzmarásan.
Dobáltad kincseid te is
másoknak, s én is mást szerettem.
Játsszuk tovább - mindegy ugyis -
az olcsó szenvedélyt mi ketten.
Hát csak hazudj, s ölelj nagyon,
hamis tüzedtől hadd remegjek.
Kék májusról hadd álmodom,
s arról, akit sosem felejtek.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - LILA MÁJUS (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:12:35
Lila május. Hajnal előtt.
Nem zörren a kiskapu zára.
Üröm illatosít levegőt.
Fehér a fagyalbokor ága.
Ablak-zsalukra hajolt
s függönyre, keretre lágyan
a pajkos májusi hold,
csipkét köt benn a szobában.
Kicsiny szoba, tiszta, jó.
Magam vagyok itt, meg a béke.
Ma a lét kedvemre való,
mint régi barát emléke.
A kertben habzik a fény,
a kertre a hold hevesen dől:
fájjon valamennyi lény
az ős-eleven szerelemtől.
Minden viruló, sima, lágy,
tavasz-zene zeng a világon,
csak bennem aludt el a vágy:
ahogyan van, úgy kívánom.
Idézlek, kelj ma elő,
kínnak s örömnek egésze!
Üdv, életem, te tűnő!
Üdv, május hűs lila éje!
WEÖRES SÁNDOR
Szergej Jeszenyin - LEÁNYÉNEK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:11:45
Piros gyönggyel ékesítem mellem,
selyemszoknyám kék zsinórral sújtom.
Lányok, lányok, harmonika zengjen,
pajtásotok immár hadd bucsúzzon.
Féltékeny és mogorva a társam;
legényekkel eztán szót se váltok,
bús madárka, élek árvaságban,
ti meg, lányok, járjátok a táncot.
Asszony-kontyot szokni de nehéz lesz!
Elemészt a bánat meg a szégyen.
Vőlegényem félrevon majd, kérdez,
számonkéri hajadon-erényem.
Jaj, leányok, mit tegyek magammal?
Dermedek már, szívem félve dobban.
Akadozva szólok majd napammal...
élnék inkább bús hajadon-sorban.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - KÓSZÁLOK A TISZTA HAVON (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:11:05
Kószálok a tiszta havon,
csupa gyöngyvirág a szivem.
Kék-csillagos éj, ragyogón,
sok ezer mécslánggal izen.
Árny ül, vagy a fény, utamon?
Kakas énekel vagy a szél?
Hinném, hogy a parlagokon
hattyúsereg ül, nem a tél.
Szép vagy, te fehér sivatag!
Fagytól melegül ma a vér.
Testemre szorítalak,
hókeblű nyír, te pucér.
Jeges álmot lát a vadon,
s a pihés tarló de vidám!
Ölelésre csukódna karom
remegő fűzek sudarán.
WEÖRES SÁNDOR
Szergej Jeszenyin - KI VAGYOK? (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:10:25
Ki vagyok? Csak álmodom, tünődöm,
szemem kékjét homály itta fel.
Mellékesen élek itt a földön,
épp csak úgy... együtt a többivel.
Megszokásból csókollak, csak éppen
mert csókoltam mást is eleget,
s mintha gyufát lobbantok sötétben,
szép szavakat úgy mondok neked.
"Mindörökké", "kedvesem", "csak téged"...
De a lelkem dermedt és üres.
Hogyha magad ajzod szenvedélyed,
igaz szót szívedben ne keress.
Tüzemet már semmi fel nem szítja,
vágyak nélkül élek, csendesen.
Erre-arra hajló karcsú nyírfa:
születtél sokaknak és nekem.
Magamnak mindig társat kerestem,
s tűrtem komor fogság nyűgeit.
Nem vagyok féltékeny egy kicsit sem,
nem illetlek rossz szóval, ne hidd.
Ki vagyok? Csak álmodom, tűnődöm,
szemem kékjét homály itta fel...
Szerettelek téged is a földön,
épp csak úgy... együtt a többivel.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - KÉKLŐ MÁJUS, HAJNAL, LANGYMELE (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:09:54
Kéklő május, hajnal, langymeleg.
Kerítésen csörrenés se hallszik,
ragacsos üröm szaga lebeg,
fehér pendelyben zelnice alszik.
Ablak gerenda-szárnyain át
keretből és függönyből himezve
huncut Hold fonja szép fonalát
s padlón kész a habzó díszü csipke.
Kicsiny kunyhóm, kicsiny lakhelyem,
tiszta vagy te, lelkem csupa béke...
Körüllebeg mind az életem,
mint egy jó barát szelíd emléke.
Lobban kertünk: fölhabzó parázs,
Holdunk minden fényét összeszedte,
árad róla szorongó varázs
bűvös szókra, hogy: "szívem szerelme".
Bárha fönt e büvkör, bűvtükör,
Víg május harmonika-szavára
zord szivem már semmire se tör,
elfogad csak, semmire se vágyva.
Elfogadlak - jer, te jelenés,
bánat s öröm mindenből kitessék.
Ég veled, elzúgott élet... és
ég veled, te kékellő hüvösség.
1925
ERDŐDI GÁBOR
Szergej Jeszenyin - JÓCSILLAGOM, RAGYOGJ (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:09:07
Jócsillagom, ragyogj sokáig,
szitáld, szitáld hűs fényedet.
A temetőben gödör ásít,
a szív homok lesz, szétpereg.
Olyan vagy, őszifényü csillag,
mint rétek sóhajtó szava,
mikor ittrekedt darvak sírnak,
s zokog velük az éjszaka.
Úszik az égen lassú ének.
A fák közül, a domb alól:
"Szülőfalum! Ti drága rétek!..." -
hazátlan fájdalom dalol.
