Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Szergej Jeszenyin - EMLÉKEZEM (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:06:44
Emlékezem - ó, ez az emlék! -
dús fürtöd hogy ragyogott;
nehéz volt, s fáj a szivem még,
miért is hagytalak ott!
Emlékezem, őszi köd ülte
az estét, nyír susogott,
a nappalok megrövidültek,
de tovább ragyogott le a hold.
Szavad még zeng a szivemben:
\"Azúrszin időnk tovaszáll,
s felejtesz, kedvesem, engem,
szíved más lányra talál.\"
Ma a nyíló hársfa szagában
az az érzés benneremeg,
amint teleszórtam lágyan
virággal a fürtjeidet.
Szívem nem hűlt ki, ma búsan
más lányt szeret - s íme feléd
száll gondolatom szomorúan,
felidéz, mint drága mesét.
URBÁN ESZTER
Szergej Jeszenyin - EMLÉKDAL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:06:15
Tenyeredbül iszik vezetéken a ló.
Nyárfák levelét veri vissza a tó.
Kék kendőd nézem az ablakon át.
Huzigálja a szél hajad éjfonatát.
Habos áradaton csupa csillag a táj.
Úgy kell puha szádrul a csók, noha fáj.
Lelocsolsz, hamisan mosolyogva reám.
Csilingel a zabla, lovad tovaszáll.
A napok guzsalyán fonalat fon időnk.
Temetőbe kisérnek az ablak előtt.
Tömjénszagu gyász, siratódal eseng...
Rémlik: leeső patkók zaja cseng.
JÁNOSY ISTVÁN
Szergej Jeszenyin - ELMEGYÜNK EGY KICSIT MOSTAN IN (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:05:31
Elmegyünk egy kicsit mostan innen,
oda, hol csönd s boldogság fogad.
Készítem is, amit el kell vinnem,
mulandó-romló cókmókomat.
Tág határ, ti drága nyírfa-erdők,
homok-rónák, ti előttetek,
előttetek, semmibe tünendők,
nem tudom titkolni könnyemet.
Mert szerettem, nagyon is szerettem,
mi a léleknek testet adott.
Nyárfák csendjét, ahogy rezzenetlen
bámulták a rózsaszín folyót.
Elgondoltam sok bölcset-bolondot,
eldaloltam bajt és örömet:
voltam e bús földön mégis boldog,
mert szívem kedvére verhetett.
Boldog voltam, asszony ült ölemben,
hevertem fűben, virág között.
A barmot is öcsémként vezettem,
öklöm egyet főbe nem ütött.
Nincsenek ott, tudom, szagos erdők,
nem zizeg ott hattyúnyaku rozs.
Szívem az örökre eltünendők
hada láttán ezért bánatos.
Tudom, hogy ott hasztalan keresnék
homályban aranyló réteket.
Azért is oly drágák, kik velem még
együtt élnek itt, az emberek.
ILLYÉS GYULA
Szergej Jeszenyin - ELMEGYEK E TÁJRÓL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:05:06
Elmegyek e tájtól mindörökre,
ezt magamban elvégeztem én.
Fényesszárnyú nyárlevél pörögve,
marasztalón hullhat már elém.
Roskadt házunk összedől magától,
öles fű nő vén kutyám felett.
Elnyel majd egy moszkvai sikátor,
ez a sorsom, így rendeltetett.
Szeretem e szilfalombos várost
hervadón is és erőtlenül:
Ázsia, a színarany, az álmos,
kupoláin lomhán elterül.
Éjjel, mikor a hold a magasban
úgy süt, mint a... hogy süt - bánom én! -
vár a kocsma. Horgadt fejjel, lassan
lépek utcák konduló kövén.
Sűrű lárma a bűzös veremben,
de a pohár ott tart, nem ereszt.
Utcalányok hallgatják a versem,
betörőkkel habzsolom a szeszt,
és ajkamra keserű szó téved,
míg a szívem lázasan remeg;
"Veszni ítélt engem is az élet,
vissza többé én se térhetek:
roskadt házunk összedőlt magától,
öles fű nőtt vén kutyám felett.
