Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
Tompa Mihály - A TÁVOZÓ UTÁN (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 07:07:09
Oh bájos égi hölgy, kinek mosolya fény!
Kihajt a száraz ág ajkad lehelletén,
S fénnyé válik a köd, melybe szemed tekint...
Ah bájos égi hölgy, hová tünsz el megint?
Feléd tártuk karunk, szivünk fenn dobogott,
Midőn közel láttuk tündöklő homlokod!
Midőn közel hittük, miről rég álmodánk,
De a kép szétfoszolt, - köd s éj borult reánk!
Jösz s eltűnsz hirtelen! Vétettünk ellened?
Mert a boldogságot nekünk nem engeded,
Hogy, - bár fogjuk kezed, - az oltárhoz vigyünk,
Megkötni ott veled örök, szoros frigyünk!
A szellőben, melynek jó illat jár nyomán,
Egünknek bíborán, földünknek bársonyán,
Sik téreken, miket dússá tesz a kalász
S fölséges bérceken - örömet nem találsz!
Mulatni nem kivánsz a sirhalmok felett,
Hová sok hű szivet szerelmed fektetett;
A holtak emléke s élők fájdalmai
Nem birnak-e hozzánk enyhitni, hajtani?
Hol vagy, tündér leány? tán itt rejlesz közel,
Szabad bércek között, miket felhő ölel;
Vagy át a tengeren nagy-messze elmenél,
Midőn itt a fákról lesárgult a levél?
Boldog nép s táj, ahol felverted sátorod!
A lét könnyű s szabad, a szív hő s bátor ott,
Harsogják nevedet folyam, völgy és orom,
S örök tűz ég hiven őrzött oltárodon!
Oh, mi vágyunk is utánad tévelyeg...
- Mint nyugvó nap felé mennek a fellegek,
Megkóstolnánk érted kínt, bujdosást, halált...
A sors, birásoddal, hajh mégis meg nem áld!
Büvös tündér-leány, fordulj ismét felénk!
Ha még egyszer téged keblünkhöz ölelénk,
Ha még egyszer minket hév ajkad csókola:
Oh, el nem bocsátunk többé soha... soha!
1861
Tompa Mihály - ALKONYATKOR (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 07:05:37
Gyengűl a fény, amely nyugatot ellepi,
Ködben boronganak a távol képei;
A zaj lecsendesűl, mely szerte hallatott,
Hűs estve váltja fel a hosszu, hév napot.
Boldog az, akinek pillája már nehéz!
Az álom közelít, a nap feledve lész...
És boldog, akinek készen van már az ágy,
Amelyet, soká lesz, mig ismét odahágy!
1860
Tompa Mihály - ÖZVEGY GÓLYA (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 07:04:54
Távol tenger szigetérűl
Visszakerült párja nélkűl.
A szigetnek vad lakója
Tartja párját nyügben,
Vagy elveszett - mert közöttök
Nincs, ki lenne hütlen!
S alig lesz az ég sugáros,
A tavakra el-kiszálldos;
De sietve visszafordul,
Mintha fészkén várnák,
Hol örvendve, kelepelve
Lebocsátja szárnyát.
Tojás-költés idejére
Ő is lapul a fészkére;
Üres fészkét üli híven,
Üli éhen, szomjan;
Be-benyúlkál az orrával
Hű anyai gondban.
Fiatalok szárnya megnőtt,
Vigan űzik már a felhőt;
S ő egész nap a fiait
Tanitgatja szállni;
Itt az idő: hüvesülnek
A nap éjszakái.
Itt az idő: s utnak indúl,
Száll a messze tengeren túl;
Fészke mellett itt is, ott is
Hiven forgolódik;
Vándorlását, gyötrődését
Igy folytatja holtig.
Szemeimmel elkísérem,
Mikor száll a kéklő égen;
Ez a madár mintha sorsunk
Élő képe volna!
A szív ha szent tárgyat veszt el,
Tartja magát képzelettel,
Mint az özvegy gólya!
1860
Tompa Mihály - VŐLEGÉNY EMLÉKKÖNYVÉBE (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 07:04:24
A boldogság oly közel már,
Melyet esdél nyugtalan,
Oh, a hű nő birtokával
Minden, minden adva van.
