Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Minden (Beküldő: RÉKA)
2015-05-08 10:36:57
Minden szép virág
nekem nyílik
a réten!
(saját vers)
(saját vers) - Kedvesem (Beküldő: RÉKA)
2015-05-08 10:36:25
Kedvesem fölébe
súgom:
IMÁDLAK
SZÍVEM!
(saját vers)
(saját vers) - Szerelmem (Beküldő: mama)
2015-05-08 10:33:40
Szerelmem egy
igazi Párom,
Szerelmem!
IMÁDOM!
(saját vers)
(saját vers) - Megkérem (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-08 10:33:08
Megkérem szeretett
Édesem kezét,
legyen
az enyém!
(saját vers)
Várnai Zseni - ŐSZIBARACK (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-08 10:32:07
A kései nyár érett lánya vagy,
a húsod édes, mégis oly fanyar,
mint az őszi nap, mely félarcodra süt,
s olyanra fest, mint rozsdamart avar.

És mégis benned annyi íz feszül,
amennyi jót a föld csak adhatott,
csípős tavasz, napcsók és égi könny,
esővert erdő: a te zamatod.

Hő és vihar emlékét hordozod,
ezért vagy olyan dús, hogy már sajog,
vadmézízű és mégis keserű,
szomorú-boldog... épp, mint én vagyok!

(1935.)
Várnai Zseni: - Tavasz (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-08 10:31:41
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés..... tavasz!
Várnai Zseni - REGGEL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-08 10:31:12
Legszörnyűbbek mégis a reggelek.
Mély alvás után, amikor fölkelek
S nyitott szemekkel, révedezve, félve,
Belenézek a reggeledő égbe
S alvó szívem lassan tudatra érez.

Mint mély seb, amely mindig újra vérez,
Szívem fölébred s benne mind a fájás,
Vigasztalanság, mély halálravágyás,
S míg fáradtan és lassan öltözöm,
Tudom, előttem nincsen már öröm,
És mind ilyen lesz, minden reggelem,
Sírva kelek már minden reggelen,
És mind ilyen lesz, minden nappalom,
Csak éjjel jó, ha mélyen alhatom,
S az álomtenger kék hulláma dajkál.

Az álom és a valóság csak egy hajszál...
Bár hinni tudnám, álmom a való;
A kék hullám, a lágyan ringató
S az életem egy mély, lidérces álom.

(1917.)
Várnai Zseni - ALUDNI ÁLOM NÉLKÜL (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-08 10:30:38
A magányosság meredek ormára fölérve,
sóhajtva kérdezem, nagy, végső számadással:
szabad-e már egy kő baráti térdén
megpihennem?
S egy jóságos szikla áldott vánkosán
lehajthatom-e végre a fejem
úgy, hogy álom nélkül,
nyugodtan aludjam, mint a gyermek,
ki voltam valamikor?

Mert nem akarom, hogy akárki
gondja elkísérjen,
és utánam loholjon, mint éhes kutya,
ha már nem vethetek koncot, húsdarabot,
akár a szívemet is,
éhes, csattogó foga elé.
Adni akarok!
Fizetni ma még mindenkinek,
kik számot tartanak reám, és vélik,
hogy tartozom nékik
lelkemmel, életemmel.

Jobb elvégezni gyorsan,
mint sok apró tűszúrással;
hívok hát mindenkit,
ki nem gyötört még eleget:
És kérem, hogy üssön, de úgy,
hogy szíve beteljék végre;
- Barátom, árulj el,
testvérem, dobj követ felém,
ne félj, nem ütlek vissza,
ne szégyelld, nem haragszom érte!

Nem is hiszed, mily boldog és könnyű
lelkem e pillanatban,
mikor már nem fáj semmi,
és nagy békességgel mondom:
Betellett!
A kéz, mely halálra sebez, legyen megáldott!
Szabadulni akarok! Aludni álom nélkül,
mint egy gyermek.

