Szerelmes versek

  • Sorrend:
  • Szerelmes versek / oldal:
(saját vers) - Nre légy magányos (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:43:55
Ne légy magányos-
inkább szerezz
Barátodat,
Párodat!
(saját vers)
(saját vers) - Minden férfi (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:43:15
Minden férfi
szereti
a szép nőt
és szerelmet!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig legyél (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:42:39
Mindig legyél
együtt Pároddal
Örökre!
(saját vers)
(saját vers) - Minden fontos (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:42:11
Minden fontos,
lényeges kérdést
együtt
beszéljetek
meg!
(saját vers)
(saját vers) - Szerelmeddel (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:41:26
Szerelmeddel
légy őszinte,
bizalmas!
(saját vers)
(saját vers) - Legfontosabb (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:40:51
Legfontosabb
életben,hogy
legyen valakid,
Szerelmed!
(saját vers)
(saját vers) - Mindig vártam (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:40:21
Mindig vártam
tőled szeretet
és köszönöm!!!
(saját vers)
(saját vers) - A szerelmes ember egyre (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:39:58
A szerelmes ember
egyre
többet
vár a szerelemtől!
(saját vers)
(saját vers) - Csodálatos (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-24 09:39:22
Csodálatos nő
és imádlak
Kicsim!
(saját vers)
(saját vers) - A nagy szerelmi (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:39:00
A nagy szerelmi
csalódást
nem szeretnék
csak veled!
(saját vers)
(saját vers) - A nagy szerelmet (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:38:29
A nagy szerelmet
Kedvesemtől
kaptam!!!
Csodálatos!!!
(saját vers)
(saját vers) - A forró nyár (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:38:00
A forró nyár
után jön a békésen
meleg ősz,
mely még sok
titkot rejteget
a szerelmeseknek
is!
(saját vers)
(saját vers) - Júliusi (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:37:22
Júliusi- augusztusi
forróság tovább
ízzitja
szerelmemet!
(saját vers)
(saját vers) - Nagyon (Beküldő: RÉKA)
2015-04-24 09:36:09
Nagyon várom,hogy
találkozzak,
imádlak Drágám!
(saját vers)
Gyulai Pál - A HŰ LEÁNY. (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-24 09:33:45
A HŰ LEÁNY.
Tölgyfa alatt
Űl egy árva leány;
Azt énekli
?Se' apám, se' anyám,
Szeretőm sincs,
Hejh pedig egykor volt,
Isten tudja
Él-e még vagy megholt.
Meg van írva
Hozzá levelecském,
El is vinnéd
Úgy-e, kedves fecském?
De mi haszna,
Küldeném hijába,
Nem találnád
Meg a nagy világba'.?
Egy idegen
Jön az uton arra;
Megáll, hogy a
Lyány panaszát hallja.
?Ne keseregj,
Árva leány, szegény
Apád, anyád,
Szeretőd leszek én.?
??Vén szerető,
Ifju apa lennél;
Megmaradok
Régi szeretőmnél.
Vártam érte
Teljes egy esztendőt,
Elvárok még
Legalább is kettőt.??
?Nem érdemli,
Hogy soká várj reá,
Nem hű az, ki
Jegyesét elhagyá.
Hova is tűnt,
Hol éli világát?
Mért engedi
Hervadni virágát??
??Hogy kisütött
A szabadság napja,
Honvédnek ment,
Bár ellenzé apja.
Tán elesett
Egy véres csatában,
Vagy bujdosik
Nagy Törökországban.??
?Hátha megjő
Rongyosan, betegen??
??Rongya selyem,
S baj a is kedv nekem!??
?Hátha rút lett,
Egy nagy seb az arcán??
??Azt a sebet
Százszor megcsókolnám!??
?Hátha egyik
Karját elvesztette??
??Itt az enyém,
Dolgozom helyette!??
?Hátha megcsalt,
Többé nem szeretne?
??Bánatában
Szivem megrepedne!??
?Oh ne halj meg,
Ölelj meg, jegyesem!
Lásd, megjöttem
Rongyosan, betegen:
Félkarom nincs,
Sebhedt minden részem,
De szivem ép,
S a tiéd egészen.
1882
Gyulai Pál - TAVASZI REGGEL. (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-24 09:33:17
TAVASZI REGGEL.
A bércet már a hajnal aranyozza,
A völgy virágit gyönggyel harmatozza;
Fű és fa lombján hűs szellő legyint át,
Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.
A sullogó patak mintegy megbátrul,
Vadrózsa bokra ég a napsugártul;
Fény mindenütt, víg zaj minden zugolyban,
Az ég mosolyján a föld szíve dobban.