Merre a sors vak szeszélye
Menni késztet: ő követ,
S útadon megsejti jókor
A kihányott tőröket.
Szerencsétlen, üldözött vagy
S bukva egy botlás miatt,
Tudva sűlyedsz kocka, bor közt:
- Ő szeret, félt és sirat...
Csak ő nem fog szégyenelni,
Míg előled más kitért;
És nem teszen szemrehányást,
És nem vádol semmiért.
Bajt feled, - s a bántalomnak
Tűri uj meg uj sorát...
- Egy van, egy bűn van csak, amit
A nősziv meg nem bocsát.
1860
Tompa Mihály - FALUSI KÉP (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 07:03:22
Kié ez a nyugodalmas kicsiny lak?
Körülötte terepély fák virítnak;
Ez a hajlék jámbor szántó-vetőé,
S nagy az öröm, amely ma azt betölté.
Ház kapuja tövig kinyílt magátúl,
Szük az udvar, de most mintegy kitágúl;
Fa virágát jó kedvében lerázza.
Fényesebben süt a nap is a házra.
- S öreg párnak örömére mi szolgál?
Nincs nekik több, nem is volt egy fioknál,
Kis korában, során sokat törődvén,
Igy nyugodtak meg a fiú jövőjén:
A jó Isten ha őt élni engedi:
Szántson, vessen, mint az apja s elei:
Az örökség kevés ugyan, - de hagyján!
Nincs roszabb, mint más idegen falatján!
Azonban a jó öreg pap nem enged,
Mondván: vigye iskolába kegyelmed!
Hadd tanuljon, s kincset szerez magának,
Melynek lopó, s a rozsda is nem árthat.
S ment a fiú, tanult, küzdött merészen,
Mig felvivé a jó Isten s az érdem;
Most hazajött, - nő s gyermekek körűlte, -
- Csuda-e hát, ha reng a ház örűlve?!
Öreg gazdánk, hű élete-párjával,
Galamb-őszen, de fris, piros orcával,
Az örömtől megifjulnak tiz évvel...
- Hejh, hogy ily nap éltünkben csak kivétel!
Milyen fiú! - amely alatt pihent ő,
Boldog e szív, s melyet szopott, az emlő!
S felesége! ifjú, szép, - s mi hétszer
Szebbé teszi: szelidsége az ékszer.
Ez az asszony, bár nagy nemből eredett,
Szüleiként tartja a két öreget;
S nem bánja, - bár palotában nevelték, -
E kis házban legyen lakos, ne vendég!
A boldog férj, hű nejének, hogy olyan,...
Köszönetet küld egy hálás mosolyban,
Amaz ránéz: - egymás lelkét megértik, -
Én a tiéd, enyémek a tiéid!
S az unokák, emez fiú, amaz lány,
Egészséges, okos, kedves valahány;
Egy perc alatt otthon lelik magokat...
Egyik futos, másik kérdez, mutogat.
A jó asszonyt cirógatván kezeik:
Édes anyám-, nagyanyámnak nevezik,
Azt rég hallá, most hallja ezt először,
S nagy az érzés, mely szivéből előtör.
Körűlöttök beh mindent is elkövet!
Jár-kél, tesz-vesz, alig leli helyöket;
Oh, amit lát, szemének csak szokatlan...
A sziv édest, vele-rokont lel abban.
Mily szép is a lelkek szövetkezése;
Idegenből rokon vér lesz cserélve!
Mi nagy, mi szent tüzével a szeretet:
Igy egymáshoz olvasztván a sziveket!
Öreg gazdánk egy két szót is alig vált,
Örömében, soká az öröm gát;
Hanem mikor körűlülve az asztal,
Mint a forrás, kibuzdul e szavakkal:
Virágoztok, mint a diszlő olajfa,
Látja szemem, amit szivem ohajta!
Én fiaim! - egyebet nem mondhatok, -
Simeonnal már örömest meghalok!
S apa, fiú, - hogy vége az ebédnek, -
Szép csendesen borozgatván, beszélget;
A többiek kimennek a szőlőbe,
Úgy örűl a gyermek-sereg előre!
A nap halad, - ha boldog, száll az óra,
Alig, alig tudunk számolni róla!
De, - mert a húr szakadásig feszűlhet:
Jön az éjjel, - és jóltévőn a - szűnet!
A mindenség mi hallgatag, mi békés!