(1929.)
(saját vers) - Te csodálatos (Beküldő: RÉKA)
2015-05-08 10:29:32
Te csodálatos
és imádlak
Édesem,
Szívem!
(saját vers)
(saját vers) - Imádlak Kicsim (Beküldő: RÉKA)
2015-05-08 10:26:59
Imádlak Kicsim,
hogy velem
és szeretsz!
(saját vers)
(saját vers) - Boldog (Beküldő: RÉKA)
2015-05-08 10:26:33
Boldog idők hová lettél?
Hűtlen Kedvesem
elhagytál engemet!
(saját vers)
(saját vers) - Szerelmes (Beküldő: RÉKA)
2015-05-08 10:22:27
Szerelmes vagyok,
de nem szeretsz
csak mást!
(saját vers)
Várnai Zseni - CSAK SZÍVEM VILÁGOL MÉG (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-07 10:53:14
Csak szívem világol még,
mint fényszóró az éjben,
miként magános Fárosz,
mely imbolygó hajókat vezérel,
s lábam a tenger mossa.

És hullám hullám után verdes, tajtékot szórva,
a tenger bőg alattam, és sír, nyög szakadatlan,
s kőlábaim fölött, szívemet ostromolva,
a hab fröccsen reám keserűen és sósan,
s szívem: Fárosz az éjben, megrendül bánatában.

Mit ostromolsz, te tenger, örvénylő habjaiddal,
Istennek nézel tán, kis pisla mécsest, engem?
Ó, hagyjatok tovább a távolba merengnem,
és süllyedő hajókat vezérelnem a partra.

A testemen törik meg hullámok bősz haragja,
s habos taréjjá válva, rám tajtékozzák mérgük.
Szívemet emelem csak, hadd világoljon értük
minden hullámnak lenn, s a tévelygő hajóknak.

De érzem, roskadoz - a só sebesre marja -
kőlábam ott alant örvényben gyökerezve,
és szívem imbolyog, a Fárosz fönn magasban
lassan már húnyni kezd, mi lesz a sok hajóval?

A tengeren sötétség, magasban és a mélyben
vad ijedelem, ó jaj, halálsikoly és káosz...
Világolj még, szívem, szegény, magános Fárosz,
vad örvények fölött sivár, kietlen éjben.

(1935.)
Várnai Zseni - BELEBÁMULTAM A NAPBA... (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-07 10:52:23
Szerelmemnek nem volt még arca,
és teste sem, csak, mint egy álom,
ködként gomolygott körülöttem
valóság, és mesehatáron.
Szebb volt, mint minden földi férfi,
nagyobb, különb, titokkal teljes,
sokszor szálló felhőben véltem
meglátni őt, mint egy szerelmes.

Láttam márványban egy vonását,
talán Phidias remekében,
szemének zöldjét megtaláltam
egyszer, mikor tengerbe néztem,
s aranyszín, barna, karcsú teste
villant elém egy pillanatra,
mikor káprázva, elvakultan
belebámultam a napba.

Kerestelek, örök szerelmem:
földön, vízen, és csillagokban,
parányi részed láttam olykor,
s éreztelek az illatokban,
miket réti füvek lehelnek,
csodáltalak vad ifjúságban,
s erőd bilincsként babonázott,
mikor egyszer párducot láttam.

Azután mégis megszülettél.
Életre keltél, mint a márvány
az alkotó művész kezéből,
élő szobor, földi szivárvány,
fényből, erőből ötvözötten
megszülettél, mint képzeletben
álmodtalak, egyetlen férfi:
gyerekem, nagy örök, szerelmem!

(1936.)
Várnai Zseni - HANG A LEMEZEN (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-07 10:51:49
Most itt van Ő, a hangját hallgatom.
Milyen hatalmas, mégis lágy zene,
lázasan jegyez minden rezdülést
fülem, és lelkem viaszlemeze.

Ne vesszen el most semmi árnyalat,
Mert újra elmegy, nem lesz itt velem,
csupán a hang visszhangja az enyém,
amint lelkemmel lefényképezem.

Ha messze él majd, mégis hallom őt,
miként Beethoven a nagy dallamot,
süket leszek, ha kinti zaj recseg,
csupán belső zenémre hallgatok.

