Kedves olvasó!
Ez nem vers, inkább csak egy írás.
Nem vagyok sem költő, sem író.
Nem ismerem a versírás szabályait.
Ha találsz ismerős sort, az nem a véletlen műve.
Szerintem ami jó, azt nem szabad bántani.
Csak megpróbáltam szavakká formálni érzésekkel átitatott gondolataimat.
Itt az eredmény.
Remélem mindenki, talál benne kedvére való részt.
Az élet ajándéka
Amit szemünkkel nem láthatunk,
Amit fülünkkel nem hallhatunk,
Amit kezünkkel nem tapinthatunk,
Az-az élet ajándéka a szeretet!
Megtalálni a legigazabb gyöngyöt nehéz feladat
Sokszor nem ott találjuk, ahol várnánk.
Örülni kell néha magának az útnak is, hogy elindulhattunk
Az ember egész életében a kedvesét keresi
Sok hamis gyöngy között az igazit kutatja
És sosem tudhatja, mikor szalasztotta el!
Hol egy őszinte szív, kit szeretni lehet?
Hol egy tiszta lélek, mely valóban igaz?
Vágyom egy jobb világra
Várom, hogy nekünk is jobb legyen
Várok szerelmet mely, szétárad szívemben
Az idő és a remény oly kevés
Néha elég egy őszinte ölelés.
Az élet tengerén úszik két hajó,
Az egyikben te ülsz, a másikban én.
A két vitorlás közös szelet fog
És együtt úsznak tovább a zátonyok között.
Együtt maradnak hóban, fagyban, jeges hóviharban,
Bátran hajóznak a cápák között, mert tudják a legerősebb
Fegyver velük van, mi minden akadályt legyőz a Szeretet!
Az út nehéz és rögös, de lehet szép és boldog is
Tőlünk függ olyanná, tesszük, ahogy élni szeretnénk!
Hogyan mondjam el azt, amit nem lehet
Nincs arra szó mennyire, szeretlek.
S bár tudom enyém, sosem lehetsz,
Én mégis őszintén, szívemből szeretlek.
Sodorjon az élet tengere bármilyen messze tőlem
Tudd, hogy én örökre veled leszek.
Ha bánat ér vagy csalódás, ha sírás fojtogatja torkod
Jusson eszedbe, hogy szívemben örökké otthonra lelsz.
S ha én már nem lehetek veled az angyalok, őrizzék lelkedet.
Az emberi lét alapja a szív.
De mit ér a szív érzelmek nélkül
S mit ér az élet szerelem és gondoskodás nélkül
Ha nem tudunk szeretetet adni
Hogy várnánk el, másoktól hogy szeressenek
Tanuljunk meg szeretni, hogy szerethessenek!
Mert ha nem szeretnek, nem érdemeljük meg az életet.
Mielőtt kihajóznánk az élet tengerén, tanuljuk meg
Kezelni a hajót, ismerjük meg a tengert
Hogy az első vihar ne sodorjon el
Mert elsüllyedni csak egyszer lehet.
Kolozsvári Zoltán