Elnyel majd egy moszkvai sikátor,
ez a sorsom, így rendeltetett."
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - ELINDULOK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:04:39
Elindulok, szelíd zarándok,
mezítlábas szegénylegény,
amerre úsznak zsenge ágak
nyírfaderék fehér tején.
A földet véges-végig mérem,
követve képzelt csillagot.
Közelgő jósorsom remélem,
míg rozstáblák közt ballagok.
Piros almát emel az égre
a hajnal hűvös tenyerén.
Kaszások indulnak a rétre,
énekük lassan ring felém.
Falu-sövény mellett haladva
csöndes igéket mormolok:
százszor boldog, ki elfogadta
a tarisznyát, vándorbotot,
boldog, kit gyér öröm vigasztal,
barát, ellenség elfeled,
kit dűlő, mezsgyekő marasztal,
s ki csak kévéknek hajt fejet.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - EGY ÖRÖMÖM MÉG MARADT (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:04:17
Egy örömöm még maradt: a számba
két ujjam, s füttyentek egy nagyot!
Rólam úgyis csak veszett hír járja,
duhaj legény, garázda vagyok.
Hát aztán! Csak ennyimet veszítsem!
Bánom én, hogy oda a hirem!
Szégyenlem már, hogy hittem: van Isten,
s keserülöm, hogy már nem hiszem.
Aranyfényű messzi messzeségek!
Életünk mindent homályba von.
Csak azért, hogy tisztább fénnyel égjek,
azért tombolok, duhajkodom.
Simogatnak-ütnek a poéták,
valamennyi bélyeget visel.
Mit akartam: a fekete békát
fehér rózsával jegyezni el.
Mivé lettek az ártatlan évek
merészen szőtt fényes tervei!
Lelkemben most ördög rakott fészket,
de előbb az angyalt verte ki.
Ezért vergődik zavarban lelkem.
Majd, mielőtt tőlem elszakad,
megkérem a legutolsó percben
a mellém-verődött társakat:
vad-hitetlen lelkemért és minden
vétkemért ezt kérem tőletek -
fektessétek hímzett orosz ingben
ikon alá haló testemet!
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - ÉBEN ÉJ (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:03:45
Ében éj, kerül az álom,
a patakhoz ballagok.
Holdfény villódzik az áron,
vet rá sugár-szallagot.
Fönn a dombon, nyírfa-gyertya
hold-ezüstben áll, mereng.
Jöjj ki, szívem, jöjj ki, mert a
guszla hívó hangja zeng.
Lány-szépséged megigézett,
gyönyörködöm, ámulok -
hogyha táncba megyek véled,
leszakítom fátyolod.
Elviszlek: a hegy tövében
selyemfüves, zöld csalit
jól elrejt az ében éjben
pipacs-piros hajnalig.
URBÁN ESZTER
Szergej Jeszenyin - BOKRAINK KÖZT (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:02:16
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vizimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - ARANYOS LEVELEK KAVAROGNAK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:01:27
Aranyos levelek kavarognak
rózsásvizü őszi tavon.
Mint űrbeli lepkerajoknak
libegése a csillagokon.
Rokonom s szeretőm ez az este,
meg a völgy, melyen ősz rohan át.
A kamasz szél titkokat esdve
emelinti a nyír-rokolyát.
Oly hűvös a völgy, meg a lelkem!
Puhafürtü juhnyáj a homály.
Túl, túl a halószavú kerten
csengő nevető dala száll.
Ilyen őszi borús üzenettel
nem volt tele még a szivem.
Jó volna a fűzlevelekkel
elringani néma vizen,
holdként csavarogni a réten,
hol széna a jószagu ágy...
Örömöm keresem ködös égen.
Szerelem, hol a vágy, hol a vágy?
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - ARANYLIK, ŐSZÜL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:01:06
Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.
Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.
Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.
Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.
Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkező fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.
S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - ALVÓ PUSZTA (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 09:00:12
Alvó puszta. Árvalányhaj selyme,
üröm suttog, ónos esti kék.
Nem ont ennyi meleget szivemre
más hazának földje, más vidék.