Bezárom lelkem. Hangja fogva már,
örök zenéje mindig itt marad,
s úgy rejtem, mint az őserdei fák
lombsátora egy ritka madarat.

S mikor elhívja őt a messzeség,
kinyitom rejtett, titkos hangszerem,
s hangjának színét, ízét, illatát
a lemezről szívemre pergetem.

(1935.)
VÁRNAI ZSENI - MI LEGYEK MÉG? (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-07 10:51:10
Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, alma gömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű.

Kalács is voltam, meg vajas kenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent amit álmodom,
később az egyszeregyet számolom,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom!

Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségbe kínt,
de aki volt, örökre tovatűnt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nékik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen.

Mi legyek még? Érettük mit tehetnék?
Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek
ha menekülni kell a rossz világból,
és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,
és tejjel-mézzel folyó kis patak,
isznak belőlem, hogyha szomjasak,
és dalolok majd nékik estelen:
- Aludjatok el itt a keblemen.
Várnai Zseni: - Levél helyett (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-07 10:50:28
Táviratok...levelek...levelek...
Mily jók is vagytok hozzám emberek:
köszöntő sorok, baráti szavak
repülnek felém,mint a madarak.

E sok levél mind a válaszomra vár,
írok...írok...de egyre több madár dalol nekem,
ó mily nagy jutalom
e megbecsült virágos alkonyom.

Köszönöm,hát ezerszer köszönöm,
hogy megosztjátok vélem örömöm:
a sugarat, mely homlokomra hullt,
s feledteti,mily szörnyű volt a múlt!

Barátaim,de megbocsássatok,
mindőtöknek felelni nem tudok
külön külön nagy munka lenne az,
e vers szívemből csordul és igaz.

Hiszen tudjátok ez a lényegem,
benne a hálám, forró köszönetem
hozzátok,vegyétek név szerint...
fáradt szívem,most nyugalomra int.

Mögöttem oly sok küzdés szenvedés,
érzem rám férne egy kis pihenés...
megpróbálom....s küldöm e versemet
Várnai Zseni: - Madár ha volna (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-07 10:49:57
Uram, fogadd kegyedbe őt,
Az ártatlan kis csecsemőt,
Terjeszd fölé erős kezed,
Legyen ő drága gyermeked!

Oly gyönge, oly piciny szegény,
S hideg van a nagy földtekén,
És minden zug oly idegen,
Melengesd őt a szíveden!

Szeresd őt, mint a madarat,
A kis nyulat, futó vadat.,
S mint zsenge, tavaszi vetést,
Ne osszál neki szenvedést!

Mert lásd, ő miről sem tehet,
Ó, nekem tudd a vétkeket,
Amiért embernek szültem őt,
Ne büntesd a csecsemőt!

Madárnak adtál szárnyakat,
A vadnak futó lábakat,
És búhelyet, ha fú a szél,
Uram, hozzá is jó legyél!

Madár ha volna, szállana,
Ha bárány, mezőn játszana,
De ő nem tud, csak sírni még,
Ajnározd őt, kegyelmes ég!

(1920.)
VÁRNAI ZSENI: - MOST ESTE VAN (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-07 10:49:10
Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.

Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.

Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon.
Várnai Zseni - BABONA (Beküldő: VENDÉG)
2015-05-07 10:48:37
Ma viszketett a balszemem,
lehet, hogy öröm ér...
nem is hiszed, hogy reszketek
egy falat örömér',
már szinte babonás leszek;
jelek után kapok
s ilyen vajákos híradást
magamra olvasok.

Mert kell nekem, hogy higgyem azt,
hogy végre öröm ér,
mint szomjúzónak korty ital,
mint éhesnek kenyér,
mint rabnak egy kis napsütés,
úgy kell e hit nekem,
tenyérnyi zöld, hol vágyaim
nyáját legeltetem.

Ne mondd, kérlek, hogy babona,
nem érted, mily öröm?
remélni, hogy ma öröm ér,
ne rontsd el örömöm...
Mi legyen az? nem is tudom,
lehet, hogy valami
jó hírt fogok nagy messziről
Őróla hallani!