Pihen a föld, pihen a ház s az érzés;
Csak az álom jelen meg, és enyelgve
Másolgat a nap képéből ecsetje.
A szemeket nyugvás zárja be lágyan,
S öreg asszony ébren van még az ágyban;
Bajlódik a boldogsággal s szivével...
- Mért ilyen nap éltünkben csak kivétel?

1857
Tompa Mihály - HOZZÁ (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 07:02:31
Mért nem kötök füzért nevednek?
Dalomban mért nem emlegetlek?
Fa vagyok én: te kis folyóka,
Szerelmeddel reám fonódva;
S mellyel az ég engem megáldott:
Nem ejtek rád egykét virágot!
Hívem ne szólj, midőn utánad
Láttál bujdosni, mint az árnyat,
Midőn e szív alig remélte:
Sajátjának mondhatni végre,
Dalomba voltál szőve, mind csak
Reád utalt virág, hab, csillag;
Örvénnyel küzdve, partra szállva:
Te voltál, csak te, lelkem álma!
Mit mondjak most? elég, ha érzem
Hű karjaid közt üdvösségem!
Mért tudna még epedni vágyam?
Hisz benned mindent feltaláltam!
Ajkam hű csókja homlokodra,
Egy pillantás szemedbe lopva:
Mindent elmond, - mindent megértet
A boldogságról vélem, - véled!
1857
Tompa Mihály - ÉJJEL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 07:01:54
Setét van már, elmult a nappal,
Nyugalom van a fáradtakkal,
Én ágyasházam elhagyom...
Ah, a mennybolt oly mérhetetlen!
Bámúlok a fénylő seregben
Fen-lebegő világokon.
Egykor, ha éjre fenmaradtam:
Mint falevél a mézharmatban,
Szivem gyönyörben förödék...
Az ég most is dicső, fensége!
Örök lángban a mirjád mécses...
De keblem más, mint vala rég.
Akkor merész, gyors szárnyat öltve,
Távol maradt e bánat földe,
Szálltam, fel... messze... végtelen...
S mig a napok körében jártam,
Bübájos kép volt útitársam,
Mely a földről szállt fel velem.
Gyors és könnyű volt feljutásom,
Édes, tartós ottmúlatásom
Az ég fényes tájékinál;
És csendesen jöttem le ismét,
Mint el nem zúzza gyenge testét
A hópehely, hogy földre száll.
Most, - látni csak s megtelni kéjjel,
Melyet kérdés nem ront, se kétely:
Ah, lelkem ezt kevésli már!
Többet kiván most: tudni, tudni...
A titoknak nyitjára jutni,
Mit a mélységnek kulcsa zár.
Mi az, mit fent s alant csudálok?
Mi tartja számon a világok,
Lények s valók mindannyiát?
Az út hosszú, a szám temérdek,
Örök titkok, miket nem értek,
Itt mélység mélységet kiált.
S mi vagyok én? talány e földön,
Hideg por, ha napom kitöltöm:
A lomb egyszer zöldel s le-hull...
Az élet fontja könnyen billen,
Visszásan mér a síron innen;
Nem bánom ezt, - de túl... de túl...!?
S mig titeket fenn, kérdenélek:
Nagy mindenség feltárt könyvének
Titkos betűi, csillagok!
A nagy kérdés nincsen megoldva,
Mentek tovább, mint kezdet óta
S nyugaton - lehanyatlotok!
Oh, fényetek ne tünjék még el,
De töltsetek be hit- s reménnyel,
Hogy ha e testet levetem:
Kétség s titok föl lesz deritve,
Most tűkörben, majd szinről szinre
Leend látásom odafenn.
S bár légyen itt gyötrelmes éltem,
Csak bízzam, hogy majd ott elérem
Az örök élet vizeit,
Ahol megenyhül szomjuságom,
Mely úgy epeszt s öl e világon:
- Nyugodt- s boldoggá tesz e hit!
1857
Tompa Mihály - MÁJUS ELSŐ NAPJÁN (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 07:00:59
Igazán ma nyolc éve már, amidőn
Kezed, szived életemnek kincse lőn!?
Ugy elillant, nem is véltem, - mintha vélem
Egy jó tündér átrepült vón az időn!
Te vagy az a nyájas tündér, te magad!