S az ősz, az aranyfürtü dajka,
érlelve nyírfatörzs borát,
levélzáporral megsiratja,
kit szeretett s kit elbocsát.
Tudom, tudom, hogy nemsokára -
ki mérte rám? ki mérte ránk? -
engem is hív s ölel magába
dülöngő cinterem-palánk.
Kilobban, csillag, őszi lángod,
szívem homok lesz, permeteg,
sírkövemre vidám barátok
vidám strófákat költenek...
Síri álomban dermedezve
én így dicsérném magamat:
szülőhazáját úgy szerette,
mint vén korhely a poharat.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - ITTHON VAGYOK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:08:32
Itthon vagyok, együtt megint
e tűnődő, szelíd vidékkel.
A hegy mögül még visszaint
a fürtös alkony, lágy kezével.
Szállnak bozontos fellegek,
az eget lassan átal ússzák.
Nyomukban csöndesen lebeg
s rámhull az esti szomorúság.
A fénylő templom-kupolát
beszövik-fonják kékes árnyak.
Sok régi pajtás, jóbarát,
ó, merte tűntél, hol talállak?
Évek ködfala eltakart.
Mentetek sorra, mindahányan.
Csak a víz tud még régi dalt,
zuhog a vén malomlapáton.
Míg lassan ellep a sötét,
s a szelek gyönge nádat törnek,
örökre elszállt évekért
könyörgök a párolgó földnek.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - HULLNAK A LOMBOK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:07:47
Hullnak a lombok, hullnak özönnel.
Távoli-tompán
jajgat a szél.
Senki se tölt be örömmel,
ó, ma velem szeliden ki beszél?
Elnehezült a tekintet.
Nézem a holdat az ég tetején.
Most a kakasszó messzirül intett,
csend sürüjén, puha ősz elején.
E kék, korahajnali óra,
sűrű hullócsillagot ont.
Valamit kívánni, ha volna,
jó volna - de mit, te bolond?
Mire vágyjam, árva leroskadó,
keserülve a sorsomat?
Talán egy szemrevaló
lányt lássak az ablak alatt?
Buzakék szeme csak nekem intene,
egyedül nekem és
soha másnak -
járása, szelíd szava, kelleme
nyugodalmat adna a vágynak.
A hold özönében, az éjben
ne sírjam az énekemet,
dícsérjem a végzetemet,
másnak fiatal delejében
sose bánjam: erőm odalett.
WEÖRES SÁNDOR
Szergej Jeszenyin - HOL VAGY, HÁZ? (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:07:13
Hol vagy, ház, öreg szülém,
állsz-e még a domb tövén?
Kék virágom hol lobog?
Ragyogsz-e még, szűzhomok?
Hol vagy, ház, öreg szülém?
Kakasok rézkürtje zeng,
parton egy pásztor mereng.
Fényporos a víztükör,
benne csillag tündököl.
Kakasok rézkürtje zeng.
Szárnyas malom az idő,
ezüst ingát lenditő.
Hold az inga, földre száll,
rozsra perc-esőt szitál.
Szárnyas malom az idő.
Gyorsnyilú eső szakad,
elsöpörte házamat,
rongyolt kék szirom lobog,
feldúlva a szűzhomok.
Gyorsnyilú eső szakad.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - HOL AZ ÖRÖK TITOK SZUNNYAD (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:06:56
Hol az örök titok szunnyad,
van egy túlvilági rét.
Itt jártam, e földi útnak
véletlen vendégeként.
Erdők, vizek áradása.
Fönn egy szárny suhan velem.
Égitestek vad futása
vonta ködbe életem.
Nem a te csókodtól égtem,
sorsom nem hozzád füzött.
Érzem: új út készül értem
napkelet s nyugat között.
Így rendeltetett: a szótlan
sötétségbe szárnyalok.
De senkinek búcsúzóban
semmit hátra nem hagyok.
Ahol minden vihar hallgat,
messze hagyva földedet,
szememet, mint iker-holdat
kigyújtom a mély felett.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - HARANGSZÓ (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:06:16
Harangszó mezőknek
új hajnalt jelez,
mosolyt küld a Napnak
földünk s ébredez.
Konduló ütések
szállnak égre fel,
visszhangozza erdő,
csengő hang felel.
Folyó mögé tűnt a
fehér színü Hold,
zengő hab vidáman
utána loholt.
Álmodat elűzi
távoli harang,
valahol az úton
halványul a hang.
1914
ERDŐDI GÁBOR
Szergej Jeszenyin - HALOTT LIGET, PUSZTA RÓNA (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:05:53
Halott liget, puszta róna,
Nyirkos köd a víz fölé ült,
Messzetűnő tűzkerék, a
Nap a hegy mögé legördült.
Mély álomba szenderült a
Feltört út, oly álma támadt:
nemsokára mindenütt a
tél takarja már a tájat.
Csengő bozót sűrüjében
láttam, ködben csavarogva:
Rőt csikó - a hold az éjben
magát szánunk elé fogta.
1918
ERDŐDI GÁBOR
Szergej Jeszenyin - HALLOD - SZÁN CSILINGEL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-18 08:05:26
Hallod - szán csilingel, hallod - szán csikordul.
Lánnyal, nevetővel, szán röpít bolondul.
Csiklandozó titkot suttog a szél ajka,
fagy-gyalulta síkon csilingel a trojka.
Haj, ti paripáim! Rajta, röpíts, szánom!
Pityókos juharfa táncol a tisztáson.
Odahajtunk hozzá, szökkenünk a hóra,
s hárman táncolunk már harmonikaszóra.
RAB ZSUZSA