Oh fény és dal! Tavasznak enyhe napja'.
Elveszett fényét lelkem visszakapja,
Szívem megárad ifju érzelemben,
S ajkamra ismét víg dal hangja lebben.
1881
Gyulai Pál - VIRASZTVA. (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-24 09:32:48
VIRASZTVA.
Alugyál el, édes lyányom,
Enyhítsen meg édes álom,
Éjfél elmult, hajnal ébred,
Ne találjon ébren téged!
Hány sok éjet virrasztottunk,
Éjjel, nappal nem aludtunk,
Te az ágyban, én ágyadnál,
Hátha kissé elszunnyadnál?
Elszunnyadnál, meggyógyulnál,
Hervadozó szép virágszál,
S egy mosolygó, vidám reggel
Ébredeznél régi kedvvel.
Oh virulj ki, virulj szépen,
Mint virág vén fa tövében,
Vén fa én csak addig éljek,
Mig árnyammal óva védlek.
Alugyál el, édes lyányom,
Álmod visszaadja álmom',
Vidor hangod tünt reményem'
Mosolygásod lelki fényem'.
1879
Gyulai Pál - ŐSZI ESTE. (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-24 09:31:55
ŐSZI ESTE.
Dér a mezőt immár megeste,
Hull a levél, hervad a virág,
Rövid a nap, hosszu az este,
A szobába' van most jó világ.
Ide mellém, kedves gyermekek!
Jól esik most itt a tűz körűl.
Mily vidám, mily hangos kedvetek!
A tavasz benn ujra felderűl.
De csak nektek és nem énnekem.
Im atyátok ismét elborúl;
A jövendő gondja lelkemen,
És szemembe titkos könny tolúl.
Hajh ki tudja, rátok hogy mi vár?
Kétszer árva, kinek anyja nincs;
Távol zúg az élet harca már,
S oly veszendő minden földi kincs.
Oh anyátok hogyha élne még!...
De csak vígan, árva gyermekek!
Nem tudjátok: mi a veszteség,
Bár feledném én is köztetek!
1879
Gyulai Pál - BARÁTNŐMHÖZ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-24 09:31:14
BARÁTNŐMHÖZ.
Sebezte volna bárki szívem',
Nem fájna úgy, megszokta rég,
Oh csak te ne, egyetlen hívem,
Kit vigaszúl küldött az ég.
Hű gondom őrzé gyermekséged,
Testvéred voltam és atyád,
Örűltem látva, nézve téged,
Szerettelek, mint jó barát.
Szelíd szemednek szende fénye,
És vidám, játszi szellemed,
Kit megtiport a sorsnak kénye,
Hányszor vigasztalt, enyhitett.
Most megsebzél, gúnnyal tetézve,
Oh rideg sziv, oh dőre agy!
S oly éles tőr ily gyöngéd kézbe'!
De megbocsátom, ifjú vagy.
Még nem csalódtál, ringat álom,
Nem érzél mélyebb bánatot,
S hű szivre lelni a világon
Hogy mily nehéz, nem tudhatod.
De megtanít rá majd az élet,
Hűtlen barátság, szerelem...
Csak úgy ne bánjék senki véled,
Amint te bántál én velem!
1875
Gyulai Pál - EGY FIATAL LEÁNYHOZ. (Beküldő: VENDÉG)
2015-04-24 09:30:52
EGY FIATAL LEÁNYHOZ.
Homlokod miért borúlt be,
Mért e könnycsepp kék szemedbe'?
Oh ne titkold, mondd nekem!
Titkolod, bár aggva kérdem,
Mind hiába, úgy is értem
Búdat, kedves gyermekem!
Vágytál, hittél és szerettél,
Egy hő érzés rabja lettél,
Édes álom ringatott:
Im most álmod szertefoszlott,
Hit, reménység ködbe oszlott,
S csak egy könny, mi fénylik ott.
Nem vagy első a világon,
Kit megejtett csalfa álom,
Kit megsebzett csalfa szív;
Régi törvény már felettünk,
Szenvednünk kell, ha szerettünk,
Ürömünk csak búra hív.
Eszményét szivünk ha véli,
Kincseit hányszor fecsérli,
Lángja szent, oltára nem.
Ám az oltár düljön össze,
De szent lángját megőrizze
Szeretet és szerelem.
Ne titkold hát búsdat, könnyed',
Öntsd ki, mit szived kiönthet
És enyhűlj meg általa!
Ifju korban a sziv oly dús,
Oly fogékony, bármilyen bús,
S földerűlhet hajnala.
1875