A tövis közt utam gyorsan áthalad,
S azt a mézet, mit fukaran nyujt az élet:
Százszorozva izli ajkam általad!
A multakra irígykedni nincs okom;
Most is olyan vagy nekem, mint egykoron,
Midőn álltál ott az oltár zsámolyánál,
Szerelemmel, szeméremmel arcodon!
Kellemidben nincsen semmi veszteség,
Vagy szemem csal, amely vélök eltelék?
Szép csalódás könnyű fátyol! amint látszol,
Én szeretlek, boldog vagyok, s ez elég!
Csendes a szív, csendes a ház, - jó nekünk, -
Nem sohajtjuk, amit el nem érhetünk;
Melyből váltva lesz az élet boldogsága,
Mindenünk van. búnk, reményünk, örömünk!
Néha, néha megrendül e kis sziget,
De a szélvész amikép jött, elsiet;
Hol kis bátyja halma látszik: fiunk játszik...
Mást adott, ki elvevé az egyiket!
S mi jót érünk, neki szánjuk, mind neki!
Zúgjanak ránk a balsorsnak fellegi!
A madár ül éjszakákon künn az ágon,
Meleg fészkét kicsijének engedi.
Ifju lettem, szivem agg volt ez előtt,
Most mindenben érdekest lel s meglepőt;
Amit ködben sejtve láttam hajdanában:
Mind megértem, - az én álmam mind betőlt!
Csak tovább is, csak sokáig így legyen!
Szelid holdam, vezérj át az életen!
Hogy majd annak késő végén rátok nézvén:
Boldog álom fogja be az én szemem!
1857
Tompa Mihály - ŐSSZEL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-16 06:59:44
Ültem a rét zöld pázsitján,
Hol a csermely omlott tisztán;
Illatos fű, nyilt virágok...
Szemem alig nézett rájok.
Völgyek árnyán elmulattam,
Támadáskor, alkonyatban;
Lelkemhez szólt a madárdal,
Mély, de gyorsan múló bájjal!
A mennyet borongni látom,
Dér-harmat függ a faágon;
Fogy az élet észrevétlen,
Lassúbb, lassúbb érütésben!
Rétek halvány kis virága!
Hulló lombja a bereknek!
Némuló dal, mért szeretlek?
- Elveszítlek nem sokára!
1856
(saját vers) - A szép,boldog napokat (Beküldő: mama)
2015-05-15 08:06:46
A szép,boldog
napokat nem lehet
elfelejteni!
(saját vers)
(saját vers) - Emléked (Beküldő: mama)
2015-05-15 08:06:15
Emléked örökre
szívembe
zártam!
(saját vers)
(saját vers) - Szerelmünk élő (Beküldő: mama)
2015-05-15 08:05:43
Szerelmünk élő
valódi tüzes
szerelem!
(saját vers)
(saját vers) - MInden (Beküldő: mama)
2015-05-15 08:05:04
Minden gondolatom
Szerelemről szól..!
Szeretlek!
(saját vers)
(saját vers) - Kedvesem csókja (Beküldő: RÉKA)
2015-05-15 08:04:30
Kedvesem csókja
forró,
mint a Nap sugara!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig hűséges (Beküldő: RÉKA)
2015-05-15 08:03:57
Mindig hűséges
leszek Páromra,
imádom!
(saját vers)
(saját vers) - Soha nem voltam (Beküldő: RÉKA)
2015-05-15 08:03:23
Soha nem voltam
boldog,
de most
nagyon boldog
és szeretem!
(saját vers)
(saját vers) - Köszönöm (Beküldő: RÉKA)
2015-05-15 08:02:41
Köszönöm Kedvesemnek,
Családomnak
a boldog életet!
(saját vers)
(saját vers) - Olyan szerelmes (Beküldő: kssc)
2015-05-15 08:02:15
Olyan szerelmes vagyok,
hogy elolvadok,
mint a Napra
a jég!
(saját vers)
(saját vers) - Szépséges Királynőm (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-15 08:01:45
Szépséges Királynőm
Szerelmem,
még most
is a PÁROM!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig fájdalmas a (Beküldő: RÉKA)
2015-05-15 08:01:12
Mindig fájdalmas a
búcsú,válás-
de a boldogságtól
elválás
elviselhetetlen!
(saját vers)