Így van ez már időkezdet óta,
kérdezzetek bárkit - így felel:
örömben és kínban forgolódva
orosz földünk mégse hagyjuk el.
Titkokat szitáló holdsugárban
sír a fűz, a nyárfa megremeg,
darvak sírnak őszülő határban.
Van-e, földem, aki nem szeret?
Most, hogy a derengő pirkadatban
megérintett egy újféle láz,
dalaimban hozzád hű maradtam,
zsuptető, gerenda-mennyü ház.
Álmatlanul virrasztok az ágyon,
mintha lesném ellenségemet.
Új ifjúság jön sereggel, látom,
feltöri sok drága rétemet.
Fáj a mélyen hasító barázda,
zengem mégis végső énekem:
mindenkit szeretve és megáldva,
hadd halok meg szülőföldemen!
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - ALKONY LÁGYÍT ÉLES SZÍNEKET (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 08:59:44
Alkony lágyít éles színeket.
Megint, megint útra készülődöm.
Fehér ujjam szánt sötét vizet,
régi évek mély taván tünődöm.
Sorsom kék-ölű hullámain
hideg hab jár sustorogva táncot.
Néma rabság ver szívemre láncot,
arcomon redőt hasít a kín.
Idegen vagyok már, jól tudom,
magamnak, meg annak, kit szerettem.
Sík mezőn, poros dűlőuton
árnyékomat szélnek eresztettem.
Ment az árnyék mezítelenül,
vállam ívét rajzolta a porba.
Valahol most, lágyan elomolva,
hűtlenül más láb elé terül,
szolgamód osonva más mögött
engem talán elfelejtett régen.
Kutatja a kóválygó ködöt,
s új ránc mélyül ajka szögletében.
Néha még köröttem kóborog,
régi hangok szárnyán visszajár még.
S én, sötét, szederjes ajku árnyék,
egy fakó arcképet csókolok.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - ABLAKOMBAN SZÉL SÍR (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 08:59:04
Ablakomban szél sír, hold ragyog fehéren,
ezüstfényű nyárfa hajbókol a szélben.
Harmonika zendül, sirdogál magánytól,
oly közel szivemhez, s mégis olyan távol.
Sír-nevet a dallam, nincs az éjben társa.
Merre-hol talállak, zsengetörzsü hársfa?
Valamikor én is, vigalmas vasárnap,
harmonikán húztam dalt egy szép leánynak.
Immár senki-semmi lettem a szemében,
más dalára sírok-nevetek az éjben.
RAB ZSUZSA
Szergej Jeszenyin - A TAVON (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-17 08:58:41
A tavon az alkonyi bíbor szőve már.
A fenyvesben fajd zokog. Zengve sírdogál.
Faodúba bújt bele, zokog a rigó.
Csak magam nem sírok. A lelkem ragyogó.
Érzem, jössz ma este kanyargós utakon
friss kévékre ülni a szomszéd asztagon.
Csókollak a mámorig, elhervasztalak.
Boldogot nem bántanak a pletykaszavak.
Cirógatlak, mígnem a fátylad leszeded,
s viszlek a bokorba, míg virrad, részeget.
Csak zengjen a fajd dala, zokogjon nagyon!
Boldog bánat is van a bíbor hajnalon.
JÁNOSY ISTVÁN
(saját vers) - Sok boldogságot (Beküldő: kssc)
2015-05-16 08:05:30
Sok boldogságot
és nagyon
szeretlek
Drága Feleségemnek!
(saját vers)
(saját vers) - Nekem (Beküldő: kssc)
2015-05-16 08:05:07
Nekem van szép
Feleségem
és szeretem!
(saját vers)
(saját vers) - Akinek van férje (Beküldő: mama)
2015-05-16 08:04:41
Akinek van férje,
azt mindig
boldog!
(saját vers)
(saját vers) - Jó (Beküldő: mama)
2015-05-16 08:04:16
Jó,ha van Férjed,
aki szeret
Téged!
(saját vers)
(saját vers) - Imádom (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 08:03:57
Imádom és
örökre
szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Kös (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 08:03:39
Köszönöm a kedvességedet,
szeretet
tőled!
(saját vers)